Ennek a városnak, melyhez annyi hagyomány fűz, s amelynek a múltját felderíteni, alaposan megismerni igyekeztem, s annyira a jelenét is minden szövevényében ismerem, azonképpen törekszem a jövendőjét is munkálni, építeni, amint csak szerény tehetségemből telik, s a rendelkezésre álló mérsékelt eszközök engedik. 1909-ben a Városháza (ma Tamási Áron Színház) felújított dísztermének avatásán felolvasott versét is hasonló gondolattal felezi be: „S hogy legyen az egykor csodával határos, Oly dicső naggyá légy, Sepsiszentgyörgy város!”

Korai, váratlan halála megakadályozta elképzelé­seinek kiteljesítését. A Székely Nép 1913. július 7-i számának tanúsága szerint halálos ágyán keserűen ezeket mondotta: „Világéletemben sohasem volt szerencsém. Amibe kezdettem, semmit sem tudtam befejezni.”

Tevékenységéről, származásáról, neves felmenőiről, családjáról több helyről is szerezhetünk adatokat, így Demeter Lajos helytörténész Sepsiszentgyörgy neves személyiségei című munkájából, mely részletesen mutatja be az egykori polgármestert, de külön szócikket szentel a nagyapa, Gödri Ferenc református esperesnek, valamint az apa, szintén Ferenc, Gábor Áron egyik első tüzér hadnagyának, a későbbi törvényszéki bírónak. Politikai, irodalmi, történészi, heraldikai munkásságáról, méltatásáról több forrásból értesülhetünk. A korabeli sajtóban (Székely Nemzet, Székely Nép) számos versét, tárcáját olvashatjuk, emlékezetesek humort sem nélkülöző pohárköszöntői, vitára késztető írásai. Rajzolói-festői tehetségét dicséri városunk címerének megtervezése és elfogadtatása, melyről részletes elemzést találunk Szekeres Attila tollából a Székely Nemzeti Múzeum Boér Hunor által szerkesztett ACTA SICULICA című évkönyvében.

Ha a napjainkban keressük emlékét, gondoljunk halálának századik évfordulójára, a 2013-as évre, melyet Gödri Ferenc-emlékévnek nyilvánított városunk jelenlegi polgármestere, és a Székely Nemzeti Múzeum adott helyet tevékenységét, alakját felidéző szimpóziumnak, melyen az elhangzott előadások szövege szintén az ACTA SICULICA 2014–15. évi kötetében olvashatóak. Demeter Lajos gondozásában újra napvilágot látott a Sepsiszentgyörgytől Turinig és vissza című útleírása, melynek központi tárgya Sepsiszentgyörgy küldöttségének 1893-ban tett látogatása Kossuth Lajosnál. Gödri Ferenc épített örökségét e sorok írója mutatta be a Háromszék hasábjain. Végül jegyezzük meg, hogy városunk önkormányzata a 2021-ben jóváhagyott távlati városfejlesztési tervet Gödri Ferenc nevével fémjelzi.

Jelen írásunkban a Gödri Ferenc személyéhez, tevékenységéhez és családjához kötődő újabb, az érdeklődők számára eddig ismeretlen képi emlékeket, dokumentumokat mutatunk be, melyekhez a polgármester ma is élő leszármazottjaival fennálló kapcsolattartások, valamint árverések alkalmával sikerült hozzájutnunk. Ezek közül – egyéb, régebbről ismert dokumentumok mellett – az ifj. Gödri Ferenc családját bemutató fényképet a Cserey Zoltán–József Álmos: Sepsiszentgyörgy képes története című könyv harmadik kiadásában már közöltük, részletes leírás mellékelésével.

