Nézzük meg először a háromszékiek tudósítását az ünnepről, ahogy az a Székely Nemzet 1896. október 19-i, 14. évfolyam, 157. számában megjelent:
Nagyszerű és impozáns volt az érdeklődés, a melyet Háromszék vármegye tanúsított a brassói Cenk-hegyen emelt Árpád-szobor felavatási ünnepe iránt.
Háromszék vármegye főispánjának felhívása, melyben a legősibb székely vármegye közönségét részvételre hívta fel – termékeny talajra talált.
Csupán Kézdivásárhelyről 133 résztvevő jelentkezett és ezen kívül ötvenöt résztvevő a kézdii járásból. Külön vonat hozta Sepsiszentgyörgyre a szép közönséget; mert tarkítva székely nőkkel ehhez foghatólag csakugyan alig képes az országnak bármely vidéke is deputációt küldeni.
Pedig nem volt ez ám küldöttség, hanem önkéntes hazafias vállalkozás.
Mikor a különvonat Sepsiszentgyörgyre érkezett, újból kellett a rendezési vágányokat igénybe venni és még egyszer annyira szaporítani fel a kocsik számát, míglen a két lokomotív közé tizennégy kocsi iktatódott be, telve utasokkal, a kik mind Brassóba törekedtek.
Két tűzoltó zenekar foglalt helyet a vonaton: a kézdivásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi, kik útközben felváltva harsogtatták a hazafias nótákat.
Felszaporodott az utasok száma Uzon és Kökös megállások után négyszázan felül, míg Prázsmáron már nem akadt utasa a vízre szomjazott lokomotív uszályának.
Mikor pedig a vasút kanyarulatánál feltűnt a Cenk kettős orma a sejtelmes karcsúságban emelkedő emlékszoborral, a türelmes publikumot bizonyos izgatottság lepte meg, amely mindaddig fokozódott, míg Brassó állomást el nem érte a különvonat.
A szépen földíszített pályaudvar Ferenczy állomásfőnök ízlésének adott kifejezést. A Potsa József főispán vezetése alatt sorakozott utazókat Brassóban is csak háromszékiek fogadták, Gábor Péter alispánnal.
S itt nem mellőzhetjük annak felemlítését, hogy a nagy Brassóban, a melynek pedig egyik éltető vidéke épen Háromszékvármegye, nem akadt egyetlen egy ember sem, aki a félezernyit meghaladó szomszédos vendéget fogadja. Pedig ebben a tekintetben a circumspecti et prudentes elvének méltán lehetett volna hódolni a következetesség elvénél fogva.
A pályaudvaron sorakozva, Háromszékvármegye díszes zászlója alatt, melyet még tizenkét különböző községi és testületi zászló követett, impozáns hosszú sorban indult meg a menet a Vasút-utcán.
Fellobogózott házak között harsogtatta hazafias dallamokból összeállított indulóit felváltva a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi önkéntes tűzoltók zenekara. S ha a díszítményes házak között egyik-másika feltűnt is, a legméltóbban említjük meg a Matheovits féle házat, a melynek kapuja előtt ugró kút lövellte sugarát gyepes hant fölé az Árpád-szobornak miniatűr képmása előtt. A Gábor Péter alispán vezetése alatt haladó menethez a Nagypiac téren csatlakozott ismét Potsa főispán, s az időközben felszaporodott menet a Rezső körúton végig folytatta útját, a feldíszített épületek előtt. A vámsorompónál emelt diszkapu, melyet a megelőző napon érkezett m. kir. belügyminiszter tiszteletére emeltek, hármas nyílása fölött a magyar címert, a Barcaság és Brassó város címereit viselte, fölöttük a magyar nemzeti színt és a szász vörös-kék színt lobogókkal.
