Él a régiek között egy mítosz, hogy a Földnek anyja van, a Földanya, s őhozzá kell imádkozni, tőle kell kérni a segítséget. Csernátontól Szentkatolnáig mindenütt népes ilyenkor a Mezőföld, burrognak az erőgépek, fogyatják a még földben maradt burgonyát, gyökérzöldségeket, az egyre kevesebb répát-cukorrépát, és mint megszoktuk, utolsónak marad a kukorica. Szeptember végén jártunk Mezőföldön. Őszelő hónapjának, Szent Mihály havának is nevezzük, ritkábban fordul elő a Földanya hónapja. Magyar nyelvterületen főként szeptember utolsó napjának rossz híre volt a nép között: „ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be” – tartották a régiek.
Negyedszázada termel a Timate
Csernátoni területen a nagyüzemi mezőgazdasági termelést nem lehet kikerülni. Ez itt a Mezőföld kapuja, s itt látni, hogy vannak olyan mezőgazdasági vállalkozások, amelyek nagyüzemi programokkal és korszerű gépi felszerelésekkel tudják megteremteni az óhajtott jövedelmezőséget.
Bajcsi Ákos mérnök és a társtulajdonos Moldován Csaba mérnök nagybani és – ahol szükséges – öntözéses növénytermesztéssel foglalkozik. Az őszi napsütésben a Timate földterületén zömében fiatal munkások hatalmas sárgarépahalmokat ültek körül, válogatták a jó termést adó gyökérzöldséget. Szerencsénk volt, s még szóba tudtunk állni Bajcsi Ákos mérnökkel, akitől az idén működésének negyedszázadát ünneplő cég tevékenysége felől érdeklődtünk.
– 1997-ben alakult a Timate – mondta –, jelenleg 9 hektár híján 700 hektár területen működünk-dolgoztatunk, mondhatom, sikerrel, a lepergett negyedszázad alatt pedig volt alkalmunk megtapasztalni a Mezőföld e részének klimatikai adottságait. Egyképpen sikeres esztendőt fogunk zárni. A szárazság részben káros hatással volt a burgonyatermésre, jobb eredményeket értünk el a gabonatermesztésben, ezek mellett az idén gyökérzöldségeket, céklát és hagymát termelünk öntözéses módszerrel. Még van burgonyánk szedni való, sárgarépa és hagyma. Mi csak szupermarketeknél értékesítjük termékeinket, kb. 70 százalékát a Lidl cégnél.
Termékeink minőségét (a vegyszerezés szintjét, a technológiát) laboratóriumi szinten követik, rendszeresen beküldött minták alapján. Internetes lehetőség figyeli a terményeink színeződésének fokát, jelezve a klímaváltozás ingadozásait, de mert a növény nem tud beszélni, a kémiai alapú növényi-gyógyszeres kezelés képezi a prevenciót, amire nagyon ügyelünk.
Eladásra válogatják a murkot
Történelembe ütközünk: Mátisfalva
Mert sorozatunk témája a háromszéki és erdővidéki települések érdekes és szórakoztató helytörténeti és történelmi bemutatása, falvaink meséi, a Timate cég után nyomban az e tágas vidék ékszerének mondható kis kálvinista Mátisfalva templomának teremtett értékeit vettük szemügyre.
A falu Kézdimárkosfalvával gyakorlatilag egybeépült, de önálló református gyülekezete van. Nevét egyes adatok alapján a katolikus időkből hozhatja magával, s talán Szent Máté lehetett akkori kis templomának védőszentje, bár annak nyomairól eddigelé semmilyen említést nem ismerünk. Neve már megjelenik egy XV. századi peres okmányban.
A kis műemlék református templomot eléggé megviselték az évtizedek, ottjártunkkor kis harangtornyának stakatúrája megbomlott. A „székely színekben tündöklő” szószékkoronája 1785-ből való. Egykori készíttetőjének pusztuló sírkövét a templomban tartják. Rokokó fülkagylós és barokk virágornamentikával díszített pad- és karzatmellvédjei egyediek, sajnos, azok szakszerű összehasonlító értékelésével tudtunkkal eddig senki nem foglalkozott.
