Adja magát a nyugtalanító kérdés: egy szerző olyan, amilyennek egy adott műve által ismerik? A válasz természetesen nem. Jelentős munkássága van Márai Sándornak is, aki gyakorlatilag az irodalom minden területén jártas volt: színdarabjait több százszor játszották, tárcái Horthy Miklós kormányzósága idején (és ezt követően is) meghatározták a közvéleményt, első verseskötetéről maga Kosztolányi Dezső írt recenziót, tárcaregényei (Egy polgár vallomásai, Föld, föld! stb.) valósággal robbantak a maguk idejében, amíg a magyarországi kommunista hatalom be nem tiltotta, el nem hallgatta azokat. Egyetlen regénye sem maradt visszhang nélkül. Novellái, elbeszélései meghökkentően frissek, azt is meg lehet kockáztatni, hogy meghaladták a korukat. Nyilván kulcsregénye az olvasó számára a Gyertyák csonkig égnek. Ez a mű lenne Márai? Csak részben. Az említett regény – mely nem csupán a szerelem, hanem a barátság, a morál, a kitartás, sőt, a kaland regénye is – az, amit alighanem a legtöbben ismernek a szerzőtől. Ne feledjük az Eszter hagyatékát, a Füves könyvet, a Naplókról meg majdnem mindenki hallott, híres versét (Olyan világ jön) lépten-nyomon idézik (tisztázzuk: a kommunizmus ellen írta).

Mégis… a teljes Márait nem sokan olvassák. Holott életműve egyszerűen döbbenetes. Például az idős korában írt Hallgatni akartam című esszékötete (mely az Egy polgár vallomásaival és a Föld, föld!-del alkot egyfajta trilógiát) akkora éleslátással és vehemenciával tárgyalja a korabeli Magyarországot, Trianont, a bécsi döntéseket, hogy egyenesen tanítani kellene az iskolában. Egyik korai regénye, a Szindbád hazamegy, mely nagy mesteréről, Krúdy Gyuláról szól (egyetlen napját eleveníti meg), a magyar irodalom legjobb írásai közé tartozik. A Csutora, a Válás Budán tökéletes művek arra, hogy bevezessenek a Márai-univerzumba. Ez az univerzum mély, filozofikus, elgondolkodtató, olykor haragot szül, máskor békét fakaszt, hisz az emberben, és mindenek elé helyezi azt; keserű, de ez által felemel. Nem csupán gyertyák égnek benne, hanem a Nap is úgy tűz, akár Olaszországban, ahol a szerző sokat tartózkodott kényszerű száműzetése során. (Bár Amerikában halt meg, tragikus módon túlélve a feleségét és fogadott fiát, az Egyesült Államokat soha nem kedvelte). Tizennyolc kötetes munkája, A teljes Napló annyira pontos elemzését adja életének, körülményeinek, a világnak, olyannyira emberi, elgondolkodó, sőt, szenvedélyes, hogy párját ritkítja a magyar irodalomban.

A XX. század egyik legnagyobb magyar íróján szerencsére nem fog az idő. Művei egyre-másra jelennek meg (sorozatban is). Bár slágerműve továbbra is a Gyertyák..., ne feledkezzünk meg más alkotásairól sem. Főként a Naplókról. Mert igazi belső hangját abban találjuk meg. Olyan hang ez, mely akár egy életen is átvezet.

Miklóssi Szabó István