Na végre — kezdtem tapsikolni örömömben, midőn a közelmúlt hírét olvastam: felnyolcadolták Szentgyörgyöt… Mondám, hogy végre, mert ezt a fajta területi felosztást már nagyon rég, az új rendszer hajnalán meg kellett volna ejteni, azóta, amióta önkormányzati képviselőinket mi, a nép, a plebs választjuk, hogy ők ítélkezzenek ,,elevenek és holtak felett".
Lássuk be, ennek a nagy választási szabadságnak voltak eredményei az utóbbi tizenkilenc esztendőben, melyeket a mindenkori városi tanácsunk érdemeként könyveltünk el, és nem az egyformán fizetett, de nem egyformán ténykedő, serénykedő képviselőink konkrét munkája vagy ,,tiszteletbelisége" alapján. Mert — valljuk be utólag — voltak olyanok is, akik hírük-nevük alapján megválasztatták magukat, aztán a város lényeges dolgaiban határozni hivatott fontos havi gyűléseken sem jelentek meg, vagy közömbös jelenlétükkel nem is osztottak, nem is szoroztak. De lelkiismeret-furdalás nélkül tették zsebre havonta a régi milliót. És mi, örökös naiv és hiszékeny választók-szavazók, akik elvártuk, hogy képviselőink ne éljenek vissza bizalmunkkal, akik jártunkban-keltünkben láttuk a közömbösséget, rongálást, vandalizmust, a kisebb gyűjtőtavakkal díszített közutakat, a járdákat büszkén uraló drága luxuskocsikat, a kereskedelem, a közélet, az ipar hanyatlását, a mezőgazdaság sokadik elnyomatását, a városgazdálkodás és a köztisztaság számtalan szégyellnivalóját, mérgünkben kezdtük szidni a városvezetést, a tanácsot, a polgármestert. Szidtuk látatlanban a délelőtti konyhai kávézáskor, a kiskocsmákban, az utcán, bevásárláskor jogosan vagy ártatlanul a mindenkori városvezetést, a mindenhatónak megfelelni nem tudó polgármestert. Mert nem tudtuk, tudhattuk, hogy a tanácstagok konkrétan kiért és miért felelnek a nem is oly szerény honorárium fejében.
Megtapasztaltam: lakóhelyem, az Új Szemerja Testvériség sétányán vívott magányos harcom, hogy megvédjem a lépcsőház lakói által felújított játszóteret a cigánylovak, a sétáltatott és kóbor ebek ürüléke, a véres vattacsomók, eldobott flastromok, cigarettacsikkek és -dobozok, papír zsebkendők ellen, meddőnek bizonyult! Mert az éjjelre legelni kicsapott paci nem szégyellte ablakom és egy egészségügyi intézmény ablaka alá piszkolni, s e rakásokat hiába lapátoltam fák tövébe trágyaként — naponta ismétlődött. Szóval, kedves kinevezett, értünk felelő képviselő úr, gyere, segíts a tanácskozáson elhangzott szavaid súlyával. Mert évek óta nincs szimbiózisban a játszótér szomszédságában a homokozó, a hinta és a betegkezelést is ellátó egészségügyi rendelő! A fűbe és a homokba dobott véres hulladék, beteg emberek szívta és eldobott cigarettavég nemhogy ízléstelen látvány, mert nincs egyetlen szemetesdoboz sem a padok közelében, de egészségtelen, közveszélyes! Ez már tanácsi, képviselői felelősség is, kedves polgártársaim!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.