Veszélyben vannak azonban mennyezeti kazettái, amelyek 1820-ban készültek. Ezekkel egykorú lehet a régi úrasztala is. Tornyában műkincsértékű harangocska található, Tartler János jeles brassói mester munkája 1780-ból, aki 1752 és 1782 között öntötte harangjait. E cég védelemre szoruló harangjait láthatjuk mifelénk Bölönben, a sepsikálnoki unitárius, valamint a prázsmári lutheránus erődtemplom tornyában is.
A mátisfalvi Kovács Károly községi tanácstag és Gál Attila, a kézdimárkosfalvi református gondnok elmondta, a kis műemlék templom javítására a márkosfalvi lelkészi lakás teljes felújítása után lehet csak gondolni, s mert műemlék, sejteni lehet, hogy e munkálat tetemes összegbe fog kerülni, de nincs kizárva az sem, hogy éppen értékei miatt pályázati pénzből tudná megmenteni az egyházvezetés.
Mátisfalva Márkosfalva felőli bejáratánál megcsodálhatjuk a vidék eléggé ritka, több száz éves rezgőnyárfáját (Populus tremula), a „régi idők élő tanúját”.
Kistemplom Mátisfalván
Harangnézőben nagy festőnk falujában
Kézdimárkosfalva Észak-Mezőföld egyik legmódosabb faluja volt, talaja ma is kiváló minőségű, valamikor kimondottan ez volt a megmentője az itt élőknek. Az omladozó vagy felújított kúriák földbirtokosai (Márton, Eperjesi, Nagy stb.) és a köznépi földvagyon tette aránylag gazdaggá ezt a települést. A termőföld megmaradt, részben újraosztódott, a falu népessége rálépett a kiöregedés ösvényére, a dolgozni tudó fiatalok máshol keresik a boldogulást, a földszerető ifjak száma megcsappant.
Neve alapján Szent Márk evangélistáról kapta a nevét még a katolikus időkben, aki egykori templomának volt a védőszentje. A Feketeügybe ömlő Csernáton-patak mentén fekszik, altalajából obszidiánból és andezitből készült kőbalta került napvilágra. Régi, középkori temploma a jelenlegi református templom és a parókia közös telkén állott. 1846-ból származó, szép szószékkoronáját az 1875-ben épült mai templomban őrzik. Ennek millenniumkori és 1994-ben végzett nagy javítását emléktábla őrzi a templombelsőben.
Régi harangjait megviselték a századok. Aki bírja, érdemes megtekintenie a magas torony acélharangjait. Az egyiket 1885-ben öntötték a németországi Bochumban, elhasadt, nem használják. Helyette 1907-ben újat öntettek ugyancsak Bochumban. Érdekes a középső harang, melyet Orbán-féle emlékharangként emlegetnek a márkosfalviak. Mintázata alapján a német Apoldában készíttették „Orbán Dániel és neje Nagy Klára és nevelt leánya Orbán Ilona 1926-ban”. Amikor ez a harang szólal meg, a helyiek hol Ilona-, hol pedig Dani-harangként emlegetik.
Ha már a harangoknál tartunk, megtekintettük a falu szívében álló, bedeszkázott haranglábon függő ajándék harangot, amely az itt élő római katolikus kisközösség tulajdona. Felirata: „In honorem B. Marie V. fundi curavit 1884. Fraciscus Lönhard eppus Transilvania. Fusa per Michael Manchen Schasburg.” A Manchen testvérek – Mihály és Benjamin – segesvári szász harangöntők voltak, összesen 29 harangjuk ismert a Kárpát-kanyarban, többek között ők öntötték a székelyudvarhelyi Ferenc-rendi templom harangját, mihozzánk közelebbiként az ürmösi unitárius templom nagyharangját.
A templomkert élő emlékei a millenniumi fenyők, melyeket a magyar honfoglalás ezredévi ünnepségei óta megőrzött az egyházközség.
