A legveszélyesebbnek tartott gombáról dallamos, többnyire gyermekeknek ajánlott zeneszám is szól (a Neoton Família adta elő), de az a piros kalapú, fehér pöttyös gomba bizony nem a legveszélyesebb, nagyon ritkán okoz súlyos mérgezést, s még ritkábban halált. Bár mérgező a légyölő galóca is, idegméreg van benne, bolondító hatású, nem véletlen, hogy mi, magyarok ezt tekintjük legtöbbször bolondgombának, az igazinak.
Fontos lenne nagyon jól megjegyezni, már az elemiben is tanítani, hogy a legveszélyesebb gombának bizony bocskora van, a légyölőnek nincs. A kalapja színe változó lehet, bár legtöbbször olajzöld, húsa, lemezei fehérek, tönkjén gyakran márványozottság, kígyóbőrszerűség figyelhető meg, de nem mindig. A neve pedig: gyilkos galóca (Amanita phalloides). Sejtmérget tartalmaz, mely, akármennyit is főznénk, benne marad. A mérgezés tünetei viszonylag későn vagy egész későn jelentkeznek, akár több nap is eltelhet a fogyasztása után.
Évente olvashatunk szomorú híreket a gyilkos galóca okozta mérgezésekről. Az orvostudomány a mai napig sem rendelkezik egyértelmű és hatékony gyógymóddal e gomba mérge ellen, pedig a halálozási arány nem kicsi. Az egyetlen biztonságos módszer a megelőzés, azaz a mérgezés elkerülése. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gombát megismerjük.
Hogy mivel téveszthető össze? Számos ehető gombával.
Egész kicsiny korában akár kis csiperkének vagy pöfetegnek is nézhető, de kettévágás után meggyőződhetünk róla, hogy mi a helyzet, a gyilkos galóca esetében ugyanis már kis tojás alakúként is kirajzolódik a szár, kalap formája, tehát nem lehet pöfeteg, a csiperkének pedig sosincs bocskora, s már fiatalon kezd pirosas, majd egyre sötétesebb színű lenni lemezes része.
Fiatal és fehérebb példányai különösen az erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. De a csiperkének rózsaszínűből feketébe forduló lemezei vannak, bocskora nincsen.
A tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, a gyilkos galócáé nem, bocskora ennek sincsen.
A felületes gombára tekintés nem elég, hogy különbséget tegyünk közte, a varashátú (vagy más zöldes színű) galambgomba s a sárgászöld pereszke között, főleg, ha bocskorát észre sem vettük, ott maradt a talajban, s nagy gallérja lemorzsolódott. Tönkjén fehér gallér és a gumós tövén bő, elálló szélű, fehér bocskor van. Húsa fehér, nincs igazán markáns illata, szaga. A zöld vagy zöldes galambgombának és a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgászöld pereszke lemezei és tönkje sárgás, a zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik.
Hasonlít a gyilkoshoz a citromgalóca is, amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, a tönkje tövén pedig bocskor nem marad, csak a gumó felső szélén van meg a nyoma mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba.
Zsigmond Győző
(folytatjuk)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