Szépen voltak feldíszítve a kereskedelmi akadémia, a Kertsch-villa, a Maurer-ház, az állami főreáliskola épületei és az új ref. templom a Rezső-körút mentén, valamint elébb az ágostai felekezetieknek temploma, tornyostul, fel a tetőzetig. Kíváncsi és érdeklődő közönség foglalta el az ablakokat és erkélyeket, véges végig. Azonban jól esett hallani az első éljent, amikor félezernyi székely elhaladt egy csoport brassói iparos előtt a kálvinista templom előtt.
A fenyőgally, szőnyeg, girland díszítések hova-tovább szaporodtak és pompás látványt kínáltak a Kolostor-utcában a róm. kat. templom közelében.
A templomban
A mikor az impozáns menet a róm. kat. templom előtt megállapodott: tömeges csoportosulás támadt a már előzőleg összegyülekezett közönség között.
Az öblös templomhelyiség csakhamar telidesteli megtelt háromszéki közönséggel. Háromszékvármegye Brassóban. S felemelő volt az istentiszteletnek lefolyása, melyben Möller apát pontifikált, fényes segédlettel.
Perczel Dezső m. kir. belügyminiszter mellett a fényes díszmagyar ruháknak egész tömege volt képviselve. Ott voltak: Potsa József v. b. t. t., Maurer, Sándor László főispánok, a közös hadsereg és a magy. kir. honvédség tiszti kara. Somogyi, Gábor, Jekel alispánok, a kir. törvényszék és állami hivatalok képviselői, Müller ev. ág. püspök, Ferencz József unit. püspök, Szentiványi Miklós főjegyző, dr. Székely György, Kelen József kultúrfőmérnök, Nemes János gróf, Szentkereszty Béla báró, dr. Papp Árpád, Molnár Józsiás stb.
A legnagyobb segédlettel végzett isteni tiszteletet ájtatosan emelték a Jaschik karmester által dirigált karok. A kyrie-eleyzon könnyekig megható előadása után a közbeszőtt női kar fokozta az ájtatos hangulatot a szertartás közben. Végül Schmidt Mariska k. a. és Verzár Kálmán úr duója a legmagasabb fokig emelte az impressziót, melyhez a női karnak páratlan alt anyaga járult impozáns interpretációjával.
Fel a Cenkre
Az isteni tisztelet végeztével Háromszékvármegye tovább folytatta útját Brassóban, az ezredéves emlék felavatása felé.
Az ismét tömörült menet a főtéren keresztül a folytatólagos utcából kitért az úgynevezett lovagút felé, mely a Cenkre vezető kanyargós útnak bevezetése. Itt várta be Háromszékvármegye küldöttsége Perczel minisztert és kíséretét. Útközben a mi zenekaraink hangzatos dallamára szaladt össze az érdeklődők nagy csoportja minden irányból.
Aztán kezdetét vette a felvonulás a Cenk-oromra.
Bizonyára a hét millenáris emlékoszlop közül egyik sem nehezebben hozzáférhető, mint ez.
A huszonnégy szerpentinben kanyargó ösvényen közel hét negyed óráig tartott a felvonulás, melynek élén Perczel belügyminiszter haladt.
Azonban a türelem nem fogyott ki s a mérsékelt számban felbocsátott publikumot minden fordulónál üdvözölte egy-egy erdőőr, amely intézményben Brassó város mint erdőgazda mintaképül szolgálhat; mert területén nincs kopár, és nincs rablógazdaság az erdőben.
Fenn a tetőn
Elragadó, bűbájos az a látvány, mely a Cenk tetőről tárul elénk. S nem túlozunk egy mákszemnyit sem, ha azt mondjuk, hogy ennek a tájképnek, onnan a Cenk tetőről, alig akad párja.
A szépséges napsugár ragyogott fenn, a tetőn ezerméternyi magasságban, a mire a menet felérkezett. A hegyormokat, lejtőket és hegynyergeket tömérdek sokaság lepte meg.
