Kuti János
Titus Corlăţean, aki most a román szenátus külpolitikai bitottságát vezeti, Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikáért felelős bizottságának főnöke és Gurmai Zita magyar szocialista képviselő kezdeményzésére összefogtak az Európai Parlament közgyűlésén az ukrajnai nemzeti kisebbségek érdekében, és kérték a Velencei Bizottságot, hogy elemezze az ukrajnai kisebbségi törvényeket. (Pedig Titus Corlăţeannak külügyminiszterként voltak pengeváltásai Németh Zsolttal 2013-ban, miután ő is kezdeményezte, hogy kitűzzék a székely zászlót a Magyar Parlament épületére.) A Velencei Bizottság különben ajánlásokat tesz, amelyekre az érintettek gyakran fütyülnek.
Ukrajna Románia kérése ellenére sem mondott le arról, hogy az ottani románok egy részét ne tekintse moldovánnak. A 2001-es népszámlálás szerint 258 619 úgynevezett moldovai élt ott, és 155 1340 „valódi” román. A Cernăuţi megyei románok többször is panaszkodtak, hogy a Szovjetunió idején barátságosabb volt a rendszer. Pedig az ukránok micsoda jó kisebbségi törvényeket fogadtak el!
Titus Corlăţean szemére hányja Ukrajnának, hogy Románia nagy erőfeszítéseket tesz megsegítésükre minden téren (katonai és társadalmi vonalon), és „a szomszéd ország tartozik azzal, hogy tiszteletben tartsa a nemzeti kisebbségek jogait”.
Ez az összefogás a románok és magyarok között pont most történik, amikor Magyarország egyre inkább elválik az európai közösségtől és közeledik a Kreml által lobogtatott értékekhez – kommentálja a történteket Sabina Fati, aki a Deutsche Welle német hírcsatornának ír tanulmányokat és kommentárokat. Szerinte egyáltalán nem jó ez a román–magyar akció. Ezért a hölgy felháborodásának ad hangot, és a román–magyar közös akciót Kijev elleni támadásnak tekinti. Ezelőtt öt évvel még hasznos lett volna megerősíteni a román–magyar kapcsolatokat, de most az oroszok támadásával párhuzamosan Ukrajna ellen diplomáciai fronton támadást intézni bizony túllépi a pragmatikus etikát – írja. Morálisan nem megfelelő Bukarest részéről, hogy sarokba szorítson diplomáciailag egy országot, amely télvíz idején a túlélésért küzd...
Meg kellene várni, amíg kitör a béke, csak azt nem lehet tudni, hogy mikor lesz. Azután majd sokkal etikusabban lehet tiltakozni az ukrán nyelvtörvény és az oktatási törvény ellen, ahogy az ukrajnai „boldog békeidőben” is lehetett. Potyára. Pedig valójában azok jó törvények, mert ugyebár az ország hivatalos nyelvét kötelezően ismerni kell, és egyáltalán nem szükséges egy másik (anya)nyelv használata, amelyet jobb lesz elfelejteni.
Azt mondják, hogy az ukrán nyelv- és oktatási törvényeket igazából az orosz nyelv visszaszorítása érdekében hozták, de mivel egyenlőség kell hogy legyen, még a kisebbségek között is, ezért lövik Kijevben bokrostul a nyulat, vagyis magyarokat s románokat az oroszokkal együtt. Közben az ország másik végén az oroszok szó szerint lövik az ukránokat (a kárpátaljai magyarokkal, cernăuți-i románokkal együtt...), és a lövöldözés vége, valamint a béke kezdete nem látszik. Nemzetiségi téren sem.
A nemzeti kisebbségekkel mindenütt csak baj van. Lám, nálunk is a fociértő craiovai közönségnek kell a hazát a magyaroktól megvédenie, akik megmondták: „soha nem fogadjuk el, hogy egy román területen zajló mérkőzést a nemzeti nyelvtől eltérő nyelven konferáljanak be…” Csoda, hogy nem mondták: azt sem fogadják el, hogy a nemzeti nyelven kívül más nyelven szurkoljanak egyesek. Az igazi hazafiak a gyors megoldást sürgetik, amely mindent rendezne, azt tudniillik, hogy kifelé az országból…
Az Európai Unió (és nagy tagállamainak) vezetői sem látnak semmi gondot, mert megoldottnak tekintik a kisebbségi kérdéseket, amire az a bizonyíték, hogy többször is leseperték az asztalról a Minority SafePack kezdeményzést, amely uniós szinten érvényes törvényes keretek létrehozását kéri a nemzeti kisebbségek védelme érdekében. Hát hogyne! Mi az, hogy önrendelkezés, autonómia, népszavazás? Már az első világháború után sem kellett ilyesmi. A megoldás: az elvándorlás, elhallgattatás, beolvasztás. Legjobb, ha nincsenek nemzeti kisebbségek, mert akkor kisebbségi problémák sem lesznek.
