Örülhet a romániai átlagpolgár, mert minden tévécsatornán megbizonyosodhat: Traian Băsescu államfőnk nagyon jól érzi magát az ünnepek alatt, a híres-nevezetes Prahova völgyében múlatta idejét, motoros hószánkókon parádézott a nagyérdemű előtt, élvezte a hirtelen beköszöntött tél örömeit.
A beiktatott kormányfő, Emil Boc Kolozsváron tette többnapos tiszteletét, de ő nem hószánkózgatott, hanem családja körében és az odahagyott városi tanácsban ténykedett. Ez utóbbi egyik rendkívüli ülésén aláírta ama dokumentumot, mely a kincses várost világvárossá avanzsálja, kijelölvén metropolisokhoz méltó övezetét. Ezt polgármesterként elfelejtette megcselekedni, de ami késik, nem múlik...
Hogy a kormány többi tagja mit cselekedett ezenközben, azt nem tudni pontosan, de bizonyosan dolgozniuk kellett, hiszen Boc mester a ,,tájékozódó" kormányülésen kiadta nekik a szigorú penzumot: ki-ki a maga tárcája tájékán mérje fel, hogyan is áll anyagilag az ország, honnan lehetne el- és lecsipegetni, hogy egy viszonylag reális 2009-es költségvetés készülhessen, mely ugyan oly messze lészen a nagy választási ígérgetésektől, akár Makó Jeruzsálemtől, de esetleg ki lehet húzni véle a könnyűnek egyáltalán nem ígérkező következő esztendőt.
Az már szinte biztosra vehető, hogy a pedagógusok csucsut kapnak, nem ötvenszázalékos fizetésemelést, a kisbabájukat nevelgető kisbaba-mamák számára sem érkezik meg Kánaán, s az örökkön csodákban reménykedő nyugdíjasok zsebét sem fogja további összegekkel teletömködni kétésfélpártunk és kormányunk. Inkább lészen itt fogaknak csikorgatása, tüntetés, sztrájk, korgó horpasz...
Már annak, aki nem fagy meg addig, hiszen csak Konstancán egyetlen éjjelen öten szenderültek jobblétre a hirtelen jött fagyok miatt. Erről eszünkbe jut államelnökünk egy sokkal korábbi bölcs aforizmája: ,,iarna nu-i ca vara!" S ez igaz is.
Itt most fényesen és fölényesen bebizonyosodik, hogy ellenzékből (főleg, ha az a többséget jelenti!) könnyű pofázni, ígérgetni, felelőtlen törvényeket megszavazni, de baj van ám a kormányrúd mellett, ha a süllyedő hajón a legénységtől még a kurázsinövelő rumadagot is meg kell vonni.
Most ez történik, s az ostor egyelőre a köznépen csattan, a főnökök közül most csak az ügynökségek és egyéb kormánysóhivatalok vezéreit érinti a megszorítás, a magasabb polcokon lévőket nem. Eme ,,szuperszakértők" nem zsebelhetnek be (állítólag!) nagyobb jövedelmeket, mint amekkora egy államtitkár illetménye. Ezt azért még érdemes lesz nyomon követni, mert egyáltalán nem tűnik úgy, hogy alábbhagyott volna a posztokért való demokrata-liberális, szocdem-konzervatív tülekedés és tolongás. Sőt! Őuraságaik nagyon jól tudják, hogy az igazán zsíros falatokat nem a fizetési ívek fatányérjairól kell bekebelezni, hanem az önmaguk által megszavazott és folyósított prémiumokból, kiszálláspénzekből, sikerdíjakból.
Közben naponta látnak nap- és holdvilágot a menesztési listák: már ezrével bocsátják el az alkalmazottakat, főként a külföldi tőkével működő cégek. S ez csak a kezdet.
