Lehetett volna megállni a kosárral itt vagy ott, ezen az apróka piacon, de mi, a sepsiszentgyörgyi Szemerja negyed lakói továbbra is szeretnénk éltetni ezt a kis piacos közösséget, ezért költjük zöldségre és gyümölcsre szánt pénzünket felváltva egyik-másik árusnál, hogy ne hagyjanak el minket. Kölcsönös a ragaszkodás, ők is szinte nevükön szólítják a vásárlókat, minap még azt is megjegyezte egyikük, látja, hogy kosaram még üres, szerinte nemrég indultam el vásárolni, ne felejtsem el a fokhagymát, a csípőspaprikát, a lestyánt, kaprot, mert ő már ismeri az ízlésünket, majdnem azt is tudja, melyik nap mit főzök. Kedves ez a hangulat.

A dollárpiac a Szemerján lakó idősek mentsvára, akiknek nehéz vagy szinte lehetetlen távolabbi zöldség- és gyümölcsárudát felkeresni, de korosztálytól függetlenül olyan hely, ahol – ha nem is nagy választékban –, de beszerezhetjük a legszükségesebbeket. Néha télen is. Én időnként azért aprózom fel a vásárlást, hogy Klárikánál, Hajnikánál, Ilonkánál, Zsuzsánál, Barninál is fogyjon az áru, s ha csak kevéssel is, de hozzájáruljak ahhoz, hogy kereskedésük továbbra is fennmaradjon, hogy érezzék: fontosak számunkra.

Az őszi bevásárlási, eltevési időszak előtt ők is várják a vásárlókat, újakat és visszatérőket, miként mi, tősgyökeres vásárlók is számítunk a mindig friss árura. Nem egyszerűen vásárlók és árusok találkoznak – de közösségi tér is a dollárpiac, ahol kicsit egymásra utaltságunkat is megtapasztalhatjuk és egymás iránti megbecsülésünket is kifejezhetjük.