Hamarosan fölvett frissítők után a Cenk kettő ormának másodikán, a déli csúcsra elhelyezett impozáns emlék felé irányult minden tekintet, a hova Perczel belügyminiszter vezetése alatt felvonult a közönség.
A felavatás
Ott, a hol ezelőtt 47 esztendővel az oroszok egy mellvéd mögött maguknak illetlenül emeltek volt bizonyos emlékszerű dombot, az akkor leigázott nemzet ezredéves fennállásának ünnepén avatta fel a magyar kormány képviseletében Perczel belügyminiszter honszerző Árpádnak szobrát.
Kiváló volt emez ünnep, mert bizony újból kellett meghódítani ezt a helyet a zöld színben ragyogó nemzetiségnek hazafiatlan törekvéseivel szemben.
S a mikor a m. kir. belügyminiszter az emelvényen megjelent, díszmagyar ruhás környezete körében, a brassói irányadó körök képviselői kettős sorban állták körül a fenntartott területet.
Perczel miniszternek lélekjóságot sugárzó s a magasztos ünnepi alkalomtól áthatott tekintete az emlékünnepről környezetére irányult s átható szelíd hangon tartotta meg felavató beszédét.
Elébb Windt Lajos, kir. főmérnök tett jelentést a miniszternek, hogy az emlékmű elkészült, és bemutatták az építésvezetőt, Bánhegyi Aladár kir. mérnököt.
A miniszter beszéde
Rövid vonásokban ismertetjük a miniszter beszédét, melyben első sorban felemlítette, hogy ünnepet ül most az ország és minden hű fia a legkisebbtől a legnagyobbig és legmagasztosabbig, addig a legelsőig, a kire mindenki, nemcsak alattvalói ragaszkodással, hanem a jó édes atyához méltó szeretettel tekint. Egy ezer esztendeje múlt annak, hogy őseink ezt az országot elfoglalták és a magyar állam alapjait lerakták.
Egyezer esztendőre visszapillantva, sok fény és dicsőség sugárzik fel előttünk, de sok viszontagságnak és balsorsnak emléke vegyül közbe, a melyek együttesen képezik a magyar nemzetnek tízszer-egyszázéves történetét.
Ennek a történelemnek szálai visszavezetnek egy kicsike törzshöz, amely a honfoglalás nagy munkáját végezte.
Visszaemlékezünk ama korszakra, a mikor egy bölcs király az ország alapjait megvetette. Megmutatja a visszapillantás, hogy miként fejlődött országunk. Látjuk azt hatalmasnak, tengertől-tengerig terjedőnek Nagy Lajos alatt, látjuk bölcs és igazságos Mátyás udvarának fényét, látunk száz meg száz jelenetet.
Ezen a helyen pedig, a melyen most állunk, a történet szálai megmutatják, hogy miként jött a művelt nyugatról egy kis raj, hogy Magyarországon letelepedve fejlettségével elősegítse a művelődést. A magyar testvérként ölelte őket keblére, meghagyta magukkal hozott nyelvükben, szokásaikban. Ezen viselkedés fokozza a mi önérzetünket, s midőn eljött a székes fővárosból a magyar kormány megbízottja, hogy a Magyar hazának ezen legszebb helyén, a törvényhozás határozatánál fogva emelt 7-dik emlékműnek felavatásán részt vegyen, mindnyájunk hazafias, egybevegyült érzelmekkel, mint egy ember adunk hálát a Teremtőnek, és száll az ima és fohász az éghez úgy, miként egy más helyen lefolyó hasonló ünnepnél, hogy tartsa meg e nemzetet és édes Hazánkat az idők végtelenségéig. És a midőn ezen emlék emelkedik itt, a honfoglalás megörökítéséül, átveszi azt azon óhajjal, hogy ezen a szép helyen hirdesse az emlékoszlop, hogy itt boldog, megelégedett, királyához hű nemzet lakozik e hazán.
