Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című vándorkiállítás záróeseményeként tartott előadást Váry-Sylvester Péter harmadéves történészhallgató kedd este a Lábas Ház emeleti kiállítóterében. A Wellenreitertől Lucretiáig: Kóstoló a háromszéki sörfőzés történetéből címet viselő vetített képes előadásban a sörfőzés háromszéki vonatkozásait mutatta be a fiatal szakember.
Sörivó ezrével akad vidékünkön is, a folyékony kenyér egyszerű hívei általában megelégednek azzal, amit az ital az adott pillanatban nyújt: a felfrissüléssel, a vele járó bódulattal. No, de hányan tudják, mikortól származnak a sörivással kapcsolatos első történészi bizonyítékok? (Mezopotámiából, jó hétezer éve, vagy éppen Kínából.) Szabályozták-e, miből készülhet sör? Régi receptek alapján újraalkotható-e az ősi sörök íze? Ittak-e sört vajon a honfoglaló magyarok? A papok és szerzetesek miért fogyasztották? Kik rendelkeztek sörfőzési és -kimérési joggal? A kultúrtörténeti érdekességek után részletes képet kapott a hallgatóság arról is, hogy Háromszéken mióta és hol készítenek sört.
Annak híre volt, hogy Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön több család is készített jelentős mennyiségben sört, de kevésbé köztudott, hogy a 19. században kisebb helységekben is főztek. Éveken vagy éppen évtizedeken át folyt sörfőzés Illyefalván, Hidvégen, Nagyajtán és Baróton is. Néha a készítő nyomtalanul eltűnt a feljegyzésekből, van akiről csak peres ügyek miatt tudunk többet, a korabeli hirdetésekből és reklámanyagokból pedig kiderül az is, hogy amikor az adott sörök készültek, éppen milyen történelmi korszakot éltek.
Váry-Sylvester Péter alapos munkáját dicséri kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kutatása is: részletesen beleásta magát nemcsak az ipar-, hanem a családtörténetekbe is. Miközben a gyárakról, kapacitásaikról, kereskedelmi kapcsolataikról beszélt, szólt helytörténetről is – a városok mai szövetében hol kell keresni a régi üzemeket, megtaláljuk-e ezeket ma is, vagy már régen elenyésztek – a serfőző családok múltjáról, a családi összefonódásokról is, s mert következtetéseket levonni vagy elméleteket felállítani azokkal kapcsolatosan.
Az előadás során szó esett az elmúlt évtizedek történelméről is. Meglehetősen részletes terveket mutatott be arról, hogyan bővítették volna Uzonban a szeszgyárat sörgyártó részleggel is, majd az 1997-ben Sepsiszentgyörgyön alapított St. Georgen sörgyárról osztott meg információkat. Hogy miért nem maradt az meg? Mert drága volt az alapanyag, mert a multik egyre jobban megvetették lábukat kies hazánkban és mert a helybeli fogyasztók sem támogatták eléggé a helyben készülő italt.
Jelenleg Lucretia Schooner néven készül kézműves sör Sepsiszentgyörgyön – az előadást követően kóstolni is lehetett –, s úgy hírlik, előbb-utóbb Kézdivásárhelyen is beindul egy főzde. Hogy annak mi lesz a neve? Mi más, hát Céhes!
