Stolojan újabb kihátrálása — mint ismeretes, négy évvel korábban az elnökválasztás előtt vonult vissza, és adta át helyét Traian Băsescunak, aki Adrian Năstase ellenében meg is nyerte a versenyt — a magyarázatok, találgatások valóságos lavináját indította el: elemzők és politikusok pártállástól és meggyőződéstől függően próbálták megoldani a rejtélyt, különféle összeesküvés-elméleteket dolgoztak ki. Voltak, akik betegséget sejtettek a visszavonulás hátterében, mások egy, a Cotroceni-palota boszorkánykonyhájában előre kidolgozott forgatókönyv részeként mutatták be az eseményt, ismét mások egy Traian Băsescuval való esetleges nézeteltéréssel magyarázták a helyzetet, akadtak, akik szerint a Demokrata-Liberális Párton belüli viszályok vezettek a kihátrálásához, de olyan vélemények is elhangzottak, miszerint a demokrata-liberálisok és a Szociáldemokrata Párt közötti megállapodás titkos záradékai tartalmaztak Stolojan számára elfogadhatatlan kitételeket.

Minden kelléke adott hát egy izgalmas detektívtörténetnek: van egy rejtélyes esemény, nem világosak az ok-okozati összefüggések, nem tudni, ki irányítja a háttérből a szálakat, ki mennyire ártatlan vagy bűnös, kinek lehet hinni, és kinek nem, és ott van a számtalan detektív, aki elejtett félszavakból, különféle kiszivárogtatott információk, a nyilatkozó politikusok mimikája és egyéb nyomok alapján szinte percenként újabb és újabb megfejtésekkel áll elő.

A gond csak az, hogy az egyre inkább begyűrűző gazdasági válság idején talán mégsem a tévékamerák előtt zajló, élőben közvetített detektívtörténetre volna szükség, hanem jól kidolgozott, és mielőbb életbe ültetett kormányprogramra. Az már bizonyosnak tűnik, hogy nem egy jó gazdasági szakemberként számon tartott politikus áll majd a kormány élén. Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy nem a Cotroceni-palotabeli prioritásokat tükrö­zi egy alkotmányjogász jelölése a miniszterelnöki tisztségbe.