Augusztus 13-án, többéves átfogó helyreállítási munkálatokat követően került sor Erdély egyik legjelentősebb műemlék épületének, a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomnak az újraszentelésére. Az épület-helyreállítás hatalmas munkája során a templom liturgiai szempontból fontos berendezése, különböző korokból származó oltárok, festmények és szobrok szakszerű felújítása is megtörtént. Az európai jelentőségű művészeti értéket képviselő emlékek között a templom középkori falfestményeinek a restaurálása és konzerválása is megvalósult.
Feltárt falképek
Az évszázadok során többször gazdát cserélt, 1545 és 1566 között református, 1566-tól 1716-ig unitárius, 1716-tól, a középkori állapotnak megfelelően újra római katolikus templom több periódusban megfestett, majd bemeszelt falképeit, azokat részben feltárva, Rómer Flóris (1815–1889) írta le legkorábban az 1874-ben megjelent Régi falképek Magyarországon című nagyszerű könyvében. Hosszú évtizedek múltán Darkó László (1924–1970) számolt be a felszínre került falképekről A kolozsvári Szent Mihály-templom 1956/1957. évi helyreállítása során feltárt falfestményeiről című írásában. Később, 2006-ban Lángi József összegezte az akkor látottakat a Mihály Ferenccel közösen írt Erdélyi falképek és festett faberendezések című könyvükben.
A templom déli mellékszentélye. Fotó: Makay Dorottya
2008-ban jómagam a Schleuning-kápolna falképeinek kutatástörténetét vázoltam és az ott látható Keresztre feszítés-jelenethez fűztem néhány gondolatot a Színek és legendák című könyvemben. Legutóbb pedig, 2013-ban a Szent György Lovagrend gyergyószárhegyi nyári egyetemén tartott előadásomban igyekeztem tisztázni a templom falképeinek néhány ikonográfiai kérdését.
Szent Sebestyén és az ismeretlen pápa
A templom déli mellékszentélyének középkori falképeit Darkó László tárta fel és írta le 1957-ben. Az északi oldalfalon egy szép Szent Sebestyén-kompozíció látható. A fához kötözött, félig meztelen, hosszú hajú, fiatal szent testébe és karjaiba nyílvesszők fúródnak. A Diocletianus római császár keresztényüldözéseinek idején, 288-ban (?) vértanúhalált szenvedő Sebestyén mellett dicsfénnyel övezett, tiarás szent pápa áll, vörös bélésű köpenyben, aki Sebestyén felé fordulva a kezében egy késő gótikus, nagy méretű úrmutatót, monstranciát tart. A két szent mögött templomtornyok és egy háromszintes, monumentális épület körvonalai látszanak. Az épületek fölött egy angyal (?) lebeg.
Szent Fábián és Szent Sebestyén falképe. Fotó: Makay Dorottya
A falképek korábbi leírói a szent pápa személyét nem azonosították be, a kutatásunk során ezt próbáltuk tisztázni. Közismert, hogy a többalakos Szent Sebestyén-ábrázolások másik gyakori szereplője a 15. századtól kezdődően Rókus, aki Sebestyén mellett szintén a pestises betegek védőszentje volt, és maga is pestises daganatoktól és sebektől szenvedett. Ő azonban, bár évszázadok óta szentként tisztelik, csak a vagyonát szétosztó, szegény francia zarándokként fordult meg Rómában, pápaságra nem vitte. A kolozsvári falképen tehát vele nem számolhatunk.
Ismerünk viszont több olyan, fekete haláltól rettegők által megrendelt Szent Sebestyén-kompozíciót az európai művészetben, amelyen Sebestyén és Rókus mellett egy pápa alakja is feltűnik, nevezetesen Szent Fábián vagy Fabianus, a katakombákban nyugvó keresztény mártírok nagy tisztelője, aki Krisztus után a 250. esztendőben, január 20-án szenvedett vértanúhalált Rómában Decius császár keresztényüldözésének idején. A hagyomány szerint a pápa halálának napja – véletlenül vagy sem – egybeesik Szent Sebestyén mártír halálának időpontjával. 1969-ig január 20-án a két szentet együtt ünnepelték. Európában számos templom és kápolna titulusa kötődik kettőjük nevéhez. Feltételesen gondolhattunk tehát arra, hogy a kolozsvári Szent Mihály-templom mellékszentélyében is Fábián pápát tisztelhetjük.
