Az RMDSZ miniparlamentje első alkalommal ült össze a választások óta, így az elnök politikai beszámolója az eredmények értékelésére és az ellenzékbe szorulás részleteire, következményeire is kitért. Vitára szólította az egybegyűlteket, de érdemi kérdésekben nem ütköztek a nézetek, több felszólaló a Székelyföld—Partium ellentétet élesítette, sokan elmarasztalták a háromszéki szervezetet gyenge eredményeiért, és kiütköztek a megyei belső ellentétek is.

Közös útkeresésre, az RMDSZ előtt álló alternatívák megvitatására hívta Markó mindazokat, akik támogatták a szövetséget, és azokat is, akik bírálták, ,,de van bennük annyi felelősségérzet, hogy építeni akarnak, és nem rombolni". ,,Mert nem egyik politikai pártunk jövőjéről van most szó, hanem annak az érdek-képviseleti és érdekvé­delmi szervezetnek a továbblépéséről, amelyet majdnem pontosan tizenkilenc esztendővel ezelőtt együtt hoztunk létre" — hangsúlyozta Markó Béla. 1989 decemberében az RMDSZ alapítói úgy döntöttek, politikai eszközökkel akarnak a magyarság helyzetén változtatni, ugyanakkor elhatározták azt is, egységesen kívánnak fellépni az egész magyar közösség nevében. Éppen ezért nem pártot, hanem érdekvédelmi szövetséget hoznak létre. ,,Politikai eszközeink megvannak, egységesek vagyunk, de az érdekvédelmi szövetséget meg kell erősíteni, a magyarságnak nincs szüksége több pártra, de arra sem, hogy az RMDSZ félig-meddig vagy egészen pártként viselkedjék, azzá alakuljon" — fogalmazott a szövetségi elnök. Tizenkét évig az RMDSZ kormányon volt, azt hitte, ezzel fokozatosan kiépíthető a magyarok esélyegyenlőségét biztosító jog- és intézményrendszer, az arányos képviselet az erdélyi és bukaresti intézményekben. Nem egyik vagy másik román párttal kell partneri viszonyt kiépíteniük, hanem hosszú távon megteremteni a román—magyar együttműködést, aszerint kell alakítaniuk kapcsolatukat egyik vagy másik román párttal, hogy ki hogyan közelít a a magyarság problémáihoz, milyen eszközöket kínál ezek megoldására. ,,Az etnikumközi feszültség fordított arányban áll a kisebbségi közösség döntéshozatalban és végrehajtásban való részvételével, és ezt előbb-utóbb a román pártoknak is be kell látniuk" — vélekedett. Kifejtette, meg kell védeniük mindent, amit eddig sikerült megszerezni, és ellenzékben is meg kell keresniük az eszközöket, hogy ,,az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, anyanyelvű oktatási intézményeink tovább működjenek, és hogy etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Mint ahogy arra is vigyáznunk kell, hogy Erdély magyarlakta régiói, magyar többségű önkormányzataink ne kerüljenek ismét hátrányos helyzetbe" — fejtette ki. Szolidaritásra, egymás iránti felelősségre van szükség, ,,székelyeknek a szórvánnyal, önkormányzatoknak a parlamenti képviselettel, érdekvédelmi szövetségnek a civil társadalommal és az egyházakkal az eddigieknél is jobban együtt kell lenniük, és akkor sikerrel fogunk szembenézni az elkövetkező időszakkal, viszonylag nehezebb körülmények között is gyarapodni, erősödni fogunk" — zárta politikai beszámolóját Markó Béla.

Ki kell használni az ellenzéki helyzetet, és végre megoldani az évek óta maguk előtt görgetett problémát, az újjáépítés, a megtisztulás ideje jön — fejtette ki Frunda György szenátor, aki szerint rendet kell rakni, választásokat tartani helyi, megyei és országos szinten. Elsősorban a partiumi küldöttek fogalmaztak meg szemrehányást a székelyföldi eredményekkel kapcsolatosan, elhangzott, Háromszék okolható a kolozsvári szenátori, a Temes és Hunyad megyei képviselői helyek elvesztéséért, sokan aggódtak a megyei, helyi intézményekben várható tisztogatások miatt. Rácz Levente Fehér megyei elnök szinte egyedüliként fogalmazta meg, az RMDSZ-nek a jövőben nem azzal kellene foglalkoznia, hogy kormányra kerülhet-e vagy sem, hanem az autonómia megteremtésével, a szervezet jövője attól függ, tudja-e integrálni ellenzékét. Nem hiányzott a háromszéki küldöttek már jól ismert mosakodása sem, s előtörtek a helyi ellentétek is, élesen támadta egymást Olosz Gergely és Demeter János. Markó záróbeszédében felhívta a figyelmet, hogy nem acsarkodásra van szükség, szolidaritást nem partiumi arroganciával, dicsekvéssel lehet építeni. A székelyföldi politikusoknak is számot kell adniuk hibáikról, ki kell lépniük az állandó tetszeni akarásból. Elismerte, a Partium jobb helyzetben volt, és sikerült kihasználnia lehetőségeit, s azt is, bár évek óta mást mondanak, Székelyföld valóban szegény. Ugyanakkor megfogalmazta, jövőbeni politizálásukban a partiumi optimista, lendületes közérzetnek kellene érvényesülnie, nem a székelyföldi búvalbéleltségnek.