Kiderült ugyanis, a helyi tanács határozatára nincs szükség, a döntés a tanfelügyelőség hatásköre, de az is: laza körzetesítést képzelnek el, amely védi a lakótelepi gyermekeket, de egyfajta választási lehetőséget is biztosít. Ugyanakkor ismét napirendre került a romániai oktatás számos rákfenéje, a túlzott központosítás, a valós reform elmaradásának hátulütője.

Védeni a gyermeket, védeni az iskolát

Sok minden szól a sepsiszentgyörgyi iskolák körzetesítése mellett, s legalább ugyanannyi érv ellene — derült ki a péntek esti vitán. A tavalyi beiratkozási cirkusz, az éjszakai sorban állás vezetett oda, hogy a tanfelügyelőség döntött, megpróbálkozik a körzetesítéssel, amely az iskolák működési szabályzatában (nem törvényben és nem kormányrendeletben) kötelező előírásként szerepel. A városi önkormányzatnak, bár iskolafenntartó, nincs joga beleszólni ebbe, de a polgármesteri hivatal segítséget nyújtott a rendszer kidolgozásában, két hónapos munka, számos szempont figyelembevételével jutottak el ahhoz a változathoz, melyet januárban alkalmaznának az első osztályosok beíratásánál — fejtette ki Sztakics Éva alpolgármester, aki oktatásért felelős városvezetőként volt jelen, de a tanfelügyelőség álláspontját is ismertette. A lakóhely szerinti iskolába való beiratkozás nem a szülőkre nézve kötelező, az intézménynek kell minden körülmények között befogadnia az oda tartozó gyermeket — szögezte le, és elmondta azt is, olyan változatot dolgoztak ki, mely szerint a népszerű iskolákhoz kevesebb gyerek tartozik majd, hogy maradjon hely azok számára is, akik mindenképpen oda íratnák gyermeküket. A beiratkozás három lépésben történik majd: január 26. és február 1. között jelentkezhetnek az iskolában a körzetben lakó gyermekek (ez nem kötelező, csak lehetőség), majd február 9—13. között a fennmaradt helyekre várják a más körzetben élőket. Ennél a szakasznál az iskolaigazgatóknak joguk van feltételrendszert kidolgozni, mely alapján előnyben részesíthetnek valakit (például a nagyobb testvér már oda jár stb.). A harmadik szakaszban a még üresen maradt helyekre beiratkozhatnak a környező falvakban élő gyermekek. Igyekeztek rugalmasan megoldani: ha egy gyermek a második szakasz után nem került be az áhított iskolába, még mindig visszamehet a körzetéhez tartozóba, a tanfelügyelőség ígérete szerint, kísérleti év lévén, pótolják a helyeket.

Félresiklott kezdeményezés

Nagy Gábor tanügyi szakszervezeti vezető felidézte, honnan indult az ötlet, hogyan vált egy jó szándékú kezdeményezés közfelháborodást kiváltóvá. Október elején a Gödri Ferenc-iskola javaslatára ültek össze az iskolaigazgatók, érdekképviseleti vezetők, hogy arról a helyzetről beszélgessenek, amely Sepsiszentgyörgyön lassan kezelhetetlenné válik: a négy központi nagy iskola — a Mikes Kelemen, a Székely Mikó, a Mihai Viteazul és a Református Kollégium — elvonzza a gyermekeket, megszűnés veszélye fenyegeti a lakótelepi iskolákat, s ez alól kivételnek csak a Váradi József-iskola számít. Mindez katedramegszűnéshez, osztályok felszámolásához, sőt, iskolák bezárásához vezethet, pedig néhány éven belül újabb gyermeklétszám-emelkedés várható, de akkor nagyon nehéz lesz visszaállítani a felszámolt intézményeket. Fájdalommentes megoldáson gondolkodtak, s a tanfelügyelőségnek feladata lett volna a végrehajtás, de kimaradt a szülőkkel való konzultáció, ahelyett, hogy érdemben tájékoztatják, kikérik a véleményüket, az ötlet kikerült a köztudatba, és megkezdődött a sajtón keresztüli pánikkeltés — ismertette az előzményeket Nagy Gábor.