Csakhogy Szent Fábián attribútumaként elsősorban a mártírhalálára utaló kardot és a pápaságra történt kiválasztását hírül adó galambot tartják számon. Ezek közül egyik sem szerepel a falképünkön. De még a könyv sem, amely az egyik leggyakoribb kelléke az evangélisták, apostolok és egyházatyák mellett számos más szent ábrázolásának, mint ahogy Fábián esetében is előfordul.
Rostock, Rókusoltár. Fotó: Wikipédia
A két szent vértanúhalálát jelzi a kezükben tartott könyv, illetve nyílvessző mellett a pálmaág a Jaques Callot (1592–1635) francia művész által készített rajzon. Ebben a művész elbeszélő kedve részletezőbb a korábbi ábrázolásoknál: Szent Sebestyén alakja mögött látjuk, amint halálra nyilazzák, és megörökítette Szent Fábián alakja mellett a pápa lefejezését is. Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy a pápa mögött egy dombon épületrészletek látszanak, ezzel utalt a művész a két szent vértanúhalálának helyszínére, amely – mint tudjuk – a szent város, Róma volt.
A kolozsvári falképen kívül egyetlen olyan ábrázolást ismerünk, amelyen a Sebestyén mellett megjelenített pápa úrmutatót tart a kezében: Rostock város Szűz Mária-templomának 1534-ben készült késő gótikus szárnyas oltárán – amelyet Rókus-oltárnak is neveznek – a pestisben és más betegségekben szenvedők védőszentjei között egymás mellett áll Sebestyén és Fábián fába faragott, egész alakos szobra.
Mindezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy a mi falfestményünk is Fábiánt és Sebestyént ábrázolja, a háttérben Róma, a civitas Dei jelkép erejű épületeivel. A két szent között az Angyalvár rajza tűnik fel, amelyről André Chastel művészettörténész írja, hogy az 1450-es jubileumi búcsú után a Szentszék arany angyalokkal díszített jelképének számított. Róma városképét nem véletlenül festette meg az egykori kolozsvári művész, mert mint fent már írtuk, itt szenvedett vértanúhalált Sebestyén és Fábián pápa, és ereklyéiket a város La Basilica di San Sebastiano fuori la Mura templomában őrzik.
A kolozsvári Fábián- és Sebestyén-falkép feltételezhetően az 1400-as évek végén készülhetett egy, a városban dühöngő járvány idején vagy azt követően, ezzel ajánlhatta a megrendelő és a festő a két védőszent oltalmába a város szenvedő lakosságát.
A legújabb falképfeltárások során a Fábián- és Sebestyén-kompozíció alatt egy hiányos Királyok imádása-jelenet került napvilágra, az ezzel szemközti falon pedig a 14. századra datálható, különböző női és férfi szentek ábrázolásából megmaradt részletek láthatók.
A mellékhajó déli hosszfalát további 15. századi falfestmények díszítik, amelyek közül kiemeljük a Keresztre feszítés képet és a Madonnát körülálló hét női védőszent kompozícióját.
Krisztus passiója a Schleuning-kápolnában
A Schleuning-kápolna északi oldalán Krisztus szenvedéstörténetét három regiszterben festették meg a 15. század második felében. Rómer Flóris, a falképek felfedezője csak a két felső regiszter képeit ismertette, megkülönböztetve a következő jeleneteket: Krisztus Pilátus előtt, Töviskoronázás, Krisztus ostorozása, Keresztre feszítés. 1904-ben Gróh István (1867–1936) újabb részleteket tárt fel és akvarellmásolatokat készített a falképekről.
