Mózes László
Minimális jóindulattal immár megoldható lenne a nagyváradi iskolaügy. Mert belátható, álnokul gerjesztett indulatok helyett – amelyek becsengetés előtt mind a magyar, mind a román közösségben értelmetlen feszültséget keltettetek – mindenkor jobb megoldást keresni és találni.
De pörgessük fel a történtek filmkockáit, újólag áttekintve a Magyar Távirati Iroda híranyagaiban rögzítetteket. A legújabb „ügy” amiatt robbant be a köztudatba, mert az oktatásügyi minisztérium nem hagyta jóvá, hogy a Nicolae Bălcescu Általános Iskola magyar tannyelvű osztályai a református püspökség által ingyenesen felajánlott, újonnan felújított épületbe költözzenek. Sőt, mi több, e probléma kapcsán szegregáció vádjával is illették az érintett magyar vezetőket. A tanévkezdés előtti költözés elmaradt, annak ellenére, hogy a kétnyelvű iskolában nincs elegendő tanterem, s annak, hogy hétfőtől két váltásban kezdődött el a tanítás, senki sem örült. Ám már ennyi is elég, hogy derengjen: valójában többről van szó, a gáncsoskodók kimondatlan célja egyértelmű – a helybéli magyar közösség elbátortalanítása, akadályozása.
Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy miután a szóban forgó iskola magyar tagozata számára a Királyhágómelléki Református Egyházkerület díjmentes használatra felajánlott egy nemrég felújított épületet, a nagyváradi önkormányzat a magyar tagozat költözésének tudatában felmondta azt a szerződést, amely alapján az elmúlt években a Nagyváradi Zsidó Hitközségtől bérelt termeket az iskola számára. Ám a Bihar megyei főtanfelügyelő rosszallóan kijelentette, a református püspökség attól tette függővé ajánlatát, hogy az épületébe a magyar tannyelvű osztályok költözzenek, ez pedig nem lehetséges.
Az iskolaügyben érintett magyar vezetők a Csűry István református püspök Facebook-oldalán közzétett román nyelvű nyilatkozatban az elmúlt hét végén határozottan elutasították a szegregáció vádját. Az aláírók azt is jelezték, hogy a nagyváradi református püspökség 2021-ben vásárolta meg a Bălcescu-iskola számára felajánlott épületet, és eredetileg diákotthont és szegénykonyhát szeretett volna berendezni benne, de 2021 februárjában a magyar közösség, az iskola tanári és szülői közössége, valamint az önkormányzat részéről érkező megkeresések nyomán módosították a terveket– áll a hírügynökségi jelentésben. Az épület felújítása során úgy alakították át a belső teret, hogy osztálytermeket lehessen bennük létrehozni. 2021 márciusában aláírták a polgármesteri hivatallal azt a szerződést, amelynek értelmében az egyház díjmentesen haszonkölcsönbe adja a saját költségén felújított és bebútorozott épületet, hogy ebben működhessenek a Bălcescu-iskola magyar osztályai. A nyilatkozat aláírói azt is rögzítették, hogy a magyar osztályoknak a református egyház által felajánlott épületbe való elköltöztetésével valamennyi érintett fél egyetértett. Leszögezték továbbá, hogy az ügyben eljáró valamennyi fél a helyi közösség érdekét nézve, jóhiszeműen járt el. Mégis, jóhiszeműségével magára maradt a püspökség, Csűry István püspök szombaton már úgy értékelte, valakik ráütöttek az egyház kinyújtott segítő kezére. „Nem adjuk fel azt a küzdelmet, hogy a jót adni kell, és a jót adjuk, még akkor is, ha ilyen nehézségekkel szembesülünk” – szögezte le.
A református püspökség következetesen tartotta magát álláspontjához, nevezetesen ahhoz, hogy a jót adni kell. Hétfőn ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – módosítva a nagyváradi polgármesteri hivatallal kötött szerződést − elfogadta, hogy a Bălcescu-iskola kilenc magyar tannyelvű osztálya mellett két román tannyelvű osztályt is befogad a tanoda számára díjmentesen felajánlott épületébe. „Ha szükség van rá, ha bajban vannak, két román tannyelvű osztályt is szívesen befogadunk” – jelezte Csűry István püspök, hozzáfűzve, olyan döntést kívántak hozni, amely mindenki számára megnyugtató. És azt is megjegyezte, az egyházkerület a magyar állam támogatásával vásárolta meg és újította fel a szóban forgó épületet.
Amelyben immár román ajkú diákok is tanulhatnak, magyarok mellett, emberi és szép, példaértékű gesztus. A református püspökség adta tehát a jót, befogadta a rászorulókat, rajta már nem múlik.
E cselekedet túlmutat Nagyvárad határain, és csak remélhető, hogy Ady Endre egykori városának polgármestere, Florin Birta is tartja magát ígéretéhez, s minden követ megmozgat azért, hogy mielőbb megkezdődhessen a tanítás a református egyházi épületben. És még jobb lenne, ha az efféle megértő gesztus egyszer s mindenkorra kölcsönös lenne, ám ez elképzelhetetlen minimális jóindulat nélkül...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.