Négykerekűvel a Besenyői-tó jegén
Sylvester Lajos felvétele
Ilyenkor, télen, ha szilveszter előtt három nappal végre-valahára befagy, jégkérge elbír embert magán számosat? Hát lékhorgászni, meg korcsolyázni, csuklóból a válasz, holott dehogy, a lékhorgászat meglehetőst unalmas, s emiatt még lelket sem melengető, esetleg egy-két sügér, ha akad a horogra, s közben a huzat csontig hatol, korcsolyázni, csak úgy siklani a jégen előre, meg hátra, meg körbe, piruett, esés, ilyesmik, szintúgy unalmas, modern világot élnénk, telides-teli modern kütyürükkel, elő hát a járgányokat, a hómobilt, a két- és négykerekű motorbiciklit, gokartot, bármit, aminek motorját bőgetni lehet, s szeges gumival szélvészként száguld a jégen...
kötőt bogozni valami alkalmatos helyre, hosszút, a biztonságnak legalább látszatát keltendő, s belefogózni, s szembe a széllel, hogy jégcsap nőjön orra, szemöldökre, süvítsen fül mellett fagy, kabát alá bújjon be szél, csak szállni a jégen, kanyarokban nagyot perdülni, táncolni hópihékkel, incselkedni sorssal, szlalom a megátalkodott lékhorgászok között, dübörög jég, visszhangzik völgy, jössz-e még egy körre babám, fel erdőig, le erdőig, egyik parttól a másikig, és újra, és újra, itt üstben a tokány, ott parázson a flekken, körös-körbe kéményekből a füst, emitt hivalkodón, amott szerényebben, szürkületre csak a nyomok maradnak az ujjnyi hóban a jégen, az eddig rejtőző juhok és kecskék csoszognak haza csonttá fagyott kenyérhéjon csámcsogva, kicsit zakatolnak még a száraz kocsánnyal, aztán csend lesz és sötét a következő hétvégéig.
