Kányádi  Sándor: Még süt a nap

Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,

csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.

Csak az éjszakák, csak azok
hűvösek, mint a csillagok.

Napközben meleg van, meleg.
Sütkéreznek a verebek.

Duruzsolnak a darazsak.
Napfényben fürdik a patak.

Gúnárok, gácsérok, tojók
élvezik még az úsztatót.

De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,

sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag-hűvösét;

tudják mindezt a levelek,
s a fának búcsút intenek.

G.  Ferenczy  Hanna: November

Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban
félignyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
Már a november jár itt,
S mire bealkonyul –
Köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról
– mint szédült, vak szeszély –
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.