Alább a Mentor Kiadó gondozásában megjelent, Így beszélték a Farkasok patakján című könyvből közlünk megkapó részleteket. A kötetben Magyar Zoltán a Gyimesekben élő Tankó Fülöp Gyugyu történeteit, meséit közli. A szép kiállítású könyv borítóján a nagy bajszú mesélővel egy sorozat része.
Magyar Zoltán budapesti néprajzkutató úgyszólván az utolsó utáni pillanatban kereste fel magnójával az elhíresült, még élő falusi mesélőket. Először a Kis-Küküllő menti népmondákat adta ki 2004-ben, ezt követte a Népmondák a Bekecsalján című könyv 2007-ben, majd a Tetűbőr Belezna (Ördöngösfüzesi népmesék) 2008-ban. A fáradhatatlan kutató Erdély minden vidékének még elérhető falusi mesélőit szeretné megszólaltatni. Tankó Fülöp Gyugyu történeti mondáiból is, hiedelemmondáiból is közlünk mutatóban, így hívva fel az olvasói figyelmet erre a bűbájos kötetre. B. L.
Attila, Az Isten kardja
Péter Alpár grafikái
(S ugye azt itt így emlegették a régiek is, hogy Attila, az tulajdonképpen a magyaroknak az elődje volt?)
Igen, feltétlen. S úgy hítták, így, szájhagyomány szerint: Attila, az Isten ostora. No és vót egy ilyen... pásztorok vótak, nem tudom, magiknál hogy híják, így, csordapásztorok. Hogy is mondják: gulyások, vagy hogy mondják maguknál. És akkor egy pásztor meglátta, hogy egy tehén megsántította a lábát. Vigyázkodik, s hát egy olyan fényes, mint egy gyertya jön ki a földből. Világosság. Hát egy kardnak a hegye. De hát azt ki tudja, honnan származott az a kard. A tehén belébotlott, s elvágta a lábát. S azé vonított. Figyelmes lett a pásztor, s kivette. Hogy ásta, vagy kézzel ki tudta venni, ezt nem tudom. S elment oda, felettesei vótak, hogy: ne, mit találtam. S akkor ilyen táltosok vótak, ehhez hasonló. S na, ezt itt találta, ezt Attilának fogjuk ajándékozni, úgy nevezték el, az Isten kardja. Attilának adták. S aval ulyan szerencséje vót, s ulyan hatalma vót: amerre suhintott, mindenütt győzött, mindenütt győzött.
Attila temetése
Attilát úgy temették, úgy olvastam vót: aranykoporsó, egy — ezt nem tudom, hogy réz vót-e vagy ezüst —, má rég olvastam, s nem tudom tisztán. Legutoljára vaskoporsó, mindenesetre nagy izé vót. Nagy koporsó vót. Kiásatták — hogy rabszolga vót-e, vagy katona vót, a Dunát eldugták egy új mederbe, s oda ástak valamekkora sírgödröt, és akkor oda beléhelyezték. S vót egy fehér lova — az a harci lova vót körülbelül, hogy mén vót-e vagy kanca, ezt nem tudom —, s azt is lenyilazták. S így értesültek, s így olvastam vót egy ilyen való történelemkönyvbe, hogy azok, akik eltemették, vótak feljebbvalók, azokat elpusztították oda. Akkor eltárolták, tudja, hogy ne tudják egyáltalán, hogy hova temették el. A Dunát is még visszacsapták. Akkor elsimította, s nem tudják, eleget azután még vót nemzedék, s eleget, hogy valahogy-valahogy, de hogy ne tudják soha senki meg, hogy hova van eltemetve.
A honfoglalás
Mint vannak ezek a papagájok, hogy okos madár. Hát az is ulyan vót, hogy a Vereckei-szoros, lehet, maga tudja, én nem tudom, valahol, s na, ottan az a turulmadár térítette, csapta a szárnyával a csapatot, hogy erre térjenek. Nem mentek északnak, hanem térjenek délnyugatnak. Osztán úgy mentek, Magyarországon ott telepedtek meg.
