1848 márciusa„Lesz még a magyarbul valami, s pedig sok!”

2023. március 16., csütörtök, Történelmünk

„Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!” – írta gróf Széchenyi István titkárának az események hatására 1848. március 17-én kelt levelében. Történelmünk rovatunkban Deák Imre: 1848. A Szabadságharc története levelekben – ahogyan a kortársak látták című, Budapesten, 1943-ban kiadott gyűjteményéből válogattuk 1848. március 15-e utáni, de még márciusban kelt leveleket, iratokat. Az írásmód a 175 évvel ezelőtti, a németből fordított leveleké meg 80 éves. A szóban forgó magyar ministerium kifejezés a felállítandó magyar kormányt jelenti.

Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése
Kedves Gróf Batthyány!
Ezennel tudósítóm Önt, hogy Ő Felsége meg lévén győződve – miként a fennforgó körülmények sürgetőleg megkívánják –, hogy azon felelős magyar Ministerium, melynek alakításában Ő Felsége mai napon kelt k. k. (kaiserlich und könig­lich = császári és királyi) leirata által megegyezett – haladéktalanul öszsz­veszerkesztessék és activitásba lépjen, Engemet felhatalmazni méltóztatott, hogy Önt a törvények értelmében független magyar mi­nisterium elnökévé kinevezvén, Ön minister társait belátása szerint ekként és oly számban tegye legfelsőbb k. (királyi) megerősítés végett javaslatba – amint azt a ministerium feladatához, a minister társai törvények útján meghatározandó hatásköréhez és saját felelősségéhez képest szükségesnek ítéli.
Egyébként legnagyobb hajlandósággal maradok Méltóságodnak legszívesb jóakarója.
Bécs, márc. 17. 1848.
István nádor

István nádor V. Ferdinándnak
Felséges Uram!
A legalázatosabban bátorkodom ide mellékelve egy legfelsőbb döntésre alkalmas tervezetet előterjeszteni, melynek keresztülvitele az én nézetem s a viszonyokat jól ismerő pozsonyi tekintélyesek szerint halaszthatatlan, ha az anarchiát, a köztársaság kikiáltását el akarjuk kerülni. A bécsi események az egyébként is hevülékeny magyarságot annyira felizgatták, hogy a forradalom már március 12-én kitörőben volt (amelyen a csekélyszámú fegyveres erő még segíthetett volna), csak a főrendek ülésével lehetett a dolgot még elhalasztani. Akkor – talán nagyot hibáztam – de, hogy mindent viszszatarthassak, hogy Uram és Császárom Magyarországot el ne veszítse, szavamat adtam, mint nádor s nem mint főherceg, hogy mindent elkövetek, hogy a legnagyobb s Fenséges családtagok érdekében az ügyet kedvezően intézzem el s ha az sehogy sem sikerülne, inkább leteszem hivatalomat uralkodóm kezébe, hogy aztán csupán mint főherceg szolgáljam életemmel és véremmel, minden tehetségemmel tovább mindaddig, amíg parancsolja. Ezzel leírtam Felséges Uram mostanáig röviden a történteket, legalázatosabb meggyő­ződésem azonban arra bír, hogy ebben a nagyon fontos pillanatban kimondjam, hogy ha Bécsben nem is, de Magyarországon engedményeket kellett volna tenni: – most – talán már lehetetlen – és most már vagy elveszítjük ezt a tartományt vagy kedvezően kell dönteni!! – Hogy az elhatározás nagyon nehéz, – a következményeket nem kerülhetjük el könnyen, – meg tudom érteni, de ez az egyetlen mód, amivel a veszélyt át lehet hidalni, különben visszavonhatatlanul elveszítjük. Kedvező eredmény nélkül nem mehetek vissza Pozsonyba, – nem dacosságból – Felséges Uram, – hanem azért, mert félek azoktól a lépésektől, amelyeket abban az esetben tenni fognak. Ezek a lépések olyanok, hogy egyesek véleménye szerint foltot ejtenének egész életemre, amelyet én – Felséged hűséges alattvalója – mindenképen el akarok kerülni! Amennyiben Felséged meghallgatná legalázatosabb előterjesztésemet, akkor talán kiegészítő intézkedésre volna szükség, – amely világosan kifejezné, hogy az Ausztriával és uralkodójával való állami kapcsolatot semmiképen sem szabad veszélyeztetni!
A legmélyebb hódolattal és odaadással maradok Felséged hűséges alattvalója.
Bécs, 1848. március 17-én.
István főherceg