Gyermekközpontú iskola kell

Kovács István, az MPP tanácsi frakciójának vezetője döbbenten értesült, hogy bár arról volt szó, tanácsi döntés születik az ügyről, utóbb ezt meggondolták az illetékesek. Ettől függetlenül érdemes beszélgetni a kérdésről, hisz fontos elvi dolgokról, emberi jogokról van szó, összhangot kell teremteni — érvelt. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, mi miért van. Bármennyire fontosak az iskolák, a tanári katedrák, első helyen mégis a gyermek érdekeinek kell lenniük — fejtette ki. „A körzetesítést feudális módon létrehozni kemény továbbgondolást igényel" — vélekedett, és kifejtette: ugyanezt az egészségügyben is megtehették volna, de a szabad családorvos-választás megmaradt, és ez az orvosok közt is versenyhelyzetet teremtett. Nemcsak a infrastruktúra fontos, az iskoláknak lelke, szellemisége van, ez a rendszer szembemegy a közeljövőben várható iskolaakkreditációs folyamattal. Helytelenítette, hogy akkor merül fel a körzetesítés, amikor a tanügyi intézmények autonómiája minimális, az igazgatók nem szólhatnak bele a káderpolitikába. Össze kell hangolni a lakossági igényeket és az iskolák érdekeit — emelte ki, és véleménye szerint a megoldást az jelentené, ha a második lépcsőben valóban érvényesül a szabad választás joga.

A szülők nevében elsőként Váncsa Jenő szólt hozzá, aki szerint a körzetesítés a gyenge oktatást konzerválja. Kifejtette, a szülők nem iskolát, hanem pedagógust választanak gyermeküknek, és ezt tiszteletben kell tartani. ,,Egy népet akkor lehet az orránál fogva vezetni, ha centralizált oktatás van" — hangsúlyozta egy édesanya, aki szerint, ha már Európát majmoljuk, akkor előbb az iskolák autonómiáját kellene biztosítani, ezt kellene politikusainknak kiharcolniuk. Előbb magas szintű, minőségi oktatást kell kialakítani minden intézményben, csak azután szabad ilyen változást bevezetni — vélekedett. Többen egyetértettek, hogy Nyugatra hivatkozva a megkötéseket igen gyorsan bevezetjük, de ami jó, azt nem tudjuk átvenni. Sok család, gyermek életét felborítja a körzetesítés — fejtette ki egy másik anyuka, aki szerint eleve hátrányból indulnak azok, akik valamilyen okból nem a körzetükhöz tartozó iskolába iratkoznának, hisz ki kell várniuk, marad-e hely.

Jó és rossz iskolák?

A köztudatban vannak jó iskolák és rossz iskolák, előbb ezt a téves előítéletet kellene lebontani — vélte Tulit Attila, s ezt többen megerősítették. Felmerült, hogy ma már a lakótelepi iskolák is jól felszereltek, sok esetben jobbak a körülmények, mint egy-egy központi intézményben, ahol kettévágott bentlakásszobákba zsúfolják az osztályokat. Hiába vannak pont olyan jó, felkészült pedagógusok, a már említett előítéletek miatt mégis inkább a nagy iskolákat választják a szülők. Egy édesanya ezzel kapcsolatban elmondta, az Állomás negyedi iskolába járó gyermeke sokkal erősebb, összetartóbb osztályközösségbe járhatott, mint mikeses fia, megtanultak egymásra figyelni, egymáson segíteni, s eredményeik sem voltak gyengébbek. Akadt tanítónő, aki a Csíki negyedi iskolában oktat, s elmondása szerint nincs könnyű dolga, hisz úgy kell dolgoznia, hogy a jó képességűek megfelelő módon fejlődjenek, a közepesek jól haladjanak, és a leggyengébbek is maradjanak valamivel. Az előítélet nagyon erős, ötödikbe való beiratkozáskor szinte semmibe vették tanítványát, mikor kiderült, a Csíki negyedből jött, csak akkor figyeltek fel rá, amikor a vizsgán legjobbként szerepelt.

Segítség az egyszerű embereknek

A körzetesítés mellett érvelt Fekécs Károly, a Váradi József-iskola igazgatója. Egy iskola akkor működhet jól, ha hosszú távú elképzelései vannak, ha jól végiggondolt körzetesítést hajtanak végre, akkor biztonságot tudnak nyújtani a szülőknek. Fekécs Károly szerint az új rendszer az egyszerű embereken segít, a tehetősek úgyis kiverekedik maguknak, amit akarnak. Hasonló álláspontot képviselt Dima Mihály, a roma közösség képviselője. A roma gyermekeket nem veszik fel más iskolába, csak a Néri Szent Fülöpbe, hiába van hely, amikor meglátják a bőrük színét, rögtön elutasítják. A körzetesítés ezt megoldaná, főként ha az őrkői iskolába is járnának magyar gyerekek. Változásra van szükség, le kellene bontani legalább a fejekben a falakat, ugyanúgy, ahogy el kellene távolítani az Őrkőt gettósító, még a kommunizmus idején felhúzott betonfalat is — mondotta. ,,A cigányságra is oda kellene figyelni, hisz nekünk is szerepünk volt és van a magyar nyelv megmaradásában" — vélekedett Dima Mihály.

Milyen a jó pedagógus?

