Egy éjjel az erdő alatt
két vad kanca legelészett,
homlokukon ezüstösön
villogtak a fehér holdak,
ahogy megébredt a hajnal,
a világba iramodtak,
mintha álmok lettek volna.
Talán csak én láttam őket,
ahogy hegyről hegyre szöktek,
tajtékjuk a fényes ég lett,
talán csak én láttam őket.
Másnap este tüzet raktam,
úgy vártam a vad lovakra,
de csak szél jött, s kacarászva
a tüzem az égre kapta.
Lovak útján röpült a tűz,
álom hullott idétlenül,
éreztem, hogy körbe-körbe
boszorkányos setét terül.
Sokszor vártam, nem jöttek el
– azután már csak más látta –,
elindultam álom-kancán
megnyűgözni a világba.
Ha már...
Ha már nem lépsz mérföldeket,
minek neked ez a csizma;
inged-gatyád vágd a szélbe,
borodat a föld beissza.
Tisztább léssz bárki fiánál,
kire szentek s barmok vártak,
nem jele, tanúja voltál
a fölröppentett csodának.
Az álom...
Az álom egyre nehezül,
kásás hó húzza az ágat,
így fagy rá a napjaimra
minden, mire nincs bocsánat.
Ki muzsikál legbelül, hogy
így szikrázik kint a bánat,
jégborostyán-kőpáncélban
minden, mire nincs bocsánat.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