Ifj. Gödri Ferenc apjának a családját látjuk Gere Istvánnak a közelmúltban előkerült felvételén. Az ülő sor közepén id. Gödri Ferenc, a ’48-as tüzér hadnagy, városi tanácsos (8) jobbján nejével, Lengyel Lujzával (7). Őket veszik körül gyerekei élettársaikkal és unokái. A felső sorban balról Szücs Dezső jász­árokszállási gyógyszerész (1) áll feleségével, Gödri Irénnel (2), őket követi Gödri Olga (3) és férje, a nagyenyedi Zayzon János kollégiumi tanár. Az ülő sort balról ifj. Gödri Ferenc (5) nyitja élete párjával, Nagy Annával (6), a sor szélén pedig Gödri Ilonát (9) ismerjük fel férjével, dr. Póka Dezső (10) brassói orvossal. Az alsó sorban az unokák egy részét látjuk: Gödri Zoltán (11), Gödri Ferenc (12), a későbbi kollégiumi rajztanár, Gödri Anna (13), Póka Dezső (14), Póka Elemér (15), Gödri Árpád (16). A felvétel 1905 körül készülhetett, hiányzanak a korán elhunyt Gödri Margit és Gizella, Gödri Ilona, Póka István, Szücs Antal, Ferenc és Margit, valamint Zayzon Ilona.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első székelyföldi tüzér hadnagyának fiaként ifj. Gödri Ferencnek Kossuth Lajos személyéhez és szellemiségéhez élete végéig tartó ragaszkodása magától értetődőnek tekinthető. Ennek talán első maradandó megnyilvánulása a szintén Ferenc nevű fia (IV. Ferenc) külföldön élő unokája által őrzött díszes névnapi köszöntő, melynek képét volt szíves rendelkezésünkre bocsátani. Augusztus 25. Lajos napjaként szerepel naptárainkban, s ezt az alkalmat választotta 1889-ben Gödri Ferenc, akkor még a helyi rendőrkapitányság írnoka, hogy nejével, Nagy Annával köszöntőt küldjön az akkor már Torinóban száműzöttként élő Kossuthnak. Amint olvasható a levélben:

„….kellemesen juta a mi eszünkbe a közeledő Lajos napjáról (….hogy) VAN egy LAJOSUNK – kinek neve említésénél mindig megdobban fásult szívünk, felragyog homályos szemünk, megpezsdül tespedt vérünk – kinek neve említésénél egyszerre derülünk és borulunk, egyszerre érzünk édest és keserűt, egyszerre lángolunk és fagyunk meg –  (….), ki büszkesége, öröme és bánata minden IGAZ magyarnak, ki egyetlenegy, utolérhetetlen és pótolhatatlan LAJOSA a Mi imádott, édes Magyar hazánknak – ki nem más, nem LEHET más, mint A VOLT SZABAD ÉS FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGNAK IGAZI MAGYAR KORMÁNYZÓJA, LELKE. (...) Mely okon tehát íme fogadd óh, Legeslegnagyobb Magyar, egyszerű de igaz és őszinte jókívánatát két egymást szerető hamisítatlan ős székely szívnek. (…) A Magyarok hatalmas Istene, kihez egyedül imádkozunk – eszméi győzelméig nyújtsa drága Életed, s annak minden pillanatodat annyi öröm és boldogsággal tetézze, ahány röppenő perczet éveid szép sorában az Ő oltárán és Ő népének áldozál! (...)”

A köszöntő szövegéből kiderül, Gödri már fontolgatott egy jövőbeli esetleges turini látogatást („tisztelettel meglátogatni – bármilyen messze is légyen az a Turin városa – óhajtva óhajtunk”), amit végül 1893 márciusában sikerült kiviteleznie, mely alkalommal már Sepsiszentgyörgy főjegyzőjeként, küldöttségének vezetőjeként átadta a Kossuth Lajos 1892. évi díszpolgárrá választását igazoló oklevelet.

A köszöntőlevél kissé öncélú is, hiszen a végén kéréssel fordul Kossuthhoz: „(…) mély sajnálattal tekintünk öreg levelesládánk avult papírjai közt, mert onnan (…) dicső Fejedelmeink és Gábor Áronjaink fényes sorából a legfényesebb: Te hiányzol csupán (…) Könyörögve kérünk tehát, (…) s légy oly nagylelkű (…)  és – csak egy sort – csak egy pár szót bár, egy édes magyar szót…. a Nevedet – e szent nevet – ne sajnáld ide írni e lapra, hogy láthassuk, tudjuk, hogy olvastad üdvözlő diplománkat és küldd azt vissza nekünk SZENT EREKLYÉÜL (…)”