Szent István
Szent István királyt es meg akarták orvul ölni. A szolgája. S a király benn, a szobában, ahogy aludt, s valami bérgyilkos, de szolgája vót az a bérgyilkos, s amikor a pengét, a kést... Elment az ágyhoz, úgy akarta, hogy gyilkolja meg. S akkor mikor meglátta a király, hogy mit akar ő most elkövetni, jettségibe, ijedtségibe a kést elvette, elejtette. A padlón megcsendült, akkor a király hozzáébredt. Nem tudom, hogy mondta neki, hogy micsoda vagy te előttem, de megbocsátott. Nem pusztította el. Azután — így hallottam — záros ajtó mögött aludt éjjel. Így felkönyökölve ült az ágyban, s aszongya, valahogy így mondta, s ilyen gúnyosan mondta neki, hogy:
— Te engem meg akartál ölni, gyilkolni?
Osztán megbocsátott neki, nem pusztította el.
Hunor és magyar
Vót Hunor és Magyar. S akkor elmentek vadászni. Az édesapjik nem akarta, mert fiatalok vótak a legénykék, s szerették a vadászatot, nem puskával, hanem nyíllal. Elmentek, s ez a szarvas, amint tudjuk, maga is olvasta, mentek vadászatra, s egy hétig és nap üldözték, jó paripa vót, üldözték, sehol nem tudták utolérni. Egyszer egy hatalmas vízbe eltűnt. Egy tócsaszerűségbe. De nem eltűnt, hanem Isten sugallma által kámforrá vállott. S akkor nagy búsan mentek vissza. Nem azonn az irányba, ahol jöttek. Hát olyan zeneszó s olyan énekszó! Ötven legény vót a két vezérrel, ötven legény vót, legénnyeik, no, vadászok. Abba az üdőbe. Mentek, s hát ulyan énekszó. Egy szép pázsitos, gyönyörű, selymes pusztán. Hát ulyan énekszó s tánc. Hallgatkoztak, figyelőztek, s hát: leán, egy olyan kirándulásszerűség vót abba az időbe. Essze, gyorsan, mert két leán különbség vót. Valami királyoké vót, vagy ki tudja, szerveződtek: na, most itt megházasodunk! Megnősülünk! Megrohanták körbe — mindenesetre lóháton vótak —, s úgy bécélozták, hogy a két királyleánt a két vezér kapta fel. Mind az ötvenen megnősültek. Úgy kapták fel a nyeregbe s mentek haza, s osztán osztoztak meg a két testvér a birtokon, az apai birtokon, mer az apjik már öreg vót, de király vót. S akkor a fiainak átadta a birodalmat. S mindegyik, mindenkinek vót felesége; osztán szaporodtak el... s mint a beszédben, elcsángáltak, el. Egyik itt foglalt helyet, másik ott foglalt helyet, s így szaporodott a nép, na.
Szent Imre
Imre herceg, ő valami tragikusan halt meg valahogy. Valami vadászaton, csudán, ha nem. Valami vadállat megölte, sebesített vadállat. Me hallottam, hogy Zrínyi Miklóst es egy sebesített vadkan ölte meg. Fiatalon halt meg Szent Imre herceg.
Szent László
Szent László megszilárdítja a köveket (Vagy légy erős, vagy légy lágy!)
Így hallottam, hogy mikor még lágy vót a kő, Szent Lászlót üldözték, az ellenség, s nagyon suvadott a lónak a lába. Mint a selymékes helyen. S akkor visszapillantott, a csapat jött mögötte; a király váltig elöl szokott harcolni, azt mondta a kőnek:
— Vagy légy erős, vagy légy lágy!
Akkor úgy kezdett alunni, s a patkó nyoma látszik a kövekbe. Hogy igaz vót-e, nem tudom, de itt van olyan ember, a szomszéd ott feljel sokat pásztorkodott, nem hiszem el, hogy ne látta vóna azt a követ. Egy olyan lapos kő, de hát az látszik, hogy nem valaki belevéste, hanem az eredeti.
Szent László vizet fakaszt
Szomjaztak a katonái. Vette azt a kétágú csákányt, belévágta a sziklába, megeredt a forrás, s megenyhült tőle a serege. Szent király vót, tartotta azt az ő hitit.
A széphavasi kápolna eredete
Én szerintem nem is azért, hogy eljött vóna minden évben, csak ahogy győzött, annak a tiszteletire építettek egy kápolnát. Az lehet, hogy a király aztán nem is járt.
A Tordai-hasadék keletkezése
Azt hallottam, hogy a csapatjával ugyan a Tordai-hasadéknál jöttek arrólfelől — me én ugyan nem jártam —, jöttek, üldözték a keresztényeket a pogányok. Akkor feltekintett Szent László: ,,Uram, segíts!" Akkor csak a hegy elnyílott kétfelé, ők gyorsan áthaladtak rajta, s az ellenség má hátrébb maradt.
