Erdélyben nem mi voltunk az úttörők, a hagyományőrzésnek itt igen gazdag története van, ami még a kommunista időszakra is visszanyúlik. 1990 után sorra alakultak a hagyományőrző, megújító szervezetek. Hosszasan lehetne sorolni a kezdeményezőket, de elég, ha Kallós Zoltán nevét s a Kallós Alapítvány három évtizedes munkáját említem – jelentette ki az elnök.

Az Erdélyi Hagyományok Házának ebben a jól működő rendszerben kellett megtalálnia a helyét, s az elnök büszkén tette hozzá: sikeresen. Gyümölcsöző együttműködések alakultak ki stratégiai civil szervezetekkel, tucatnyival dolgoznak együtt Szatmártól Sepsiszentgyörgyig. A választék is igen színes, a napi apró munkáktól, a gyerekekkel való foglalkozásoktól a nagy tömegeket vonzó koncertekig terjed a programok palettája. Különösen emlékezetes volt a nagycsütörtöki koncertsorozat, amikor az ökumené jegyében a csíksomlyói kegytemplomban, valamint a marosvásárhelyi Vártemplomban és a kolozsvári evangélikus templomban szerveztek hangversenyeket.

A hagyományos székelyudvarhelyi Erdélyi Táncháztalálkozó idén is több ezer embert mozgatott meg, s számukra a legfontosabb programnak számít Erdélyben. A Mikházi Szabadegyetemmel is hagyományt teremtettek, s az elért eredmények tükrében idén is szeretnék megtartani. Mikháza a magyar kultúrtörténet legendás helye, és ezt a legendát éltetni kívánják, közölte az elnök, aki a sarkalatos programok mellett a kisebb, de számukra különösen kedves közösségépítő rendezvényeikre is felhívja a figyelmet. A csíkszeredai munkatársaik még a világjárvány alatt kezdték szervezni az online Népdalkalákát, s a sikerek nyomán idén Mezőbergenyében szerveznek találkozót. Kolozsvári kezdeményezés nyomán született a Kacagókaláka, ahol lányok, asszonyok kézimunkáznak énekszó mellett, mint régen a fonóban.
Kelemen László végezetül jelezte, a hagyományok ápolása mellett az identitásmegőrzést is fontos feladatuknak tekintik, s ezt a népszámlálás nyugtalanító adatai különösen fontossá teszik számukra. (szekeres)