Széchenyi István titkárának, Tasner Antalnak
Pozsony, 1848 március 17 estve.
Barátom, csudákat élünk! Nemzeti honunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel. Valóban egész mértékben élvezem mindazt, mi Bécsben tegnap és ma történt. Nékem úgy látszik, mintha reánk vagy azokra elvégre felnyílt volna az ész! Én nem tudok kételkedni nemzetünk legszebb kifejlődésén; s miután Batthyány és Kossuthnak hallatlan nagy szerepén csak örülni tudok és Isten látja lelkemet, legkisebb irigység nem rejlik keblemben, azon édes meggyőződésben ringatom magam, hogy politikámnak nincs egyéb mozdító ereje, mint ügyszeretet.
Fogok-e és minő részt venni az új kormányban, még nem tudom. Egészségem miserabilis, alig tudok lábaimon állni.
Bécsről most nem írhatok; hanem, hogy egy kis része a kikelteknek engemet is illet, arra esküdhetem.
Bár minőnek fog mutatkozni a második és harmadik felvonás, azt be kell várnunk. Mi engem illett, én Batthyányi és Kossuthot legőszintébben fogom szolgálni.
Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt nem bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint a dicsvágy, én biz azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!
Széchenyi István

Kolowrat államminiszter előterjesztése
Egy úgy nevezett ministerium felállítása gróf Batthyány Lajossal és Kossuth Lajossal, melyhez a Felséged által a nádornak adott rendkívüli meghatalmazás vezetett, – a Partes adnexaet (Csatolt részek = Horvát-Szlavonország) a katonai határőrvidéket és Erdélyt veszedelmes következményekkel fenyegeti. Nevezett pártvezetők a horvát-szlavon országaikat azzal csalogatják, hogy municipális jogaikat, nyelvüket stb. elismertetését ígérik, a határőrvidéken erős sereget létesítenek, Erdélyben pedig a magyarokat a székelyek szövetségesévé teszik. Ha ez a csalogatás és szövetkezés sikerül, akkor a többi osztrák, sajnos heterogén államalakulat jelentős tömeggel találja magát szembe, amely érzelmeiben maga is uralkodóház ellenes és hajlandó volna a támadást megkezdeni. A jó érzelműek csak egy gyors és határozott lépésben találnak üdvöt. A felmentett bán állását erős, népszerű személlyel kell betölteni, – annak idején még Erdélybe is királyi biztost kell küldeni, hogy a magyar unionisták működését ellensúlyozzák. Az ügy sürgőssége folytán azt az előterjesztést teszem, hogy mindenekelőtt jelöltessék meg a személy, akit a báni fontos katonai és polgári hatalommal meg lehet bízni. Az első bánáti határ-gyalog-ezred ezredesének, Jellachich József bárónak már a neve is ellensúlyozza a túlzó magyarok garázdálkodását.
1848. március 20-án.
F. Kolowrat.

(Gróf Franz Anton von Kolowrat-Krakovszky (1778–1861) államminiszter hosszú ideig volt aktív miniszter. A magyar törekvéseket nem nézte jó szemmel. Az ő előterjesztésére V. Ferdinánd 1848. március 20-án ki is nevezte Josip Jelačićot horvát bánná.)

