― Mit jelent az általános városrendezési terv?

― Az a városrendezési terv, amelyet a kilencvenes évek elején készítettek, mai szemmel nézve nagyon elavult. 1992-ből származik, tervezői bukarestiek voltak sajnos, akik a helyi körülményeket kevésbé érezték és ismerték. De azt hiszem, volt egy olyanfajta komplexusuk is, hogy mivel 1990-ig mindenki attól félt, itt bontanak, ott bontanak, ők már nem mertek semmi építő szellemű fejlesztést javasolni, hanem inkább konzerválták a jó vagy rossz szituációkat, amivel abban az időben találkoztak. Egyik példa erre, ami az illyefalvi kijárati útnál, a Jókai Mór utca környékén történt: abban a városrendezési tervben úgy volt meghatározva, mint lakóövezet, ipari és mezőgazdasági zóna. Ennél nagyobb kavarodást nem is lehetett volna kitalálni, mert azért az ipar, a mezőgazdaság és a lakás nem komplementáris, íme, ott most csirkét tenyésztenek, nadrágot gyártanak, és lakások is vannak. Ezért az új általános városrendezési terv (románul plan urbanistic general, rövidítve PUG-ként emlegetik ― szerk. megj.) első célja, hogy nagyon tisztán meghatározza a funkcionális zónákat, amelyeknek egy városban lenniük kell. Azokat jól el kell helyezni azért, hogy ott, ahol szép napsütéses, barátságos a környezet, oda lakásokat tervezzünk, hogy az emberek civilizált körülmények között tudjanak élni, és azt a részt, ahol ipart akarunk fejleszteni, ne kavarjuk olyan funkciókkal, amelyek az ipart zavarják. Másrészt: mint minden városban, a forgalom nálunk sincs helyesen megoldva, nagyon megnőtt a járművek száma, és ha valamennyire Szentgyörgy kerülőútjának számított az úgynevezett tejút, vagyis az Oltmező utca, azt is beépítették. Úgyhogy lényegében a városnak nincs egy rendes kerülőútja, miközben arra nagy szükség lenne, annál is inkább, mert Bükszádon folyik a kőkitermelés, a városon keresztül száguldanak a kővel megrakott, nagy teherautók, zajosak, rontják az utakat. Szóval, a másik fő cél, amit meg akarunk oldani ebben a területrendezési tervben, hogy megfelelő kerülőutat készítsünk.

― Hol?

― A kerülőút azt jelenti, hogy az átutazó azon közlekedik. Az általunk elképzelt kerülőút a vasútállomás környéki, mostani ipari övezettel lesz kapcsolatban, egyrészt, mert ezt a részt lehet az ipar számára tovább fejleszteni, másrészt, mert ebben a zónában olyan jellegű a forgalom, amelyhez egy kerülőút inkább megfelel. Ez kapcsolatban ál majd az összes országúttal, amely a városba vezet. Úgy gondoljuk, Brassó irányából Szotyor előtt kezdődne, így Szotyor, Kilyén, Szentgyörgy mellett elhaladva találkozna majd a Csíkszereda felé vezető nemzeti úttal. Azt reméljük, a megyeszékhely annyira fog majd fejlődni, hogy Szotyor, Kilyén, Szentgyörgy lassan egybeépül ― ahogy Brassó környékén is történt ―, úgyhogy a főút mentén lehet majd lakásokat építeni, és mindent, ami összeegyeztethető a lakásépítéssel. Szép főbejárata lesz Szentgyörgynek.

― Még mi látható a városrendezési terven?

― A mostani rajzon vannak sárga, barna foltok, piros-sárga foltok, ez azt jelenti, hogy a dombos részen, például a Szemerja negyedben, a Jókai Mór utca környékén, ahol gyönyörűen süt a nap, szép a környezet, továbbra is lakónegyedet fejlesztenénk. Szotyorba, Kilyénbe is lakásokat képzelünk el, illetve azokkal összeférhető, olyan jellegű ipart, amely nem zavaró, nem szennyező, például bemutatószalonokat.

― Már végleges, ami a tervrajzukon látható?

