Na végre — kezdtem tapsikolni örömömben, midőn a közelmúlt hírét olvastam: felnyolcadolták Szentgyörgyöt… Mondám, hogy végre, mert ezt a fajta területi felosztást már nagyon rég, az új rendszer hajnalán meg kellett volna ejteni, azóta, amióta önkormányzati képviselőinket mi, a nép, a plebs választjuk, hogy ők ítélkezzenek ,,elevenek és holtak felett".
Lássuk be, ennek a nagy választási szabadságnak voltak eredményei az utóbbi tizenkilenc esztendőben, melyeket a mindenkori városi tanácsunk érdemeként könyveltünk el, és nem az egyformán fizetett, de nem egyformán ténykedő, serénykedő képviselőink konkrét munkája vagy ,,tiszteletbelisége" alapján. Mert — valljuk be utólag — voltak olyanok is, akik hírük-nevük alapján megválasztatták magukat, aztán a város lényeges dolgaiban határozni hivatott fontos havi gyűléseken sem jelentek meg, vagy közömbös jelenlétükkel nem is osztottak, nem is szoroztak. De lelkiismeret-furdalás nélkül tették zsebre havonta a régi milliót. És mi, örökös naiv és hiszékeny választók-szavazók, akik elvártuk, hogy képviselőink ne éljenek vissza bizalmunkkal, akik jártunkban-keltünkben láttuk a közömbösséget, rongálást, vandalizmust, a kisebb gyűjtőtavakkal díszített közutakat, a járdákat büszkén uraló drága luxuskocsikat, a kereskedelem, a közélet, az ipar hanyatlását, a mezőgazdaság sokadik elnyomatását, a városgazdálkodás és a köztisztaság számtalan szégyellnivalóját, mérgünkben kezdtük szidni a városvezetést, a tanácsot, a polgármestert. Szidtuk látatlanban a délelőtti konyhai kávézáskor, a kiskocsmákban, az utcán, bevásárláskor jogosan vagy ártatlanul a mindenkori városvezetést, a mindenhatónak megfelelni nem tudó polgármestert. Mert nem tudtuk, tudhattuk, hogy a tanácstagok konkrétan kiért és miért felelnek a nem is oly szerény honorárium fejében.
Megtapasztaltam: lakóhelyem, az Új Szemerja Testvériség sétányán vívott magányos harcom, hogy megvédjem a lépcsőház lakói által felújított játszóteret a cigánylovak, a sétáltatott és kóbor ebek ürüléke, a véres vattacsomók, eldobott flastromok, cigarettacsikkek és -dobozok, papír zsebkendők ellen, meddőnek bizonyult! Mert az éjjelre legelni kicsapott paci nem szégyellte ablakom és egy egészségügyi intézmény ablaka alá piszkolni, s e rakásokat hiába lapátoltam fák tövébe trágyaként — naponta ismétlődött. Szóval, kedves kinevezett, értünk felelő képviselő úr, gyere, segíts a tanácskozáson elhangzott szavaid súlyával. Mert évek óta nincs szimbiózisban a játszótér szomszédságában a homokozó, a hinta és a betegkezelést is ellátó egészségügyi rendelő! A fűbe és a homokba dobott véres hulladék, beteg emberek szívta és eldobott cigarettavég nemhogy ízléstelen látvány, mert nincs egyetlen szemetesdoboz sem a padok közelében, de egészségtelen, közveszélyes! Ez már tanácsi, képviselői felelősség is, kedves polgártársaim!
