A közel 300 éven át protestáns többségű város főterének déli részén már 1832 és 1834 között épült klasszicizáló stílusban egy kis kőtemplom a Lábas Házban állomásozó Székely Huszárezred tisztjeinek kezdeményezésére – akik között több katolikus felekezetű katonaember is volt. A helybeli ipari fejlesztések a betelepülések következtében (a Székely Szövőgyár, majd a dohánygyár révén) a település katolikus közössége egyre nőtt, ezért 1895-ben elhatározták, hogy kibővítik és az addiginál jóval magasabb toronnyal látják el a templomot. 1901-ben a város képviselő-testülete az addigi szűk templomudvar kibővítését határozta el, és az új területet örök szolgálati joggal az egyházközségnek engedte át. A historizmus jegyében, neoreneszánsz-eklektikus stíluselemekkel tervezték meg az új istenházát. Molnár István építészvállalkozó vezetésével 1901 októberében elkezdődött az átépítő, bővítő munkálat. A támogató az Erdélyi Római Katolikus Státus volt, valamint az egyházközség akkori lelkes esperes-plébánosa, Fejér Manó (1848–1910), akit jóságos szelídsége miatt a szentgyörgyiek – felekezeti hozzátartozástól függetlenül – „Manó bácsiként” tiszteltek.

A korábbi hossztengelyt meghagyva az addigi szentély helyett egy csehsüveggel kialakított egységes középteret képeztek ki, majd tovább, nyugati irányban megépült a sokszögzáródású szentélyrész és észak–déli tengellyel a kereszthajó. Így az új templomtér – a középkori egyházi elképzeléseket követve – egy keresztalakzatot formáz. A főbejárat fölött lévő tornyot megmagasították, valamit egy-egy karzatfeljárónak szolgáló, körbástyára emlékeztető építménnyel tették szimmetrikussá az épület keleti oldali főhomlokzatát. Az említett középtérrész fölé keskeny huszártorony került, mely a harangtorony karcsú sisaképítményével együtt késő eklektikus stílusjegyeket hordoz, így teszi egységessé a templomépület oldalnézeti megjelenését is. A neogótikus elemeket viselő főoltár és a két mellékoltár a budapesti Rétay és Benedek céh gyárában készült. A szentély látványát patinásabbá tevő festett üvegablakok később, 1911-ben készültek el Palka József budapesti mester műhelyében.

A korabeli helyi sajtó (Székely Nemzet) híranyagban ugyan, de részletességre törekedve számolt be a templomépítés utolsó szakaszának eseményeiről. „A Potsa-parkban... a szép templom már majdnem készen áll” – írja a lap a felszentelés előtt egy héttel. Két nappal a felszentelés előtt ezt írták: „A sepsiszentgyörgyi római katholikusok templomának kibővítő építési munkáit befejezvék. A kereszthajós díszes templom háromszoros terjedelmét érte el a réginek. Most a templom környékének utolsó rendezési munkáit végzik nagy sietséggel, s a belső berendezéseken, felszereléseken dolgoznak szorgos kezek.”

A felszentelési ünnepségre gróf Majláth Gusztáv Károly püspök „illő fogadtatására a hívek (...) nagyban készülnek. A templomi vegyes énekkar gyakorlatai szintén tartanak, s ez egyike lesz az ünnepély legkimagaslóbb aktusának” – adta hírül az újság, majd az ünnepség előtti napon (október 25.) megjelenő Székely Nemzet ismertette, hogy „Gróf Majláth Gusztáv Károly erd. rom. kat. püspök a felszentelésre szombaton a délelőtti vonaton érkezik Brassó felől. Fogadtatása iránt Fejér Manó esperes plébános értesítette a városi hatóságot is.” Az október 27-én megjelent lapszám már az ünnepség lefolyásáról számolt be: „Szombaton délelőtt 10 óra után számos kocsi hajtott Sepsiszentgyörgy vasútállomásához az érkező püspök fogadtatására. A helyi róm. kath. egyház gondnokságát Potsa József főispán, gondnoksági elnök vezette. A vármegyei tisztviselők közül számosan Vajna Miklós főjegyzővel jelentek meg. Sepsiszentgyörgy város tanácsa ifj. Gödri Ferenc polgármester élén vett részt a fogadtatásban. (...) a vonatról kiszálló Majláth Gusztáv püspököt az elhangzó éljenzés után Potsa József fogadta rövid beszéddel, mire a püspök köszönetet mondott a szíves fogadtatásért, s örömét fejezte ki, hogy templomszentelésre jöhetett el Sepsiszentgyörgyre, a melynek lakósságára Isten áldását kérte. Ezután a püspök hosszú kocsisortól kisérve (...) fogatán a lelkészi hivatalhoz hajtatott, ahol a tisztelgéseket fogadta.”

A szentelés napjáról a sajtó közléséből megtudjuk, hogy „a püspök úr délelőtt szentmisét mutatott be az 1861-ben a Bogdán család támogatásával épült, a katolikus temető dombélén álló kápolnában (az épület ma a temető ravatalozóházaként szolgál – szerk. megj.), ahol a helyi közösség tartotta a szentmiséket a templom átépítése alatt. Délután zajlott a templomszentelés, mely alkalommal Majláth püspök a bérmálás szentségében részesítette külön a lányokat és külön a fiukat. Az ünnepség egy díszes fogadással ért véget a plébánián.” A tiszteletet követelő, magasztos főtéri épületről így írt még a helyi sajtó a korabeli nyelvezettel: „Az új templom tagozott elrendezésével, karcsú tornyával impozánsan emelkedik ki a környező parkból, s a gyönyörű Szabadságtér szépségét, a melynek terraszos elrendezése különben is páratlanul meglepő, egy újabb dísszel növelte az új templom.”

Legutóbb 2002-ben zajlott átfogó külső és belső felújítás az épületen, ekkor történt meg a klasszikus berendezési tárgyak restaurálása is.

Sántha Imre Géza