Lángi József falképrestaurátor a legalsó regiszterben az Utolsó vacsora, Júdás csókja, Olajfák hegye jeleneteket különböztette meg. A három jelenet pontos értelmezését megnehezíti a falképek nagyon rossz állapota. A legalsó regiszterben kezdődő képsor nyugatra eső első töredékén, vízszintes kompozícióban szerkesztett gloriolás szentek körvonalait vehetjük ki. Közöttük felbukkan néhány olyan arc, amelyet nem övez dicsfény. Az alakok gesztusait figyelve, egy Bevonulás Jeruzsálembe jelenetre gondolhatunk. A kép jobb felén a gloriolás Jézust és az őt kísérő apostolokat feltételezhetjük, a bal oldali csoportban pedig a virágvasárnapra összesereglett, Jézust köszöntő embereket.
Madonna női mártírszentekkel. Fotó: Jánó Mihály
A következő jelenetből csupán két arc maradt épen. Itt a dicsfénnyel övezett Jézust és a hozzá hajló Júdást ismerhetjük fel. E parányi részlet talán a Getsemáne-kertben történt Krisztus elfogatása jelentből maradt reánk.
A legalsó regiszter jobb szélén, a harmadik jelenet kusza körvonalai között egy fából ácsolt oszlop háromszögű talapzata látszik, mellette egy női figura sejthető. A kép középpontjában egy megkötözött kezű, előrehajló, gloriólával ábrázolt alak vehető ki. Vele szemben a jelenet másik szereplője, szintén dicsfénnyel a feje körül, az előbbitől félig elfordulva, a kezeit lefelé tartja. A háttérben deszkakerítés húzódik, jelezve, hogy az esemény egy belső udvarban zajlik. E képelemekből ítélve nem kizárt, hogy a Péter tagadása ábrázolásával van dolgunk.
Az evangéliumokban elbeszélt történet szerint a Getsemáne-kertben elfogott Jézust előbb a főtanács, majd Pilátus elé viszik. Eközben Péter háromszor is megtagadja az őt kérdező szolgáknak a mesterét, végül megszólal a kakas. A történet képzőművészeti ábrázolásaiban Péter a szolgákkal a tűz mellett melegedik. Jézus, akit a katonák vezetnek el, a tanítványára tekint. Péter erre visszaemlékezik, hogyan mondta az Úr: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” A kakast gyakran ábrázolták egy fából ácsolt oszlop tetején, mint ahogy a kolozsvári falképen is így tehetett a festő.
Összegezve a Scleuning-kápolna Krisztus szenvedéstörténete freskóciklusát, az alsó regiszterben a Bevonulás Jeruzsálembe, Krisztus elfogatása és a Péter tagadása jelenet látható; a középső sávban Krisztus Pilátus előtt, Krisztus ostorozása és a Töviskoronázás jelenetével folytatódik a ciklus, és végül fent a boltcikkelyt kitöltő Keresztre feszítés zárja az összetett, nagy kompozíciót.
Deészisz-falkép. Fotó: Jánó Mihály
Figyelemre méltó, hogy a regisztereket gazdagon festett keretdísz választja el, amelyben a nap- és a holdkorongot (a Keresztre feszítés-jeleneteknek a 9. századtól igen gyakran használt, az egyházatyák értelmezésében az Ecclesia és a Synagoga szimbólumai), valamint középen Magyarország II. Ulászló-kori (1490–1516) vágásos kiscímerét festették meg.
A Krisztus passiójával egy időben készült egy másik, különálló falfestmény a kápolna nyugati oldalfalán, amely Kónya Anna művészettörténész értelmezése szerint Krisztus szenvedésének eszközeit, az Arma Christi témát jeleníti meg. Végül a déli fal felső részén egy, a végítéletre utaló, ún. kis deészisz-ábrázolást láthatunk a mandorlában ülő Krisztussal, jobbján az Istenanya, balján Keresztelő Szent János az imádság gesztusával. Krisztus szájában két kard látható a jutalmazás és a büntetés, illetve a kegyelem és a kárhozat jelképeként.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
