Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is gyújtottak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban használták, míg a 15. századtól kezdve általánosan elterjedt. Az úgynevezett sztearingyertya a 19. század eleje óta ismert. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza.
A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfelé száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefelé szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
