Ilyés András Zsolt
Vadászkaland
Kell a hírnév!
Nyakon csípnék
egy nagy vadat,
hatalmasat!
Szájhős vadász,
így magyarázz,
hogy két társa,
csak belássa,
mekkora a
bátorsága.
A megoldás:
medvefogás!
Erdő szélén,
a nap végén,
mézre csalja,
amíg nyalja,
célban tartsa,
elaltassa.
Bokorba bújt,
hason lapult,
Várta, leste,
egész este.
(Titkos tervét
felismerték,
az erdőben
át is vedlik,
medvebőrbe
bújt az egyik.)
Jön a medve
settenkedve,
a bokornál
két lábra áll,
vadász mögött
dirmeg-dörmög.
Vadász ugrik,
orra bukik,
ez a tréfa
nem lesz séta.
Gatya szakad,
bokron akad,
puska marad,
úgy elszalad.
Nagyon drága
a nadrágja,
de nem bánja:
Fel a fára!
Majtényi Erik
Hűvös őszi eső
Hűvös őszi eső,
se vége, se hossza,
a fázós bokrokat
mossa, egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt, a fákat,
utcákat, tereket
s külön minden házat.
Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló,
amelyik elvágja.
Neki-nekilendül
vadul záporozva –
hűvös őszi eső,
se vége, se hossza.