A tárlat válogatás a művész eddigi munkásságából: korai litográfiák, fa- és rézmetszetek, rajzok, akvarellek és a 2000-es évektől mostanáig készült színes tusrajzok, monotípiák és térplasztikák láthatók Sepsiszentgyörgyön.

A kiállítótérben összegyűlt érdeklődőket Kopacz Attila, az Árkosi Kulturális Központ igazgatója köszöntötte. Elmondta, Deák Ferenccel három-négy éve összeállítottak egy „titkos listát” a háromszéki képzőművészekről, akikről próbálnak kiadni egy-egy albumot. Így jelent meg a Sárosi Csaba – a grafikus képi világa című kötet is (Artprinter Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2022), Deák Ferenc vállalkozott arra, hogy megírja az album szövegét. Nem volt könnyű válogatni az alkotások között, a szerkesztésnél az volt a fő céljuk, hogy túl sok se legyen, de semmi lényeges ne maradjon ki, így végül a kötet 372 oldalas lett – tette hozzá Kopacz Attila.

A céhes városban 1980-ban, a kolozsvári képzőművészeti egyetem elvégzése után letelepedett Sárosi Csabának nagyon erősek a kötődései. Nyugalmazott kézdivásárhelyi rajztanárként is folyamatosan hazajár feleségével Gyergyóalfaluba, gyermekkorának, fiatalságának és indulásának helyszíneihez való ragaszkodása erőteljes, rendszeresen rajzolta a falusi életképeket, magyarázta Deák Ferenc. Motívumvilágának része az almárium, a kemence száda, a kacattá váló régi tárgyak, az emlékeinkben őrződő, meseszerűvé váló, repülő ház. Kézdivásárhely kevesebb képén jelenik meg, sokkal erőteljesebben merítkezik Gyergyóalfalu és Csomafalva térségéből, onnan mondja el, hogy a világban milyen feszültségeket érzékel.

Ő az a művész, aki tárgyak megjelenítésével is nagyon tudja tükrözni akár politikai világnézetét, akár a társas kapcsolataira jellemző hálót – mondotta Deák Ferenc. Mint fogalmazott, Sárosi Csabát 24 éve ismeri, rendszeresen járt műtermébe, s látta ugyanakkor, hogy minden képe mögött valami konkrét, elrejtett tárgy, jelkép vagy történet húzódik, képei így metaforikus üzenetűek, s egyre erősebben közvetítik politikai világnézetét is.

Sárosi Csaba nagyon posztmodern alkotó – zárta gondolatait Deák Ferenc Loránd –, aki párhuzamos történetekben gondolkodik, ugyanakkor a régi mesterek szakmai tudásával teremti meg képeit, ismétlődő jelképeivel, motívumaival beszél a világról, mégis mindig újat mond.

Sárosi Csaba megjegyezte: bármit talál, „elindul a fantáziája”, igyekszik játékosan rátapintani a lényegre, nem durván, hanem finoman. Ez egy életforma, magyarázta, nagyon szereti készíteni a munkáit, korán kel, sokat dolgozik, s adja az Isten, hogy még folytatni tudja jó néhány évig.