A román népfelkelők 1849. januári vérengzésére emlékezett vasárnap este Nagyenyed magyarsága. Az eseményen a város román polgármestere is részt vett.
A megemlékezés résztvevői a Bethlen Gábor Kollégium udvarán gyülekeztek, ahol Demeter Szabolcs István iskolalelkész mondott áhítatot. Bibliai példával rámutatott: Jeruzsálemet is, akár Nagyenyedet, felégették, népét lemészárolták. Isten azonban azt üzente lakóinak, építsenek házakat és lakjanak bennük, gondozzák a kertet és sokasodjanak. „Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket” – tolmácsolta az ige üzenetét.
Szőcs Gyula Kálmán, a város díszpolgára, a kollégium támogatója felidézte, hogy bár a város lakossága mindig emlékezett a mészárlásra, fáklyás felvonulást öt éve szerveznek. „Ki kell menni a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban” – mondta. Fontos, hogy megismerjék a nagyenyedi magyarságot, közölte, mivel – mint mondta – „aki nem ismer, az fél”, aki pedig fél, az agresszív is lehet.
A város román polgármestere, Oana Badea beszédében úgy vélte, mindannyian – nemzetiségtől függetlenül – képesek vagyunk megértéssel viszonyulni a történelemhez. „Jó pár éve önök mellett vagyok ezen az eseményen, és azzal a hittel teszem, hogy így lehet jövőt építeni. Ha megértjük egymást, ha esélyt adunk minden kultúrának és hagyománynak, hogy megnyilvánulhassanak” – fogalmazott az elöljáró. Rámutatott, a történelem nem könnyű, nem igazságos, de nem is igazságtalan, és a jelenben élőknek erkölcsi kötelessége, hogy jobb jövőt építsenek. A nagyenyediek épp ezt teszik, amikor január 8-án évente megemlékeznek – mondta.
Lőrincz Helga alpolgármester szerint a mindennapok történései az igazán fontosak, mivel „minden nap történelmet írunk”. „Mi itt Nagyenyedet magyarok és románok tesszük együtt széppé, színessé és érdekessé” – jelentette ki, és megköszönte a polgármesternek a közös munkát. Hangsúlyozta: bár Nagyenyedet jó példaként említik a román–magyar együttélésre, ez nem volt mindig így. A magyarság meg tudott bocsátani, de nem felejti el a tragikus eseményeket, mert akkor gyökértelenné válna – tette hozzá.
Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója úgy fogalmazott: Enyeden emlékezni akarnak, hogy a múltból tanulva a jelenben cselekedhessenek. Elmondta, azért jó közösen emlékezni, mert ilyenkor megtapasztalható, hogy „közös dolgaink vannak itt, ezen a tájon, ebben a városban, ahol mi kisebbségben ugyan, de jól élhetünk” – fűzte hozzá.
A 15 százalékos magyar lakosságával szórványnak minősülő Nagyenyeden minden évben megemlékeznek a 1849. január 8-án és a következő napokban elkövetett vérengzésről, melynek során Axente Sever román népvezér csapatai megtámadták és kifosztották a katonai védelem nélkül maradt várost, legyilkolták a helyi magyarság jelentős részét. A vérengzés Fehér megye más magyarlakta településein is folytatódott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
