Berta Tibor homíliájában kiemelte: Szent István hite a Szentírást nemcsak olvasó, hanem „radikálisan tettekre váltó ember hite volt. Ugyanakkor a megváltásra szoruló ember hite is, azé az emberé, aki tudatában volt gyöngeségének és a kísértéseknek is. „Első királyunk olyan példakép, akit nem kell eszményíteni, hiszen műveinek máig ható eredményei mindennél beszédesebben őrzik nagy formátumú alakját”. Szent István 1038-ban bekövetkezett halálakor kész megyerendszert, írásos törvényeken nyugvó, nyugat-európai típusú államot, a pápa és számos uralkodó által elismert, önálló keresztény királyságot hagyott hátra – sorolta, hozzátéve, hogy amit első királyunk létrehozott, kiállta az idők próbáját. Szent Istvánnak köszönhető, hogy mi itt mindnyájan magyarul beszélhetünk és egy több mint ezer éve tartó államiságot ünneplünk. Felidézte: István király fia halála után, élete végén, a királyok közül elsőként Szűz Máriának ajánlotta az országát, ezzel „személyes és uralkodói drámájában” az Istenbe vetett bizalom fontosságára tanít. Szent István bevezette a magyarságot az Istennel való kapcsolatba.

A rossz idő miatt nem a Szent István-bazilika előtti téren, hanem a bazilikában tartott ünnepi szertartást Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezette. A bíboros köszöntőjében úgy fogalmazott: ez a nap hálaadás a múltért, népünk életéért és könyörgés a jövőért.

A szentmise után a szokásos Szent Jobb-körmenet a várható vihar miatt elmaradt, helyette a bazilikában kihelyezett Szent Jobb-ereklye előtt imaórát tartottak, amelynek végén Erdő Péter az ereklyével megáldotta a templomban lévő, az eseményeket a bazilika előtti téren kivetítőkön, illetve a televízión keresztül követő híveket.