A múlt héten lemondott Sorin Cîmpeanu két (más-más párttól kapott) mandátuma során (2014–2015, illetve 2020–2022) 31 hónapig regnált, a sor túlsó végén pedig Ioan Mang található alig nyolc napig tartó miniszterséggel (2012-ben); ő plágiumvád miatt mondott le a Ponta-kormányból, de rajta kívül még hat volt oktatási miniszterről derült ki plágium, négy esetben minden következmény nélkül. Mangnál még az ideiglenes tárcavezetők többsége is többet ült a bársonyszékben, ha őket is beleszámítjuk, akkor a frissen felkent Ligia Deca az új, eredeti román demokrácia 33. évében a 34. tanügyminiszter. És ő is legtöbb két évig, a következő választásokig maradhat, amikor már a távozó Klaus Iohannis államfő szava aligha dönt. Az is lehet, hogy a jövő májusban esedékes kormányfőcserével a minisztériumokat is újraosztják egymás között a koalícióban. Meglátjuk.

Amit nem fogunk látni egy-két éven belül, az a hazai oktatás valódi reformja, olyan iskolahálózat, amely külső körülményeiben és szellemi téren is korszerű, gyermekközpontú, és használható, azonos értékű tudást nyújt a legeldugottabb kis faluban és a nagyvárosokban élő diákoknak is. Most ugyanis jókora, 32 éven át mélyített szakadék választja el ezt a két világot, és az új oktatási törvénytervezetek – az államfő Tanult Románia programja, amit a Ciucă-kormány mindenképpen el akar indítani – nem az esélyegyenlőség felé közelítik a rendszert, ellenkezőleg, (sok más vitatott rendelkezés mellett) növelik a lemaradásokat. Ha ugyan gyakorlatba ültetik azokat, és nem járnak úgy, mint a 2011-ben elfogadott oktatási törvénnyel, amit minden idők legjobbjaként emlegettek, de nem alkalmazták, hanem addig módosították, amíg felismerhetetlenné nem vált.

Az ok világos: habár mindenki látja, hogy a hazai oktatással bajok vannak, a rendszeren belül többségben vannak azok, akik nem kívánnak változtatni. Miért? A plagiate.ro plágiumellenes platform alapítója, Dorin Isoc szerint tíz romániai doktori hallgatóból mindössze kettő nem másol doktori dolgozata írásánál, az alap- és a mesterképzésben tízből egy. Ezért nem tüzelnek az egyetemek a plagizálók ellen (a meglopottak sem), ezért maradhat Cîmpeanu egyetemi tanár, akadémikus és a rektorok országos tanácsának elnöke. Ezt a posványt kellene felszámolni (mert ez a képzési és erkölcsi színvonal süllyeszti és rohasztja az országot), de a pártoknak, kormányoknak szemlátomást se emberük, se víziójuk, se akaratuk hozzá.

Jó is lehetett volna, ha egy (elvileg) pártokon felül álló volt tanár próbál rendet vágni, ám ha egy miniszter kiválasztásánál a legfőbb szempont az államfő iránti engedelmesség, akkor a kiindulási alap és az irány is rossz. Pedig léteznek jobb oktatási rendszerek Európában. Miért nem azokat másolják?