A múlt hét egymásra csúszó vasúti és repülőtéri sztrájkjai és a végül egyelőre elmaradt BKV-sztrájk egymásnak ellentmondó tanulságai is jelzik, mélyül, egyre mélyül a magyar válság, amellyel a MÁV és az Airport vezetősége éppen úgy nem tud mit kezdeni, mint a kormány vagy a kormányhoz minden áron kötődő média.
* Ezért senki nem arra koncentrál, hogy a BKV-nál miért születhetett megállapodás, még ha ez átmeneti is, s a MÁV-nál és a repülőtéren miért nem, hanem arra, hogy a szakszervezeti követelések infantilisak — például a Vasúti Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének az a követelése, hogy minden vasúti dolgozó részesülhessen a MÁV Cargo eladásából származó pénzből — vagy át nem gondoltak. Hogy az Airport dolgozóinak általános, illetve a repülőtér vezetősége által önkényesen és önhatalmúlag felrúgott munkaszerződés visszaállítását célzó követelése miért lenne ,,infantilis", nem tudjuk meg. Nyilván azért, mert hogy nem is az? * Egyre több szó esik a hajlíthatatlan MÁV- és repülőtéri vezetés, a kormány illetékesei és a médiákban megszólaltatott szakértők részéről a magyar sztrájktörvény átgondolatlanságáról, hiányosságairól, hézagairól. Szeretnék az illetékesek nyilván ezt is újraalkotni, szabályozni, rendszerezni, megszigorítani, hogy a munkavállalóknak lehetőleg kuss legyen, farizeus módon elismerve a dolgozók sztrájkhoz való szent és sérthetetlen, elidegeníthetetlen, megvétózhatatlan jogát. Hogy is van ez? Sztrájkoljatok csak, kedves honjaink, sztrájkoljatok. Jogotokban áll, de azt, hogy hogyan és miért, majd mi mondjuk meg, hiszen ha a helyzet továbbra sem változik, egyes istentől elfajzott szakszervezeti vezetők — az egyik bűnbak természetesen a vasúti szakszervezet vezetője — álladóan megbéníthatják az országot, akadályozva a magyar polgárok szabad mozgását, ami különösen a közelgő szent ünnepek előtt elviselhetetlen terheket ró a lakosságra. * Azt persze az illetékesek is, a sztrájkokat bírálók s az új sztrájktörvényt propagálók is pontosan tudják, hogy változásra — legalábbis a sztrájktörvény esetében, a jelenlegi parlamentáris felállásban — semmi esély, ez a kétharmados törvények közé tartozik, az ellenzék nélkül hozzá sem lehet fogni, a Fidesz pedig nemhogy a sztrájktörvényt szigorítaná, hanem a kompromisszumokra való készség teljes, katasztrofális hiánya miatt a kormányt bírálja. * S tényleg el lehet gondolkodni azon, miért hiányzik a megegyezésre való törekvés a MÁV igazgatóságából, noha az elmúlt év alatt a sztrájkok és járatkiesések akkora kárt okoztak, ami bizonyára már meghaladja a szakszervezeti követelések összegét. * Arról is kevés szó esik, hogy a külföldi tulajdonban lévő Airport vezetősége miért tudja önfeledten és dalolva megszüntetni a dolgozók biztonságát valamennyire szavatoló kollektív munkaszerződést. Ezt igazgató a nyugati államokban bűntelenül nem tehetné meg, Budapesten viszont igen. És meg is teszi. Sztrájktörőket, külföldi szakembereket alkalmaz, hogy a repülőtér részlegesen működhessen, noha Angliában, Német-, Olasz- vagy Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában etc. ezt sem tehetné meg. * Valami bűzlik itt, a kialakult helyzet pedig mélyíti, csak mélyíti a már-már kezelhetetlen magyar válságot.
