Egy adott népcsoport saját nyelvén fennmaradt helynévanyaga tehát arra is rávilágít, hogy jövetele idején milyen népeket talált a kérdéses területen. Az elmondottakat vallotta Kniezsa István (Trsztena, 1898 – Budapest, 1965) Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a XX. századi nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja, aki számottevő tudományos eredményeket ért el a szláv eredetű jövevényszavak, hely- és településnevek feltárásában. Szülőfaluja Árva megyében volt, őmaga is szláv eredetű családban született, 1940–1944 között a kolozsvári egyetem tanára volt.

Páter Benedek Fidél

Históriás forrás gyanánt helyi adatokra kell hivatkoznom, pontosabban egy kiváló műveltségű, minden megállapításában hihető történész pap, Páter Benedek Fidél (1907–1979) atya Esztelnekről szóló írására. „A székely betelepítés előtt ugyanis elszórtan, a hegylábvonulatokban szláv telepek voltak. Ezt igazolják a máig is fennálló szláv nevek az egykori Kézdiszéken: Poján, Dálnok, Gelence stb. A szlávok azért húzódtak a rejtett völgyekbe, hogy ne essenek a hadi utak közelébe. Így védték magukat, hiszen kevesen voltak, és (...) mint megjegyzi: a szláv nem is olyan harcos nép. Kézdiszékre, így Esztelnekre is a székelyek betelepítéssel érkeztek a XIII. század elején a belső-székelyföldi településekről, amelyek a Székelyudvarhely–Marosvásárhely–Medgyes háromszögben feküdtek. A székelyek betelepítése egyrészt azért történt, mert ez a határszéli terület gyéren lakott volt, és a központi hatalom be akarta népesíteni. Másrészt a betelepítést királyi telepítési rendelkezés hozta magával. II. Endre (András) király diplomája (Andreanum, 1224) a Szászföld határát úgy jelölte ki, hogy ez belenyúlt az akkori székely településekbe is, mivel keleti szélét Barót képezte. A területbe eső székelyeket a szászoknak adott területekről kitelepítették, egyik részük itt telepedett meg Kézdiszéken. A Kézd nevet magukkal hozták Segesvár közeléből, Szászkézd vidékéről.” Bőven maradtak szláv nevek Felső-Háromszéken, ahol Csernáton, Poján, Bélafalva vidékén szláv telepeket tártak fel régészeink – tesszük hozzá mi, s a vidéket elfoglaló első székely telepesek átvették az itt maradottaktól a helyneveket, helységnevet, „a falu helye, neve is egykori szláv településre utal, melyet átvettek a székelyek és meg is őriztek” – olvasható az Esztelnek község térképe és monográfiája című kiadványban (2015).

Nagy Mózes szobra, Tódor Előd alkotása

Találkozások az atyával

Köpeci bányageológus koromban, családom történetének megírására készülve őtőle mint minden idők egyik legjobb genealógusától kértem útbaigazítást a legsötétebb diktatúra idején, 1966-ban. Az atya dési kényszerlakhelyéről készséggel válaszolt, bár érezni lehetett soraiból egyfajta tartózkodást, figyelték levelezését, ami nálam akkor keveset nyomott a latban (bár a családkutatás témája sem volt ártatlan szórakozás akkoron), fütyültem rá, ugyanis a köpeci bányavállalat proletár közege védelmet jelentett az ott dolgozó alkalmazottak számára is. Szívesen megosztom olvasóinkkal a rövid történetet. Az atya gazdag irodalommal látott el, levelét azóta is ereklyeként őrzöm. Sok víz folyt le első „találkozásunk” óta, árvíz pusztított Székelyszentléleken, Fidél atya szülőfalujában is. Főszerkesztőmmel, immáron néhai Farkas Árpáddal pénzügyi segélyt vittünk a szentléleki plébániára, ott „találkoztam” másodszor Fidél atyával: portréját ott őrizték a plébánia falán.

– Rosszkor jöttetek fiaim – fogadott az akkori plébános – péntek van, böjtös nap, bableves van, hús nélkül. Köszönjük pénzeteket, szétosztom árvízkárosult híveim között.