Egyedi ugyanitt és különleges a falu negyvennyolcas emlékműegyüttese: egy ütő nélküli néma harang, a vesztett csatákat jelképező öt megdőlt faragott kopja Kászoni Róbert márkosfalvi kötődésű képzőművész alkotása 2006-ból.
Márkosfalvi bolyongásunk során megtekintettük a Barabás Miklós szülőházának helyét jelölő faragott emlékkopját. Fára való kezelőszer nélkül még bírná, de sajnos környéke rendezetlen, rajta vagy tövében még száraz virágcsokrot sem találtunk. Eszembe jutott a kérdés: vajon a magyar fővárosban, Budapesten jobban tisztelik Barabás emlékét, mint itthon, szülőfalujában?
Ezzel a gondolattal iktatom ide rövid emlékezésemet a budapesti Barabás-villánál tett látogatásomról: A budapesti Városmajor utcához több szállal kötődöm.
Családomból ketten voltunk „vendégei” az itt működő Semmelweis Szív- és Érsebészeti Egyetemi Klinikának. Amikor az utcába betérő autóbusz vezetője bemondta: a Barabás-villa megálló következik, leszálltam. A megálló mögött egy szép, klasszicista kúriát pillantottam meg. Barabás-villa? A legnagyobb meglepetésemre Barabás Miklós festőóriásunk teljesen felújított egykori budapesti lakása előtt álltam. Itt egy villa tűnik elő – otthon, Márkosfalván egy emlékkopja jelöli a Barabás család háza helyét. A kúria mögötti kert gondozott arborétumában a festő félalakos szobra áll, kezében paletta és ecset, tekintete messzibe révedő. A szobor alkotója Miholcsa József, akinek megannyi művét itthon is láthatjuk. A villa egyébként esti elit szórakozóhely. Öregedő gondnoka rosszallólag mutatott egy fiatalok számára hevenyében épült, tájidegen, zajos mai mulatóhelyre: ők állják a villa fenntartási költségeinek felét – mondta. „Én Barabás szülőföldjén lakom, ahol Márkosfalva található” – mondtam a gondnoknak. Sejtettem, hogy sohasem hallott róla, s ezért nem is folytattam, nem mondtam el, hogy a festőnek itthon egyenes ági leszármazottai is élnek, gondoltam itt dr. Barabás Imre torjai nyugalmazott családorvosra, akit már mikós kisdiákként megismertem, ugyanis a doktor úr felettem járt.
Itt állt a festő szülőháza
Dálnokon töltött évek
A festő Barabás Miklósnak kegyetlen sorsot juttatott a Fennvaló már kisgyermekkorában, bárki meggyőződhet róla, ha elolvassa önéletírását. A dálnoki Gaál-kúriában töltötte kisgyermekkorát Gaál Terézia kisfiaként. Az asszony ugyanis elhagyta márkosfalvi Barabás János nevű férjét, és hat hónapos gyerekével visszament dálnoki szüleihez. A festő emlékiratában idézi fel a Dálnokon töltött éveket, majd az eléggé nehéz nagyenyedi szolgadiák-esztendőket.
A dálnoki Gaál-kúria 2014-ben kívül-belül megújult. Barabás Miklós Központ a neve, és emléktáblát is avattak a névadó tiszteletére. A Közösségért Alapítvány hozta létre, hogy helyet biztosítson tehetségtámogató és gyermekgyógyító programjainak.
A festő anyai ági rokonságába tartozott Dálnoki Gaál Péter (1810–1896), aki a Székelyföldről a Mezőségre költözött, s 1835-ben az Erdélyi Királyi Kancellária ülnöke volt, emlékére gyermekei 1911-ben létrehozták a Dálnoki Gaál Péter Alapítványt a Kolozsvári Református Kollégium támogatására. Dálnoki előnevet viselt Gaál József (1811–1866) költő, író és drámaíró, Damjanich János honvédtábornok titkára, A peleskei nótárius című bohózat szerzője, az MTA levelező tagja. Dálnoki gyökerekkel rendelkezik dr. Gaál György (sz. 1948) Kolozsváron élő hely- és művelődéstörténész, író, a Házsongárdi temetőről írt egyik legteljesebb kiadvány szerzője, a Magyar Kultúra Lovagja. Információink szerint Dálnokon a Gaál família nevében kihalt.
