S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.
Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.
Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák—magyar banknak
Húsz koronát — aranyban! — kölcsön.
És hozott új választólistát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.
A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.
Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.
Szóval, a karácsony sok kincsét
Megkaptuk, és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-ínség.
Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús — karácsonyi számmal!