Wesselényi Miklós Kossuth Lajosnak
Zsibó, 1848 március 23.
Szeretett Barátom!
Csak tíz nap előtt írt levelem s e jelen közt eseménydús, egész életüdő fekszik. Hála az égnek nem tévedtem, mondván a minapi levelemben, miszerint a mart. 3-iki indítványoknak mérhetetlen nagy lehet és leend honunkra, sőt a monarchiára is üdvös hatása, hogy ha fogjuk és fogják azt használni tudni, s hogy ha a körülmények kedvezők maradnak. Áldás reá s mindazokra, kik azt tudtátok használni, s áldott legyen az Úr szentneve, hogy a körülmények kedvezők nemcsak maradtak, sőt még reményfeletti jó s kedvező fordulatot vettek. E kedvező fordulat s az események ellenállhatatlan gyorsasággal fejlődő folyamának kell tulajdonítanunk, hogy indítványod mennyei szikrája derítő, melegítő s tenyésztő fénnyé s lánggá vált ország s országok szerte. Oly szívemelő s kebeldagasztó mindaz, ami azóta történt, miszerint természetesnek látnánk, hogy bárki is azokat hallván, s olvasván szemeit dörgölve, igyekezzék meggyő­ződni arról, hogy nem alszik s nem álmodik. A lelkesültség öröm viharában higgadtan fontolni s jónál és felségesnél egyebet látni; rajtam azonban az öröm élvezete közt nehéz gondok ülnek. Az absolutizmus átkos rendszerének a zsoldos katonaságon kívül három gonosz tényezője van: hierarchia, olygarchia és bureaucratia. Ezek nálunk is nagyon s szintoly fájdalmasan mint veszélyesen lőnek a legközelebbi események által sértve. Nem fognak-e ezek bármi erőfeszítéssel reaktióra dolgozni s reaktiót eszközölni? Reform mindig az értelem s azért üdőszerűbb – kivált nálunk – egy kisebb szám vagy kevesebb míve, de a mű bármi fényben és gazdag remények közt jelenjék meg; szappanbuborékként pattanhat szét, ha nincs jóra kész s legalább valamennyire mívelt és értelmes nép. Ez hiányzik nálunk.
Pedig csak ehez támaszkodva verheti vissza, nyomhatja el a reform a reaktió titkos és nyilt megtámadásait. A mi népünk, mely Pesten és másutt mint ilyen jelent meg s demonstratiókat tett, szinte csak annyira létezik s szinte csak úgy igazi nép, mint voltak falvak és városok, melyeket Catharina utazásában hízelgői festve helyzetiek útja közelébe. Csak mesterkélt népség a miénk, egy-két maroknyi lelkesült ifjak s írókból improvisálva. A valódi tömeg legfeljebb a látványban gyönyörködni vagy bámészkodni gyűl egybe lélek s részvét nélkül. Egy része pedig a városi tömegnek s még inkább a faluk népessége sokkal kevésbé érzi a szellemi nyomást – mely ellen a reform tüsténti sükerrel működhetett s működött – mint a szegénység rögtön nem orvosolható nyomását. És ezer nyomás alóli egyszeri felszabadulását reméli úgy lehet máris követendi talán nemsokára. Megtanulandja könnyen ez a szerencsétlen, „Nemzeti dalból” az „esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk”-et, csakhogy könnyen megeshetik, miszerint azt értendi rajta, hogy sem megyei, sem földesúri elöljáróinak az eskü kimondása után többé ne engedelmeskedjék. Igaz, példás mérséklet jellemzi eddig mindenfelé e jelen mozgalmakat s hála Istennek, nálunk is. Azonban bár az általam szeretett s becsült ifjúság inkább lelkes és buzgó eszköz volt volna, higgadtabb s érettebbek vezérlete alatt; mert máris mondattak s írattak olyanok, melyeket rosszakarat ellenünk s ügyünk ellen fog felhasználtatok Igen jó, hogy Klauzál Pesten van, bár Deák is lenne ott.
A másik, mi nekem sok aggodalmat okoz, hogy Pozsonyban a horvátok sem maguk nem nyilatkoztak, sem általatok felszólítva nem jönnek. Ök ellenszenveikkel, igényeikkel szintoly tekintélyes, mint fenyegető Európa-szertei szláv combinátióikkal nem ignorálhatók, – és az sem képzelhető, hogy nyugton engedjék magukat a magyar szellem által apsorbeáltatni s elmulasszák rokonaikkal fogva kezet, nemzetiséggel vívni ki maguknak azt, t. i. alkotmányosságot és önállást, mit velünk együtt csak nemzetiségük árán nyerhetnek meg. Én a szlávok vagy horvátok részérőli hallgatást viharelőtti csendnek tekintem.
Fogtad már hallani, miszerint Erdélybe s Kolozsvárra is hatott az események ereje. Az ellenzékiek s köztök konzervatívok is p. o. Jósika Lajos s Toroczkay Miklós tanácskoztak s többek közt kimondták az általános és teljes unió óhajtását s annak eszközlésérei készséget. Számos ellenzékiek felszólítottak engem is: menjek Pozsonyba ez ügyben működendő. E felszólításban nemzetem szavát véltem hallani, s fájlaltam, hogy azon órában, vagyis tegnap tüstént nem indulhattam. Betegágyból csak most felkölt nőm, valóban nőmhöz illő buzgósággal hallotta a felszólítást s minden eseményeket, új élet és erő hatotta át s késznek nyilatkoztatta magát utazni s késznek azon áldozatra is, hogy imádva, szeretett kisebbik fiunkat, ki még ilyen utazásra igen kicsiny, – itthon hagyja.
Én úgy látom, hogy a felmenetel reám s nagyobbik fiunkra nézve is éppen nem veszély nélküli. Hogy a sokat szenvedett polgárban éppen polgári kötelessége teljesítésekor az igazságos ég kímélettel leend az ember iránt: veled együtt, remélve, indulok hozzátok, mihelyt e napokban dolgaimat csak valamennyire is rendezhetem. Kérlek, szereztess számunkra szállást. Bár jót kaphatnék.
Áldjon az ég azért is, hogy alkotmányunkat s képviseletet, úgymint parlamenti kormányt, megyei s törvényhatóság élet megtisztítandó s egyszersmind szilárdítandó alapjára akarod fektetni.
Mennyivel több események tudásával olvasod Te e soraimat, mint amennyivel én írom azokat; még csak a 17-iki Hírlapot olvasám. Adja az ég, hogy láthatárunkat azóta semmi se borusította légyen.
Nődet tiszteljük, gyermekeidet csókoljuk nőmmel együtt, ki Tégedet igen szívesen köszönt. Élj boldogul addig is, míg baráti jobbodat, a leghívebb s legforróbb érzettel szorítandja
Wesselényi