Átadom – így szólt – e művet Brassó város közönségének és reábízom annak hű megőrizését.
Az éljenzéssel és „hoch” kiáltásokkal fogadott beszéd után Brassó város nevében Jakobi Károly polgármester mondott köszönő beszédet a miniszternek eljöveteléért és a hazafias beszéddel átadott művet kegyeletes megőrzés végett átvette. Igaz hazafias érzelmekkel teszi ezt, mert e műben a hazaszeretetet látja kifejezve, és kívánja, hogy ezen szobor legyen a haza jövendő dicsőségének hirdetője. Hasonló értelemben beszélt német nyelven is, éljenzésektől és „hoch” kiáltásokkal kísérve.
Azután a miniszter és a jelenlevők megtekintették, részletes szemle alá vették az emlékművet, miközben a túlsó hegycsúcson felállított egy-egy honvéd és közös hadseregbeli század díszlövést tett.
A cenki emlék
Az emlékmű, melyet Bérezik Gyula műszaki tanácsos tervezett, terjedelmes köralaprajzú talapzaton nyugvó keskeny, felfelé folyton karcsúbbá váló oszlopból áll, melynek tetejét Árpád szobra foglalja el. Az oszlop a Cenk kettős csúcsa közül a délin van elhelyezve és sziklába vésetten 1,80 méter vastag betonalapozással bír. Összes magassága 21,5 méter a hegycsúcs felett, melyhez azonban magának a hegycsúcsnak planírozott emelkedése járulván, a magasság lényegesen fokozódik, annyira, hogy karcsúságával messze távolból, így a háromszéki síkságról is látható. Anyaga úgy az oszlopzatnak, mint a szobornak kolozsmonostori mész homokkő, melynek kifaragtatását a kissebesi bányatársaság eszközöltette. Magát az Árpád szobrot, melynek magassága negyedfél méter, Jankovics akadémiai szobrász készítette és három darabból van összerakva.
A felhasznált cementanyag a brassói cementgyár készítménye. Az építőanyagok felszállítása a Cenk-hegynek keleti oldalán elhelyezett sodrony-kötélpályán eszközöltetett.
Az építést Bánhegyi Aladár vezette. A talapzat oldalán 896–1896. évszámok vannak bevésve.
Reggeli
A felavatási aktus után a miniszter a meghívott vendégekkel a hegynyergen felállított sátorba vonult, hol Brassó város által rendezett dús reggelit szolgálták fel. A minisztert Brassó város nevében Ádám Károly brassói ügyvéd üdvözölte német nyelven elmondott tósztjában. Perczel miniszter nagyhatású beszédben Brassó város polgáraira ürítette poharát. Azután dr. Otrobán beszélt a brassói magyarság nevében. Gróf Bethlen András Maurer főispánra mondott köszöntőt, a főispán Brassó vármegye nevében üdvözölte a minisztert. Sándor László Nagy-Küküllőmegye főispánja katonáskodására hivatkozva, a jelen levő tisztikarra és Fédra tábornokra ürítette poharát.
Reggeli után a társaság kisebb csoportokban tért vissza a városba, a hol a Háromszék vármegyei vendégek, illetve kirándulók nagy bankettje folyt le ezalatt, míg későbben a miniszter rendezett ebédet. A Háromszék vármegyeik a délután 5 órai különvonattal jöttek vissza Brassóból.
Háromszékvármegye a „Grand Hotelben”
Patriarchális társaság vonult be délben tizenkét órakor a „Grand Hotel” névre hallgató vendéglőbe, hova közös ebédre gyűlt össze a Háromszék vármegyei küldöttség. Szám szerint mintegy 400-an.
Az első felköszöntőt, melyet a nagy társaság állva hallgatott meg, Potsa József val. b. t. t. főispán mondta a királyra. Mi – úgymond – unokái vagyunk Árpádnak, s mikor az Árpád-emlék előtt meghajtottuk a zászlót, mindnyájunknak közös imája, hogy az Árpádok trónján ülő királyt, ki e második ezer évbe átvezette a magyar nemzetet, I. Ferencz József királyunkat felséges családjával éltesse az isten.
