A Gergely-naptár bevezetése előtt december 13., azaz Luca napja volt az év legrövidebb napja, így számos népszokás, hagyomány fűződik hozzá. A legismertebbek talán azok, melyek a lucaszékhez kötődnek, a kifejezést az igen lassan készülő dolgokra szokták használni.
Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. Az 5. század óta tisztelt kora keresztény vértanú a vakok, a szemfájósok, a torokfájástól szenvedők, ezek mellett az utcanők és a menyasszonyok védőszentje is, névünnepe a kalendáriumokban december 13.
Ez volt 1582-ig, a Gergely-naptár életbelépéséig az év legrövidebb napja, ide „költözött át” apránként (a Iulius Caesar naptárreformja óta eltelt másfél évezred alatt) a téli napforduló. Luca nevét is a fényt jelentő latin lux szóval szokás összefüggésbe hozni, egyes helyeken a fény hozójaként is nevezték. A téli napforduló környékét – s vele együtt Luca napját is – később a boszorkányhit ruházza fel újabb jelentésekkel: a zsugorodó nappalok és sötét éjszakák közepette a néphit a gonosz erőinek megerősödését, ártó varázslatok hatékonyabbá válását élte meg.
A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. Nők számára dologtiltó nap Lucáé; hagyomány szerint a szent megbünteti a neve napján végzett munkát: „bevarrja a tyúkok tojókáját”, szövéskor összekeveri a fonalat, a vétséget elkövető eszének helyére pedig kócot tesz.
Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, „kotyoltak”: rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.
Luca napja – akárcsak korábban, november elején és végén Mártoné és Kataliné – időjósló nap is: ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig kell figyelni az időjárást, s minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve ad útmutatást.
Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, s ha karácsonyig minden szem kikelt, ebből azt értették, hogy a következő évben bőséges termésre lehet számítani.
Ezen a napon kezdték el készíteni a lucaszéket, melynek karácsonyra kellett elkészülnie. A kilencféle fából faragott székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. A hosszú munka miatt terjedt el a mondás: „olyan lassan készül, mint a Luca széke”. Aki karácsonyra elkészült vele, az éjféli misén ráállva meglátta a boszorkányokat. A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan menekülniük kellett, ezért a templomból hazafelé mákot kellett szétszórni, hogy egérutat nyerhessenek. A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, hogy távol tartsa a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ami a boszorkányok végét is jelentette. A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. (Az MTVA Sajtóarchívuma alapján)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