Harmadik találkozásunk Csíksomlyón történt. A kegytemplomban jóleső érzéssel olvastam Fidél atya nevét, s azt is, hogy azokat a hatalmas homokkőlapokat, melyekkel ki van rakva a kegytemplom járószintje, a mi megyénkből, az Esztelnekhez tartozó Kurtapatakról fuvarozták lovas szekérrel Csíksomlyóra.

A negyedik és utolsó „találkozásra” már csak az esztelneki temetőben kerülhetett sor síremlékénél, ahol csendes elmélkedést tartottam magamban. Páter Fidél atyát Gyulafehérváron szentelték pappá, a Bolyai-egyetem történelem karán doktorált. 1951-ben rendtársaival Máriaradnára hurcolták, 1961-ben letartóztatták, Kolozsvárott hazaárulás vádjával elítélték. 1964-ben szabadult, 1967-ben Zalánba, Málnásfürdőre, majd pedig az esztelneki zárdába került. Ferences tartományfőnöki tisztét halálig viselte. Gazdag irodalmi hagyatékát Pap Károly P. Leonárd (1946–2021) gondozta.

Szilveszter atya és Urbán Erik, a rendtartomány provinciálisa

Példaértékű intézmény

született 1680-ban éppen Esztelneken, ahol a gondolkodásában megvilágosodott székely katolikus pap, Esztelneki Nagy Mózes (1630 k.–1709) buzgó plébános és népnevelő kezdeményezésére jött létre Felső-Háromszék legrégebbi középiskolája. A múlt héten a jeles építész, Mende Valér tervezte mutatós általános iskolában Fülöp István igazgatóval emlékeztün---k az alapító és névadó Nagy Mózesre, aki „a XVII. század végén világosan látta, hogy az iskolatelepítés szellemi erőt, biztonságot és megmaradást jelent számunkra. A jezsuiták, akik Nagy Mózes elgondolását támogatták, az olasz származású Guardini Bonaventura páter magisztert bízták meg azzal, hogy Nagy Mózesnek segítsen egy, az esztelneki templomtól nem messze eső területen szerény iskola létesítésére (…) ahol aztán mintegy rövid idő után 50 diák tanult grammatikát és retorikát. 1682-ben pap tanárok helyett már négy világi oktató tanított. 1692-ben 116 tanítványa volt a tanodának – idézzük az iskolatörténetből. Az esztelneki minorita kolostor gróf Mikes Kelemen ítélőmester támogatásával 1677-ben épült fel Alsó- és Felsőesztelnek között, itt élt Nagy Mózes minorita szerzetes, aki 1680–81-ben Esztelneken megalapította azt a kollégiumot, amely sikeresen működő katolikus tanintézetként egész Erdélyben ismert volt. Ekkor született meg a gondolat (1696), hogy az iskolát költöztessék át a Kézdivásárhelyhez tartozó Kantára, erre emlékeztet az a kettős kopja, amit a kézdivásárhelyi utódintézmény tanárai és diákjai állítottak az esztelneki kerített nagytemplom melletti emlékparkban (1994). Az alapító Nagy Mózes papi teendői mellett felelősségtudattal irányította a neves tanodát. Egyik missziós útja alkalmával megbetegedett és 1709-ben elhunyt. Porait a kantai templomban helyezték örök nyugalomra. Esztelneken két emléktábla és a 2020-ban felavatott, Tódor Előd készítette mellszobor hívja fel figyelmünket személyére.

Az Esztelnekkel ismerkedni óhajtónak fel kell készülnie, hogy tájékozódhasson a sorozatosan felötlő emlékek között, ez az oka annak, hogy most szeretném kihasználni a gazdag vidéki múlt mesélő stílusú hangulatát. A központtól a főúton haladva érintjük a korszerű polgármesteri hivatalt, a Szent Rita-iskolaházat, melyet a dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet, a magyar szabadságharc előtt tisztelgő kő emlékművet, a rohanó idők alatt számunkra is egyfajta zarándokházzá „öregedett”, 1702-ben fából épült Szacsvay–Köntczey-házat, melynek pincéjében 1848-ban „Szacsvay János ’48-as honvéd tüzér főhadnagy (1811–1887) székely társaival lőport készített Gábor Áron ágyúihoz”. A Szacsvay fém domborműre több helyen is rábukkanunk, ami a Szentföldhöz lelkileg mindig ragaszkodó Vetró András szobrászművész alkotása.