Kossuth eleget tett a kérésnek, és a következőket írta a lap aljára: „Köszönettel fogadom jóindulatuk nyilatkozatát. Kossuth Lajos”

Feltevődik a kérdés: milyen úton juthatott el Torinóba s onnan vissza a nem kis méretű köszöntő? Válaszunk talán az lehetne, hogy Gödri azt előbb Budapestre küldte, és onnan a Kossuthtal való kapcsolattartók egyike, talán Helfy Ignác által jutott el a címzettig. (Helfy előbb Kossuth debreceni irodájában szolgálta a forradalom ügyét, annak leverése után Erdélyben bujdosott, 1859-ben kapcsolatba lépett az olaszországi magyar emigrációval,  Kossuthtal is szoros kapcsolatot alakítva ki. 1870-ben tért vissza Magyarországra, amikor magától Kossuthtól értesült, hogy annak Ferenc fia helyébe őt választották országgyűlési képviselőnek.) A visszajuttatás feltételezhetően szintén Helfyhez köthető, ugyanis arra is gondolhatnánk, hogy a turini küldöttség hozhatta vissza, erről azonban az útleírásban nem történik említés.
Ismerve Gödri Ferenc festői-grafikusi tehetségét (Sepsiszentgyörgy címerét is ő maga tervezte és festette meg), elfogadhatónak tartjuk, hogy a köszöntőlevél (amint abban olvasható: „diploma”) is az ő keze munkáját dicséri. A különböző méretű, tetszetős stílusú, színezett betűkkel latin és magyar nyelven írt szöveg bal szélén egy bőrszerűnek rajzolt mintás sallangon felül, az N betűt félig takarva – Szekeres Attila heraldikus felkérésünkre köszönettel közölt elemzését követve –  Magyarország címerét látjuk korona nélkül, mely mintegy utalás a magyar szabadságharcra, a trónfosztásra. Alatta Erdély címerét fejedelmi pompában jelenítette meg, mintha az külön állam, fejedelemség lenne. Az „Olasz Köztársaság” 1848-ban elfogadott jelvényének címeresített változata következik. Bizonyára az olasz forradalom okán került a magyar forradalmár köszöntőlapjára. A sort Háromszék címere zárja.

Ifj. Gödri Ferenc felmenői­nek illyefalvi és aldobolyi származását korabeli „hitelt érdemlő okiratokkal igazolta attól az 1704-ik háromszéki hadiszemlén Aldobolyból jelen volt gyalogrendi Gödri Bálint székely nemestől való leszármazását, kinek fia, István a XVIII. század derekán házasság révén telepedett a szomszédos Illyefalvára”, minek alapján 1907. augusztus 29-én gróf Andrássy Gyula belügyminiszter 61550/1907. számmal Illyefalvi Gödri Ferencz és családja részére nemesi bizonyságlevelet bocsátott ki. E nemesi levél iktatása megtalálható a dr. Geró József által szerkesztett Királyi Könyvekben, melynek alcíme: I. Ferencz József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek és címerek jegyzéke.

E nemesi bizonyságlevél alapján és „(…) Uralkodó Házunk iránti állandó hűségét, valamint a város szolgálatában huszonegy év alatti működése alatt kifejtett, mindenkor kiválóan közhasznú tevékenységét” elismerve „Mi, I. Ferencz József (…) Illyefalvi Gödri Ferencnek régi magyar nemessége alapján használt s általa bemutatott czimert adományozzuk.”

Nem nemesi mivolta, nem a címer, nem a számtalan elismerés tette naggyá ifj. Gödri Ferencet, hanem népéhez, szülőföldjéhez, városához való határtalan ragaszkodása, szellemi és épített öröksége, melyek alapján méltán tartjuk Sepsiszentgyörgy legkiemelkedőbb városvezetőjének. S ha befejezni nem is tudta városépítő munkáját, hosszú időre meghatározta Sepsiszentgyörgy útját: a 20. század első felétől Székelyföld második legnagyobb, legfontosabb városává vált.