Szentiványi Miklós, Háromszékvármegye főjegyzője a magyar kormányért s annak kiküldöttéért üríti poharát.
Sándor József az E. M. K. E. alelnök-főtitkára hasonlatokban gazdag szép beszédben Háromszékvármegyéért s annak főispánjáért, Potsa Józsefért mondott nagy hatással tósztot.
Révay Pál ref. lelkész: Brassó város ugyan egy fogadj istent sem mondott a háromszéki vendégeknek, de poharat ürít ezért a városért.
Ifj. Gödri Ferenc polgármester a háromszéki iparosokért emelt poharat.
Gyárfás Győző Brassó város jó érzésű magyarjaiért ürít poharat, a kik megőrzik és megvédelmezik az Árpád-emléket; majd egy ügyes fordulattal Sándor Józsefet, a kovásznai kerület jelöltjét élteti.
E közben a társaság nagy ovációk között ismét Sándor Józsefet kívánja hallani.
Sándor József nagy tetszés között lelkes éljenzésektől kisérve Háromszékmegye nőiért mondott szellemes tósztot.
Czeglédi János Potsa József főispánért és Sándor Józsefért ürít poharat. Sándor József Hollaky Attila főszolgabíróért, Bedő József Potsa József főispánért, Révay Pál a magyar nemzet tanítóiért; dr. Otrobán Nándor Háromszékmegye közönségéért és Potsa József főispánért, Rápolti Mózes a magyar állameszméért stb. köszöntöttek.
Emelkedett hangulatban folyt le a székelyek közös ebédje délután 3 órakor, mikor a nagy társaság szétoszlott, hogy az 5 óra után induló vonattal hazafelé utazzék.
A háromszékiek 5 órakor hazautaztak, a többiek maradtak, hisz még hosszú volt a nap.
A bankett
Délután három órakor Perczel Dezső belügyminiszter fényes ebédet adott az ünneplő közönség tiszteletére, amelyen az összes városi, megyei s szomszédos hatóságok képviselői, a miniszter kísérete, a Brassóban megjelent egyházfők stb. vettek részt.
A Pesti Hírlap 1896. október 19-i, 18. évfolyam, 288. számából tudhatjuk meg igazából, hogy milyen volt a bankett és a díszelőadás:
A tósztok sorát Perczel miniszter beszéde zárta be, aki szellemes és nagy tetszést keltő szavakkal a brassói hölgyeket köszöntötte föl.
Hét órára járt az idő, mikor az asztalokat bontani kezdték. Az utcákra kiözönlők szemei előtt fényes látvány tárult föl. A várost környező magaslatokon örömtüzek lobogtak és igazán remek volt a Cenk orma, ahol a ma fölavatott Árpád-szobrot piros görög-tűzfény festette meg. Az utcákon nagy volt a lelkesedés, az egész város az ünnepségek hatása alatt állott. Míg a hegyeken a tüzek világítottak messzire, a piacon katonai zenekar hangversenyzett.
A hosszúra nyúlt bankett miatt kissé késett a Vigadó nagytermében rendezett díszelőadás, melyen a filharmóniai-társaság, a magyar dalárda, a német férfi-dalegylet, Hesshaimer Ella kisasszony és Binder Jenő működtek közre. A műsor minden egyes száma kitűnően sikerült. A befejezés, Magyarország népeinek hódolata a szent korona előtt, tüntetésszerű lelkesedést keltett. Brassó 35 szép hölgye működött közre az élőképben, melyet a közönség a „Szózat” hangjai mellett állva nézett.
Éjjeli 11 órakor a budapesti vendégek a miniszterrel elutaztak.

Kovács Lehel István