A festő „unokái”
Jómagam a Barabás-kopja helyzetén sem aggályoskodtam tovább, amikor benéztem a márkosfalvi Barabás Miklós Elemi Iskola udvarára. Éppen szünet volt, a gyermekekre maréknyi pedagógus ügyelt fel az udvaron. Tusa Levente, Szentkatolna község polgármestere, melynek fennhatósága alá tartoznak a környező települések, néhány éve vadonatúj iskolát építtetett a régi rogyadozó mellé. Fény, tisztaság, jó hangulat uralkodott, és figyelmes maréknyi tanuló fogadott. Ti vagytok Barabás Miklós „unokái”, mondtam nekik. Nem csodálkoztak: megértették, hogy ki is volt és ki falujukban Barabás Miklós. Úgy lehet, akad közülük majd, aki kutatója lesz szülőfaluja múltjának.
Hallottak a festőről
Bodolák és Siposok fészke
Nem utaztam a márkosfalvi negatív benyomásaim közlésére, de túl sok volt számomra az, ami a külső erők (évtizedek, eső, fagy) pusztításának nyomán látható volt a márkosfalvi temetőben, ahol megrepedezett faragott, régi sírkő alatt alussza álmát a Bodola család, köztük a mezőföldi falu egyik jelessége, Bodola Lajos (1825–1897) főhadnagy is, Gábor Áron segítője az ágyúöntésben. Bem őt bízta meg a Vöröstoronyi-szoros védelmével. Törökországba emigrált, ahol Kossuth szolgálatába szegődött. Olaszországban mint út-, híd- és vasútépítő mérnök dolgozott. Hazatérve szakíróként működött. Bár Brassóban halt meg, minden bizonnyal édesapjával egy sírban nyugszik a márkosfalvi temetőben.
A járvány előtt ennél a síremléknél helyezte el a falu március 15-i virágcsokrát – tájékoztatott egy, a temetőben bóklászó személy. Jeleztem a látottakat Papp Zsolt lelkipásztornak. „Nincs feledve a Bodola-sír – mondta –, keressük a megoldást megmentésére, tudatosítására, megjelölésére.”
Márkosfalva volt a fészke a Sipos családnak, maradékai – Sipos Béla közgazdász, pécsi egyetemi tanár – Magyarországon élnek, a család egyik ágának képviselőjével sikerült személyesen megismerkednem. Márkosfalvi Sipos László (1860–1886) fiatal tanító és tiszthelyettes tehetséges vívó hírében állt, és az író Herczeg Ferenccel párbajozott a szerbiai Versecen, az író szülővárosában. Sipos a párbajban halálos sebet kapott, a helyszínen elvérzett, porai a verseci temetőben nyugszanak. A híres párbaj valóságos irodalomtörténeti érdekesség, amelyről maga az író is megemlékezik írásaiban.
Mikor lesz könyv?
Berszán István egykori megyebíróhoz mindig bekopogtatunk. A márkosfalvi Bodolák és a tollforgató Orbán Dezső mellett ő lenne a település harmadik krónikása-mindentudója. Bár már a hetvenen túli éveit tapossa, még felesége is Pistikának szólítja. Memóriája változatlan, kívülről sorolja a falura vonatkozó adatokat, évszámokat, mesél a jeles márkosfalvi kálvinista lelkészekről, a templomépítő zágoni Bodolákról, Bodola Ferenc esperesről és fiáról, a híres negyvennyolcas főhadnagy és mérnök Bodola Lajosról. Ha Márkosfalva múltjáról van szó, mindenki őhozzá irányítja az érdeklődőt. Papp Zsolt tiszteletes elmondta: értékeli Berszán István helytörténeti adatgyűjteményét, s ígéretet tett, hogy amint az eklézsia anyagi helyzete engedi, kiadására is sort fog keríteni, tekintettel arra, hogy az eredeti gyűjtés alapján összeálló helytörténet lesz. Kár lenne, ha papírokon maradna a nyomdába kívánkozó adathalmaz.
