A nagy diófa alatti szabadtéri kiállítás megnyitójára helyi, háromszéki, de távolabbi rokonok, barátok, érdeklődők is eljöttek, a hatalmas múzeumkertben az ünnepi alkalmakkor megszokott zsongás fogadott. A kapun belépve megszűnt a külvilág, ismerősként köszöntötték egymást az érkezők. Haszmann Józsefet régi jó ismerősként öleltem meg, megjegyezve: ebben a környezetben az ember megfeledkezik a nehézségekről, csak a szép és a jó jut eszébe, mire ő azt mondta, ez azért van, mert az ide érkezőket megragadja ez a környezet, próbálják levetkőzni rossz gondolatai­kat, azt akarják látni, ami tiszta, ami érték, örvendenek ennek, és ebben a szellemben látogatják végig a gyűjteményeket vagy pihennek meg a kertben. Hozzák a jó hangulatot, a rossz ezáltal távol marad, és ez mindenkire jó hatással van – mondotta.

1942. augusztus 12-én dupla áldásként jöttek a Cseh-kúria falai közé a Haszmann ikrek, Haszmann Pál és József – kezdte megnyitóbeszédét Haszmann-Dimény Orsolya. Haszmann Pál és Cseh Ida gyermekei beleszülettek a második világháborúba, és ahogy közösségünknek, úgy a Haszmann családnak is megvan ennek a nyoma, majd később is végigélték a 20. század nagy fordulóit – idézte fel. A tavaly elhunyt Haszmann Pál lánya beszélt a negyvenkilenc esztendővel ezelőtti múzeumalapításról, nagyapja álmáról, amit a család kiteljesített, és mint mondta, ma is azon vannak, hogy ebben a szellemben cselekedjenek. A kiállítás Haszmann József lányainak ajándéka édesapjuknak, akit sokáig népi fafaragóként határoztak meg, de ő már rég túllépett ezen, ezt már a Korunk galériában rendezett 1978-as tárlaton is értékelték, és jelenleg egészen modern megjelenítésben láthatjuk alkotásait – hangsúlyozta Dimény-Haszmann Orsolya.

Ezután Jánó Mihály művészettörténész a kiállítás hármas szerkezetét, három témáját ismertette. A madár az egyik legősibb motívumunk, sokféle szimbólumot visel magában, a születéstől a halálig, a szerelemtől a gyűlöletig, a szabadságtól a rabságig, a madár mindenféle formában jelen van az emberi műveltségben, Haszmann József is többféle módon közelít ehhez a témához – mondotta. A férfiábrázolásokban abból a környezetből ragad ki az alkotó arcokat, kifejezéseket, jellemvonásokat, amelyben él, a kereszt pedig a kereszténység előtti kultúrákban is jelen volt különböző tartalmakkal, Haszmann Józsefnél is többféle módon jelentkezik ez a téma. Egy életfaszerű alkotásra is felhívta Jánó Mihály a figyelmet, amelyről az alkotó azt mondta, ennek az ötlete akkor született meg benne, amikor kezdte tanulmányozni a régi házakban lévő mestergerendákon megjelenő napkorongot, amelynek a reggeli megpillantása az emberek hite szerint egész napra erőt adott, hogy el tudják végezni a teendőiket.

Vetró András szobrászművész, a kiállítás szakmai rendezője büszkén mesélt arról, hogy Haszmann József, aki a fa közelében él, és ismeri ennek a nemes anyagnak minden csínját-bínját, alkotás közben több tanácsát is elfogadta. Ezek nem a faragásról szóltak, hanem anatómiáról, a szem gömbszerű plaszticitásáról, az emberi és állati anyagszerűség formai visszaadásáról. Haszmann József új életet lehel a gyökereit, leveleit vesztett fába, uralkodik az anyagon, de nem zsarnokként, gyötrődést, fájdalmat farag az idő vasfogával viaskodó kemény fába – emelte ki.

A kiállításmegnyitó születésnapi meglepetésekkel folytatódott. Virág Ágota, Haszmann József négy lánya – Gabika, Réka, Évike, Ágota – közül a legkisebb édesapjuk féltő szeretetéről, gondoskodásáról, tanításáról, a nehézségeket humorral elütő egyenes jelleméről, gyermek- és ifjúkoruk meghatározó történéseiről, a négy lány és hét unoka körében jelenleg is fontos szerepet betöltő édesapáról, nagyapáról beszélt. Kelemen-Haszmann Sarolt kisunoka énekkel és Ráduly Lala gitárral kísért énekelt imával köszöntötte Haszmann Józsefet. A múzeum részéről is volt egy meglepetésajándék: a Csernátoni Füzetek rendhagyó száma Haszmann József születésnapjára.

A család süteményes asztalkával köszönte meg a több mint száz résztvevőnek a jelenlétét, akik közül többen személyes ajándékkal érkeztek a különleges születésnapra. Ez idő alatt a múzeumkert minden létesítménye-gyűjteménye nyitott volt, akinek a kötetlen beszélgetés mellett kedve tartotta, végignézhette a csernátoni Haszmann család közel ötvenévnyi munkáját.