― Ez most még a tervezési folyamat. Nyáron a pályázatkiíráskor azt is be kellett mutatnunk, hogyan látjuk ennek a városnak a fejlesztését, most nagyjából ez látható a rajzunkon, ezzel pályáztunk a polgármesteri hivatalnál, s elfogadták mint általános elképzelést. Persze, ezt most egy pontos topográfiai felmérés követi, feltérképezése a reális, mai helyzetnek, s utána kezdjük részletezni. Aztán véleményt nyilvánítanak a lakók és a város illetékes intézményei, s mind urbanisztikai és fejlesztési stratégiák szempontjából, mind szakmai téren (környezetvédelmi hivatal, közegészségügy, tűzoltók stb.), mindenkinek el kell mondania, szempontjai szerint hogyan látja a város fejlesztését. Utána úgy, ahogy a törvény előírja, a szakminisztériumban is jóvá kell hagyatni, mert városi területrendezési tervről van szó. Sajnos, ez eléggé centralizált, nem hiszem, hogy Bukarestben jobban ismernék Szentgyörgyöt, mint mi, akik itt élünk. Úgyhogy ez hosszabb folyamat, és nem olyan, hogy itt ülünk és rajzolunk, hanem rajzolunk, és közben minden érdekelt féllel egyeztetünk, minden jó ötletet próbálunk átvenni, beépíteni ebbe a tervbe.

― Mikorra készül el az általános városrendezési terv?

― Tervezéssel és jóváhagyásokkal valószínűleg a 2009. év eltelik, egy évnél hamarább nem lesz kész. De úgy érzem, meggyőződésem, hogy a polgármesteri hivatalban már tekintettel vannak ezekre az elképzelésekre, ezeket figyelembe véve tárgyalnak a lehetséges beruházókkal, mert nem lehet leállítani egy város fejlesztését, amíg mi itt rajzolunk és tárgyalunk. Ha valaki fontos beruházást akar eszközölni, akkor még mindig adott az a lehetőség ― az általános városrendezési terv után a következő lépés az övezeti rendezési terv (plan urbanistic zonal, vagyis PUZ ― szerk. megj.) elkészítése ―, hogy miközben készül az általános terv, el lehet fogadtatni egy megfontolt, indokolt övezeti tervet, és lehet építeni. Például, ha valaki a mostani ipari negyedben ― ahol a Leineweber és a többi létesítmény van ― akar építeni egy gyárat, akkor senki sem lesz olyan abszurd, hogy azt mondja neki, gyere vissza egy év múlva, hanem kell készíteni egy övezeti tervet, ebben az esetben ez megszabja az építkezési törvényeit annak a 2―10 hektáron épülő beruházásnak. Persze, egy övezet esetében pár hektáros területben, azaz beépíthető beltelekben kell gondolkodni, néhány házért, kisebb beruházásért nem lehet vagy nem érdemes azt elkészíteni. Ez tehát egy kisebb városrészre vonatkozik, részletez egypár hektáron lévő helyzetet: az utcáknak be kell illeszkedniük az általános úthálózatba, ha szükséges, újakat kell létesíteni, hogy abból a zónából egy építészetileg egységes városrészt lehessen kialakítani.

― Az övezeti városrendezési terv határozza meg, hogy oda milyen jellegű épületeket lehet építeni?

― Pontosan, mert ha egy lakóövezetről beszélünk, azt úgy kell kigondolni, hogy oda kellenek a lakások, a teljes infrastruktúra (utak, víz, gáz, villany), de lehet, hogy szükséges egy óvoda is, lehet, kell egy kis üzlet, biztosan kellenek más létesítmények is, amelyeknek ki kell szolgálniuk egy lakónegyedet.

― Amikor meglesz majd az általános városrendezési terv, újra kell majd a meglévő övezeti városrendezési terveket is készíteni?

― Nagyon sok, kilencventől máig készített övezeti terv van. Ezek közül tán a legfontosabb, amely Szentgyörgy központi részére vonatkozik, szintén mi készítettük pár évvel ezelőtt. Persze, most próbálunk igazodni ahhoz, amit annak idején abban elgondoltunk, szóval, nem kezdjük nulláról, és nem dobunk mindent a szemétbe.

― Önnek mit jelent az, hogy Szentgyörgy arculatát határozzák meg, azt, hogy építészetileg milyen irányba fejlődik a következő években, évtizedekben?

― Ez igazi kihívás. De nagy odaadással és szenvedéllyel dolgozunk, mert nekünk olyan szakmánk van, hogy ha nem végzed így, akkor nem is lehet művelni. Én mindig azt mondtam, építésznek lenni egyszerre jelent mesterséget és hobbit.

― Szentgyörgy esetében mi az, amin változtatni kell?

― Elsősorban a gépkocsik közlekedését kell folyamatossá tenni. Csak kinézek az irodánk ablakán a Kőrösi Csoma Sándor utcára, tele az út jobb és bal oldala parkoló autókkal, alig lehet a két sávon közlekedni. A forgalmat újra kell gondolni, meg kell próbálni egyirányú utcákat kialakítani, így parkolási lehetőséget is létesíthetünk. Másrészt, sajnos, amit az elmúlt tizennyolc évben építettek, főleg a főutakon, nem mutat egységes városképet.

― Mert különböző stílusúak az épületek?

