A hozzá valamennyire hasonló párducpereszke is ősszel nő, de nem annyira fenyvesekben, inkább bükkösökben él, kalapja vastag húsú, cserepesen, szürkén és nagymértékben pikkelyezett. Igen jellemző erre a fajra, hogy fehéres-sárgás lemezei vízcseppeket választanak ki, fehér vagy piszkosfehér tönkje pedig hasas. A kalap 4–10 cm, sötétszürke, nagy pikkelyekkel borított. Lisztszagú és -ízű, húsa fehéres. Főleg jegenyefenyő és bükk alatt nő, a Kárpát-medencében elég ritka. Mérgezésének a lappangási ideje fél órától 3 óráig tart, gyomor- és bélpanaszokat (hasfájást, hányást, hasmenést) idéz elő.

Amúgy a jóféle fenyőpereszke a magyarságnál – s feltételezhetően más népeknél is – valószínűleg csak az utóbbi időben kezdett a nép kö­rében is egyre ismertebbé válni. Az Őrségben azonban régóta népszerű és fogyasztott gomba (sárguló változata is, a sárguló pereszke, Tricholoma argyraceum), nem kizárt, hogy ez az egyetlen tájegységünk, ahol az általánosan ismert és kedvelt gombák közé tartozik. Szárításáról csak az Őrségből van adatunk, ahol főleg pörköltbe, tokányba, paprikásba teszik, de tojással is meg szokták készíteni.

Zsigmond Győző