Minimális jóindulattal immár megoldható lenne a nagyváradi iskolaügy. Mert belátható, álnokul gerjesztett indulatok helyett – amelyek becsengetés előtt mind a magyar, mind a román közösségben értelmetlen feszültséget keltettetek – mindenkor jobb megoldást keresni és találni.
De pörgessük fel a történtek filmkockáit, újólag áttekintve a Magyar Távirati Iroda híranyagaiban rögzítetteket. A legújabb „ügy” amiatt robbant be a köztudatba, mert az oktatásügyi minisztérium nem hagyta jóvá, hogy a Nicolae Bălcescu Általános Iskola magyar tannyelvű osztályai a református püspökség által ingyenesen felajánlott, újonnan felújított épületbe költözzenek. Sőt, mi több, e probléma kapcsán szegregáció vádjával is illették az érintett magyar vezetőket. A tanévkezdés előtti költözés elmaradt, annak ellenére, hogy a kétnyelvű iskolában nincs elegendő tanterem, s annak, hogy hétfőtől két váltásban kezdődött el a tanítás, senki sem örült. Ám már ennyi is elég, hogy derengjen: valójában többről van szó, a gáncsoskodók kimondatlan célja egyértelmű – a helybéli magyar közösség elbátortalanítása, akadályozása.
Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy miután a szóban forgó iskola magyar tagozata számára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület díjmentes használatra felajánlott egy nemrég felújított épületet, a nagyváradi önkormányzat a magyar tagozat költözésének tudatában felmondta azt a szerződést, amely alapján az elmúlt években a Nagyváradi Zsidó Hitközségtől bérelt termeket az iskola számára. Ám a Bihar megyei főtanfelügyelő rosszallóan kijelentette, a református püspökség attól tette függővé ajánlatát, hogy az épületébe a magyar tannyelvű osztályok költözzenek, ez pedig nem lehetséges.
Az iskolaügyben érintett magyar vezetők a Csűry István református püspök Facebook-oldalán közzétett román nyelvű nyilatkozatban az elmúlt hét végén határozottan elutasították a szegregáció vádját. Az aláírók azt is jelezték, hogy a nagyváradi református püspökség 2021-ben vásárolta meg a Bălcescu-iskola számára felajánlott épületet, és eredetileg diákotthont és szegénykonyhát szeretett volna berendezni benne, de 2021 februárjában a magyar közösség, az iskola tanári és szülői közössége, valamint az önkormányzat részéről érkező megkeresések nyomán módosították a terveket– áll a hírügynökségi jelentésben. Az épület felújítása során úgy alakították át a belső teret, hogy osztálytermeket lehessen bennük létrehozni. 2021 márciusában aláírták a polgármesteri hivatallal azt a szerződést, amelynek értelmében az egyház díjmentesen haszonkölcsönbe adja a saját költségén felújított és bebútorozott épületet, hogy ebben működhessenek a Bălcescu-iskola magyar osztályai. A nyilatkozat aláírói azt is rögzítették, hogy a magyar osztályoknak a református egyház által felajánlott épületbe való elköltöztetésével valamennyi érintett fél egyetértett. Leszögezték továbbá, hogy az ügyben eljáró valamennyi fél a helyi közösség érdekét nézve, jóhiszeműen járt el. Mégis, jóhiszeműségével magára maradt a püspökség, Csűry István püspök szombaton már úgy értékelte, valakik ráütöttek az egyház kinyújtott segítő kezére. „Nem adjuk fel azt a küzdelmet, hogy a jót adni kell, és a jót adjuk, még akkor is, ha ilyen nehézségekkel szembesülünk” – szögezte le.
A református püspökség következetesen tartotta magát álláspontjához, nevezetesen ahhoz, hogy a jót adni kell. Hétfőn ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – módosítva a nagyváradi polgármesteri hivatallal kötött szerződést − elfogadta, hogy a Bălcescu-iskola kilenc magyar tannyelvű osztálya mellett két román tannyelvű osztályt is befogad a tanoda számára díjmentesen felajánlott épületébe. „Ha szükség van rá, ha bajban vannak, két román tannyelvű osztályt is szívesen befogadunk” – jelezte Csűry István püspök, hozzáfűzve, olyan döntést kívántak hozni, amely mindenki számára megnyugtató. És azt is megjegyezte, az egyházkerület a magyar állam támogatásával vásárolta meg és újította fel a szóban forgó épületet.
Amelyben immár román ajkú diákok is tanulhatnak, magyarok mellett, emberi és szép, példaértékű gesztus. A református püspökség adta tehát a jót, befogadta a rászorulókat, rajta már nem múlik.
E cselekedet túlmutat Nagyvárad határain, és csak remélhető, hogy Ady Endre egykori városának polgármestere, Florin Birta is tartja magát ígéretéhez, s minden követ megmozgat azért, hogy mielőbb megkezdődhessen a tanítás a református egyházi épületben. És még jobb lenne, ha az efféle megértő gesztus egyszer s mindenkorra kölcsönös lenne, ám ez elképzelhetetlen minimális jóindulat nélkül...