Az emlékjel avatása az Őszi Sokadalom keretében zajlott, a könyvtárnak helyet adó Kaszinó alapításának 180. évfordulóján. A Cantus kamarakórus közreműködésével zajló eseményen ünnepi beszédek hangzottak el, a szónokok hangsúlyozták: Wesselényi neve egybeforrt Kézdivásárhellyel, hiszen az 1834-es tűzvészt követően jelentős pénzösszeggel támogatta a város újjáépítését. Ennek köszönhetően lett Kézdivásárhely első díszpolgára.

A KVISZ elnöke, Szőllősi Tamás beszédét egy jelmondattal kezdte. „Numquam retro” – azaz „Nem hátrálunk meg!”. A Wesselényitől kölcsönzött jelmondat nem harcba szólít, hanem arra biztat és emlékeztet, hogy közösségünknek célja van, értékeinket nem szabad feladnunk, őriznünk, bővíteni szükséges ezeket, haladjunk a jó úton előre és építkezzünk – mondta. „S életed a haza életének egy pillanata is” – idézte Márai Sándor sorait a Füveskönyvből. „Emberi sorsok adják közös történelmünket. Ha érteni akarjuk, mi történt az előttünk járókkal, mindenekelőtt emberi sorsokkal kell megismerkednünk. Wesselényi életére emlékezünk most, amikor plakettet avatunk a tiszteletére. Személye mindörökre összefonódott városunkkal, becsületesen, bátran, hittel és önfeláldozóan szolgálta ezt az országot, bízva abban, hogy az igaz ügyet Isten el nem hagyja. A magyar történelem nagy alakjait mindenkor szerették az antik világ héroszaihoz hasonlítani. De senkivel kapcsolatban nem emlegettek oly sok görög és római párhuzamot, mint a nagy Wesselényivel. Ady Herkules, Adonisz és Apolló együttes megtestesülését ünnepelte a hatalmas férfiban, de hasonlították Toldi Miklós vagy Prométheusz alakjához is. Princeps iuventutis Hungariae – a magyar ifjak közt az első – így emlegették. Wesselényi az erdélyi reformkor főalakja. Fontos megemlíteni, hogy 1838. március 13-án, miközben koncepciós per is folyt ellene, saját hajóján menti a károsultakat a pesti árvíz idején. A harmincas évek első felében vándorpatrióta életet él: vármegyéről vármegyére, városról városra vándorol, tiltakozik az erőszak és törvénytiprás ellen, s hirdeti a jogot és szabadságot. Érdemei elvitathatatlanok mind a közéletben, mind a kultúra, oktatás fejlesztésében. 1848-ban jelentős szerepe volt az Unió kimondásában” – méltatta a nagy elődöt a KVISZ elnöke.

Az emlékjel átadásán jelen lévő Bokor Tibor polgármester kifejtette: Wesselényi báró is vizionárius volt: a jövőbe fektetett, mikor Kézdivásárhely újraépítésére adott pénzt. Tudta, hogy megtérül. Megtérült szakmában, mesterségben, megtérült ebben az épületben. „A legjobb befektetés mindig a jövőben van, így a mai plakettavatást kezdeményező fiatalokban. Bennetek van a jövő, ti vagytok a jövő Wesselényijei. Remélem, reméljük, hogy nem kell leégett városrészekre gyűjtést kezdeményeznetek. Azt remélem, hogy elég lesz a múltat ápolni, a jelent megbecsülni és a jövőt építeni. A múlt egy örökség, a jelen egy felelősség és a jövő a bizalom záloga. Arra kérlek, benneteket, hogy a jövőre gondoljatok. Bizalommal nézzetek előre, arra hassatok, hogy ha szükséges, akkor tudjatok Wesselényiek lenni. Nem kell a báró nyomdokaiba lépni. Egyszerűen legyetek olyan emberek, akiket hozzá lehet hasonlítani, azonosulni tudtok az eszmeiségével” – biztatta a fiatalokat az elöljáró.

Tamás Sándor, a megyei önkormányzat vezetője a Szilágyságból, Wesselényi szülőföldjéről érkezőket külön köszöntötte, ugyanakkor hangsúlyozta: kicsit székely is volt Wesselényi. A megyei tanács elnöke fontosnak tartotta elmondani, hogy a nemes főember Székelyföldön is építő munkát folytatott, és Kézdivásárhelyre sosem érkezett üres kézzel. A Kaszinó egy közösségi hely volt, Wesselényi pedig a Habsburg Birodalom és Bécs bírálója volt, aki a nemzetet szolgálta – idézte fel Tamás Sándor. 

A plakettet Bokor Tibor polgármester és Szőllősi Tamás, a KVISZ elnöke leplezte le, Vetró András pedig azért mondott köszönetet, hogy közösen „szülték” meg az emlékjelt, áldást Beder Imre református lelkész mondott.