Vita alakult ki a szabad pedagógusválasztásról is. Sztakics Éva szerint az alkotmány csak a szabad iskolaválasztást szavatolja, az igazgatótól függ, milyen tanítóhoz kerül a gyerek. Többen hisztériának nevezték, hogy egy-egy tanítóért képesek verekedni a szülők, pedig nagyon sok jó pedagógus van, akiről kevesen tudnak. Elhangzott az is, hogy egy tanár teljesítményét csak egy másik tanár minősítheti, a szülők a gyermekek meséi alapján alakítják ki álláspontjukat, ez nem tárgyilagos, hisz a diákok nem szeretik a szigorú tanárt. Másik oldalról azonban a szülők érveltek azzal, hogy bizony joguk van ragaszkodni egy-egy olyan tanítóhoz, akiről tudják, hogy az övékhez hasonló értékrendet képvisel, akinél biztonságban tudják gyermeküket. Miért lenne hisztéria, hogy a legjobbat akarják gyermeküknek, hisz köztudott, az első iskolai évek döntő módon határozzák meg az apróságok további fejlődését — fejtegették.

Minőségi oktatás, versenyképesség

Két egymásnak feszülő dolgot kell összebékíteni, a gyermekek esélyegyenlőségét és a szülők választási jogát egyaránt biztosítani kellene. Arról kell meggyőzni a hatalmat, hogy előnyös döntést hozzon — mondta a vendégként részt vevő Beder Tibor, aki hosszú évekig Hargita megyei főtanfelügyelőként tevékenykedett. Felhívta a figyelmet, hogy itt, a Székelyföldön egészen más a helyzet, mint a szórványban, ahol nincs választási lehetőségük a szülőknek, ha magyarul akarják taníttatni gyermeküket, akkor a létező egy iskolába írathatják be. Ő szíve szerint nem körzetesítene, mondotta, az iskoláknak kellene kiharcolniuk a jó hírnevet, megnyerniük a diákokat. A megmaradás feltétele a minőségi oktatás, kérdés, mi vezet ehhez: a körzetesítés vagy a szabad iskolaválasztás joga? Felhívta arra is a figyelmet, ki kell harcolni, hogy önálló magyar tanfelügyelőség legyen Erdélyben, amely a sajátosságokat figyelembe véve, külön oktatási programot dolgoz ki a magyar oktatásnak. Svájcban minden völgynek külön, testreszabott oktatási programja van — fejtette ki Beder Tibor.

Az, hogy mit jelent a minőségi oktatás, és mi vezet ehhez, újabb vitát váltott ki. Többen egyetértettek, az iskoláknak kell nagyobb hangsúlyt fektetniük arra, hogy ismertté, népszerűvé váljanak, olyan ajánlatot megfogalmazni a szülők felé, amely vonzóvá teszi őket. Körzetesítés vagy versenyképesség? — tette fel a kérdést Kovács István, aki szerint könnyebb hálóval egy irányba terelni a halakat, mint csalit kihelyezni, vonzóvá tenni a célt.

Egységes oktatási stratégiára van szüksége a városnak, és ebben minden iskola megtalálhatná a helyét, megteremtődnének azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a szabad iskolaválasztást és a laza körzetesítést — vélekedett Csinta Samu. Az iskoláknak sajátos arcéllel kell rendelkezniük, egészséges versenyhelyzetre szükség van — emelte ki Tulit Attila. Felvetette, hogy a körzetesítés alapjául szolgáló jogszabály 2005-ben született, ha négy évig nem léptette életbe a tanfelügyelőség, most még várjon egy kicsit, biztosítson lehetőséget az iskolák népszerűsítésére, és vegye figyelembe a szülők álláspontját is. Európában ma mindenütt elsődleges szempont az iskolák, az oktatás versenyképessége, ennek a feltételeit kell megteremteni, s jelen pillanatban ennek ellentmond a körzetesítés — fejtette ki.

A jó két és fél órás vita során nagyon sok érv és ellenérv elhangzott, egységes álláspont nem alakulhatott ki. Minden jel azt mutatja, januárban életbe lép az új rendszer — Hargita megyében állítólag évek óta sikerrel működik —, s kiderül: jobb vagy rosszabb helyzetet teremt-e, megoldást jelent-e a lakótelepi iskoláknak, vagy az eddigi beiratkozási pánik elodázódik, nem az első lépésben, hanem a szabad választást biztosító második lépésnél következik be. Pénteken este az is egyértelművé vált, azok a szülők, akik ragaszkodnak egy-egy iskolához, tanítóhoz, megtalálják a módját, hogy oda írassák gyermeküket, ha arra kényszerítik őket, papíron lakhelyet változtatnak, sőt, ahogy egy anyuka fogalmazott, akár formai válásra is képesek, hogy a legjobbat nyújtsák gyermeküknek. Nagy-nagy kérdés marad: ilyen módon, ilyen körülmények között valóban jobbat vagy rosszabbat hoz majd a körzetesítés?