Plugor Sándor Grafikája
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
— S egyszerre, mint gyors, villanó
varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.