Munka és élet a Nagy Mózesben

Épített emlékek igézetében

Az alsóesztelneki plébániatemplom ötszög záródású középkori szentélyével, barokk hagymasisakos harangtornyával fogad. Az épület egy román stílusú régebbi templom kibővítéseként is születhetett, amit késő gótikus faragott kőemlékek bizonyítanak: pálcatagos kő ajtókeretek, csúcsíves ablak, középkori keresztelőmedence. Hálóboltozatát a földrengések elpusztították, az 1977-es földrengés sorána a belső falon freskótöredékek kerültek napvilágra. A lőrésekkel ellátott cinteremfal építését a szakemberek a XVII. század derekára helyezik, titulusait – Szent Simon és Júdás apostolok képeit – a barokk főoltáron láthatjuk. Itt őrzik az orgonaépítő Kolonics István 1869-ben épített művét is.

Másodikként a központi ferences kolostort látogatjuk meg, hosszú történtéből itt csak szemelgetni tudunk. Az első zárda 1690-ben épült itt, kápolnájának – több tűzvész és földrengés után – csak romjai maradtak meg, az emeletes kolostor felépítésére sajnos csak a katolikus restauráció idején kerülhetett sor (1750). Ebben zajlottak a gyerekek-fiatalok rendezvényei, pap tanárok tanítottak, színpad is épült az előadások (iskoladrámák) bemutatására. Itt kapott helyet a rendalapító Assisi Szent Ferenc szobra, minden szerzetes itt élhetett külön szobában. 1952-ben ide telepítette az akkori rezsim az erdélyi ferenceseket, a kolostorban valóságos gyűjtőtábort alakítottak ki. Emlékhely ennek temetője, ahol számos kegyes lelkű, olvasott és művelt ferences rendtag nyugszik. Itt hantolták el P. Benedek Fidélt is, aki haláláig az erdélyi ferencesek tartományfőnöke volt. Közülük személyesen csak P. Aba atyát volt alkalmam közelebbről megismerni, aki megírta a szomszédos kurtapataki templom és katolikus kisközösség történetét. Ebben az időben volt kolostorfőnök Páter Tarziciusz, aki megmentette annak a hat védtelenül elhurcolt helybelinek a kőből faragott emlékét, akiket az Esztelnekre bevonuló románok 1916-ban magukkal vittek.

A ferences rendház kertjében, áll az aránylag új kolostortemplom, amely a régi, tűz által elpusztított Szent György-kápolna helyére, részben rommaradványaira épült. Jelenleg a két templomban és a szomszéd kurtapataki kápolnában a rendház két lakója, Kakucs Béla Szilveszter ferences pap és rendtársa, Marek Ferenc Bernandin testvér látja el a plébániai szolgálatot. A kolostorépületben megkezdett, befejezés előtt álló munkálatokról Szilveszter atyát kérdeztük.