― Igen. Nézzük az állomásról bejövő utat: azok a tömbházak nem szépek, de a kereskedelmi alagsor is eléggé összevissza képet mutat, utána következik földszintes ház, emeletes ház, van még üzlet is, szóval, ez nem reprezentatív egy város főbejáratának. És, sajnos, az új épületek sem egységesek, nincsenek összhangban.

― Hogyan látja a központi várossziget sorsát?

― Arra a részre mi készítettük el az övezeti tervet ezelőtt vagy három-négy évvel, arra a központi szigetre kell egy részletes városrendezési terv (plan urbanistic de detaliu), de az általunk meghatározott fő elképzelések pont úgy vannak, ahogy Zakariás Attila is említette. Úgy képzeljük, hogy ott belső sétálóutcák lesznek, most álmodom...

― Miért?

― Sajnos, ott olyan beavatkozások történtek, amelyek ezt az elképzelést eléggé nehezen megoldhatóvá teszik. Már vannak ilyen-olyan építkezések, amelyek megnehezítik a továbblépést, de a legnagyobb nehézség szerintem az, hogy ott különböző tulajdonosok vannak, és nagyon nehéz sok tulajdonossal kialakítani egy belső sétálóutca-hálózatot kávézókkal, üzletekkel... Kellene valaki, aki mindenféle szempontból ― tulajdonjog, tervezés, beruházás ― kézbe venné ezt a fejlesztést.

― Még mi az, ami a városközpontban javítható építészetileg?

― Tudom, a polgármesteri hivatal most nagyon foglalkozik azzal, hogy a régi épületeket szépen restaurálják, fessék újra, rendbe tegyék a földszinti részeket is. A mi építészeti irodánk készíti a Bodok Szálló új arculatát, ami, remélem, fel fogja dobni ezt az épületet. Világos, hogy a mostani nem illeszkedik a városképbe, ez az egyedüli tízemeletes épület a régi központban, ezért próbálunk egy olyan épületet kialakítani, hogy a földszint, az első emelet és itt-ott a második és a harmadik emelet a város léptékében legyen elgondolva, a felső toronyrész pedig váljék egy üvegtoronnyá, amelyben tükröződik az ég. Ez egy négycsillagos szálloda lenne konferenciatermekkel, uszodával és persze vendéglővel, remélem, jövő év végére csak befejezik... Egy másik beteg, zavaró pontja a városnak a régi telefonközpont, posta, azon is dolgozunk.

― Nagyon sokat járt külföldre: mi az, amit az ottani tapasztalatokból meg lehetne itt is honosítani, és fontos lenne szemléletben, építkezési stílusban, gondolkodásmódban, akár a városkép kialakításában?

― A lényeg az, hogy nyitottan, előítéletek nélkül oldjuk meg a problémákat, és próbáljunk egy kellemes, barátságos, de azért európai várost kialakítani, ne maradjunk provinciálisak. Szentgyörgy legyen egy olyan kisváros, amelyben szeretünk élni. Különben én váradi vagyok, de itt élek 1976-tól, nagyon jól érzem itt magam, de lehet, hogy azoknak, akik nem mozognak annyit, mint én, ez a város ma még nem adja meg azt, amit adhatna. Mert szerintem mind kulturálisan, mind bevásárlás szempontjából, de utcák, kávézók, vendéglők tekintetében is bőven van még tennivaló. Én sokat mozgok, és ha jól akarom érezni magam egy városközpontban, akkor Brassót választom. Ott az egész központ olyan, hogy külföldiek Nyugat-Európából azt mondták, olyan, mint akármelyik ottani város. Azt álmodom és azt szeretném, hogy itt is ugyanezt tudják mondani, mert sajnos errefelé még sok minden toldott-foldott...

― Hány évre van szükség ehhez?

― Nem tudom, én abban reménykedem, hogy Brassó már tele van, és a beruházók azért ide is kezdenek jönni, mert ha itt nem lesznek új munkahelyek, akkor mind álmodhatjuk a lakónegyedeket és az üzleteket. Sajnos, nagyon sok fiatal elvégzi az egyetemet, és nem jön vissza ide, szóval, nekik kell lehetőséget teremteni, hogy érdemes legyen hazatérniük. Ha a fiatalokat nem lehet Szentgyörgyre vonzani, akkor nem lehet szó fejlesztésről.

Gheorghiu Vivianne 1986―1990 között a megye főépítésze, a rendszerváltás után a V & K építészeti iroda társtulajdonosaként a Selgros és Hornbach romániai áruházait tervezte, közreműködtek a Penny Market országos hálózat tervezésében is. Sepsiszentgyörgyi munkái között említhető a Leineweber nadrággyár, ezenkívül számos villát tervezett.