Elemében érzi magát Traian Băsescu, ismét szabad bejárása van a kormánypalotába, ott feszíthet Emil Boc mellett a kabinet ülésein, s elmondhatja újra és újra, sikerült összehoznia a kormányok legjobbikát, mely mellett természetesen kiáll majd, mint a kémény, még akkor is, ha az kénytelen lesz népszerűtlen intézkedéseket hozni.
Mert jósolja a nagy vezető, nehéz két évnek nézünk elébe, össze kell húznia mindenkinek a nadrágszíjat, mert itt a válság, itt a válság, itt a válság… Elmentek a gonosz és lyukasmarkú liberálisok, az úgynevezett államkincstárat üresen hagyták, s most ezeknek a derék embereknek kell helyrehozniuk mindent, amit elrontottak. Nem lesz pedagógusbér-emelés, legalábbis abban a formában nem, ahogy annak idején a parlamentben általános jókedvtől vezérelve a honatyák — épp a most kormányra került pártok kezdeményezésére — egyetlen ellenszavazat nélkül elfogadták, s ráadásul a kampány heteiben naponta elmondták, a törvény az törvény, s a kormány, mely végrehajtó hatalom, semmibe veszi a szuverén nép megtestesülését, a parlamentet, vészharangokat kongat, miközben mindközönségesen nem teljesíti alkotmányban előírt feladatát. Ha ki merte ejteni a kormányoldal, hogy nincs pénz erre a mértéktelen emelésre, legyintettek, s ígérték kórusban szemrebbenés nélkül, majd ők, ők majd megtalálják a forrásokat. Pénzt ígértek a kismamáknak, főként a jól kereső értelmiségi asszonyoknak, s törvénybe is iktatták, évi jövedelmük 85 százalékát kapják, ha gyermeket hoznak a világra. Most haboznak, ekelnek-mekelnek, vannak fiatal nők, túl jól keresnek, tanácsos lenne három átlagbérben megszabni a gyermeknevelési segély felső összegét, vagy még jobb lenne változatlanul hagyni. A nyugdíjak 7—8 százalékos emelése januártól (hogy a pontérték elérje az átlagbér 45 százalékát) ugyancsak bizonytalan, az államfő újra előállt elméletével, miszerint összeomlott a nyugdíjalap, ami csak annyiban igaz, hogy miként a liberálisok is előre látták, más forrásokból mintegy 1,3 milliárd euróval kell megpótolni, hogy a beígért emelést finanszírozni lehessen.
Hogy közben populista intézkedésekkel csökkentik az úgynevezett luxus állami alkalmazottak egy részének bérét, hogy zárolják a szabad köztisztviselői állásokat, nem vesznek új kanapékat, jelent ugyan valami megtakarítást, rövid távon ártani sem árt, de a költségvetést sokkal bonyolultabb közgazdasági és beruházási politikával kellene egyensúlyban tartani. Hogy ezt megteszik-e, a 2008-as új költségvetésből derül ki, s a további kormányintézkedésekből. Most még csak azt látjuk: ketten állnak a kormányrúdnál. Az egyik igen elégedett és vidám.
