szomszédok nevére szóló
mész- és cementjegyekből
helyi pártvezérecskék
leereszkedő cinkos kacsintása mellett
így épült ház a családnak
így lett összekaparva az
mi lényeg
harsogó öndicsőítés
zakatoló mozgalmi indulók
éjszaka felbőgő fekete Volgák
hajnalban berregő csengők kakofóniájában
harminc évre rá
amikorra apám építkezett
a régi építőanyag használhatatlanná porladt
egy élet munkája
sitt és törmelék
még úgy-ahogy megfelelt
nyúlólnak fássufninak lomtárnak
így gründolok össze ma én
ahogy nagyapám építkezhetett ötvenegyben
reklámblokkok hangrobbanásainak
másodpercnyi szüneteiben
apró lakot a csendből
így keverem ki
szivárványszín plakátokból
a fehéret és a feketét
így építek fel
óbégató szalagcímek között
betűről betűre
valamiféle igazságot
ha másra nem
még úgy-ahogy megfelelhet egyszer
fiamnak
hátha jó lesz
nyúlólnak fássufninak lomtárnak
belepakolni
jószágot kacatot
zsivajgást és hazugságot

Luzsicza István költő, irodalmi szerkesztő (Fót)
1975-ben született Budapesten. Közgazdasági és államigazgatási, majd Egerben művelődésszervezői tanulmányokat folytatott. Jelenleg a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatóságának irodalmi szerkesztője.
Verseket 2001-től, tanulmányokat, kritikákat, recenziókat 2009 óta publikál irodalmi folyóiratokban és internetes oldalakon. Több antológia szereplője és szerkesztője.
Kötete: Az artista estére hazamegy (versek, 2006). Előkészületben: Idill a körülményekhez képest (versek).