– Isten segítségével, és sokak anyagi, szellemi, erkölcsi és imabeli támogatásával 2015 végére sikerült összeállítanunk a szükséges dokumentációt egy vidékfejlesztési uniós pályázat megnyeréséhez. Sajnos visszadobták, fellebbezés után, egyéves késéssel végül mégis jóváhagyták és nyertesnek nyilvánították. Hajrá következett a kivitelezési terv megvalósításának érdekében. 2017-ben aláírtuk Gyulafehérváron a pályázati szerződést, ami 2020 májusát jelölte meg a munkálatok befejezésére. A közbeszerzés meghirdetése és a különböző engedélyek beszerzése a hároméves kifutási időből mintegy 17 hónapot vett igénybe, a kivitelezés csak 2018 októberében kezdődhetett el. Az előre nem sejtett akadályok arra kényszerítettek, hogy az eredeti felújítási terveket átgondoljuk, módosítsuk. A legnagyobb akadály az anyagiakban rejlett: a megnyert támogatásból már 2015-ben is szűkösen tudtuk volna megvalósítani a szerződésben foglaltakat, márpedig 2018 októbere óta az építőiparban nagyon megváltoztak az árak, az órabérek. Az uniós pályázatból sajnos csak a kezdeti terv körülbelül kétharmadát tudtuk megvalósítani. A többit a Magyarországra, a Kovászna Megye Tanácsához és a helyi önkormányzathoz benyújtott pályázatok pozitív elbírálásának, illetve ismerős személyeknek, támogatóknak köszönhetően tudtuk kivitelezni. Reméljük, hogy Isten és a jóakaratú emberek támogatásával a még hátralévő munkálatokra is összejön az anyagi fedezet – zárta szavait Szilveszter plébános.

Tizennyolc esztendeje a községközpontok életét éli, az önkormányzat jogait gyakorolja Esztelnek község. A településfejlesztések kiteljesítése, kiváló pályázatok összeállítása a további állandó cél, mondta el a közösség elöljárója, Salamon Balázs polgármester.

Salamon Balázs polgármester

Esztelneki séta, Gyertyános

Régi helyi népszokás itt a télkergető, a húsvéti határkerülés. A fiatalok lóháton kerülik meg a falvak határait, s ennek befejezésekor kerül sor az ún. futtatásra, a szomszédos települések lakossága által is kedvelt szórakoztató lóversenyre. A hagyomány eredete messzire visszanyúlik, a tavaszi terméskérő szokások világába. Esztelnek gyermekvilágáról dr. Gazda Klára néprajzkutató kötetében olvashatunk (1980).

Ki hinné, hogy a Csomád-hegység vulkanikus eredetű gyógygázai idáig is eljutnak hosszú földalatti útjuk során. Hangos buffogó formájában tör a felszínre itt a szén-dioxid az egykori téesz feketeribizli-ültetvényének helyén, melyet kezdetleges nedves mofettaként lehetne használni, s a térségben néhány régi udvari kút vize is enyhén szénsavasnak bizonyult. A település belterületén mofettagázzal tele pincék is találhatóak, melyek közül a Kerestély család pincemofettáját volt szerencsém megtekinteni. Egyfajta érdekesség Felszegben a Jézus-kút, vizének a régiek különös erejű gyógyhatást tulajdonítottak, s melléje kis hálaadó kápolnát építettek, amely árvíz áldozata lett. Vizét jelenleg is használják, és mert hisznek gyógyerejében, itt van az az úrnapi körmenetnek egyik stációja.

Esztelnek közigazgatási területén, a Kárpátok főgerincén, fő vízválasztóján túl, jégkorszaki maradványnövényekben és mohafélékben gazdag és védelemre szoruló lápos területek helyezkednek el. A Lassúág-patak völgyfejének övezetében volt a közel húsz gyimesi család által benépesített Gyertyános Csángótelep, ahol a szülők iskolát is építettek gyerekeik számára. A lakosság lassan elvándorolt innen, az egykori, felújított iskolát a vidék természetvédelmét felvállaló sepsiszentgyörgyi Nemere Kör vette használatba. Itt még áll a pojáni faragómester, Winkler Imre által állított Assisi Szent Ferenc-emlékkereszt. A közelben látható a csenevész fenyőkkel benépesedett Ezeréves erdő turisztikai érdekesség. Jelezték, hogy zsombékjai között él a kereklevelű harmatfű. A régió érdekessége még a Hármaskút bővizű forrása és az Asztagkő néven ismert, kárpáti homokkövekből álló jellegzetes sziklaformáció. Gyertyános-telep alatt, a Lassúág-patak mocsaras árterületén van a nagy kiterjedésű Lassúág tőzegláp, ahol természetes környezetében él a vidék és az ország egyik botanikai kincse, a harmatos hegyékesség (Trientalis europaea) néven ismert, északi eredetű maradványnövény.