Gróf Széchenyi István Tasner Antalnak
Pozsony, 1848 márczius 23. reggel.
Tisztelt barátom!
Most várni, bezárni és mindenre késznek kell lenni! Mást nem tehetni. Magasb hatalmak uralkodnak közöttünk. Ha valami szerencsés szél nem visz kikötőbe és zápor nem oltja a már lobba menő lángokat, tudja az ég, mily zavarba sodortatunk.
Én 19-dike óta Bittóval (Bittó Istvánnal) kerületi elnök vagyok, reggeltől késő estvéig elnökösködöm és nem szólok semmit, nem teszek semmit. Batthyány L. és Kossuth dirigálnak mindent, én nem nehezítem állásukat, sőt – hol lehet – pártolom. Minisztérium még nincs alakítva. Én semmibe sem avatkozom magam. Azt mondják, ezekből fog állni: Batthyány, Deák, Kossuth, Szemere, Eötvös, Teleki etc.
Legfőbb foglalatosságom saját dolgaimat rendezni. Nőmmel etc. nem tudom még mit míveljek. Mit gondol Ön? S magam személyemre nézve most ugyan mit tegyek?
Délután.
Én is ki vagyok nevezve „közlekedési miniszterinek! Lehetetlen volt el nem fogadni! Legbarátságosabban kérem, a szent haza nevében, Önt és Lait: ne hagyjatok most el! Ön a hidat is építheti, de nekem is segíthet. Lai nélkül pedig lemondok. Ezt sietve! Most csak erélyt kell kifejteni, ha nincsen minden megmérgesítve már.
Soprony-, Vasból etc. legjobb hírek!
Az adózó nép örömében dolgozni akar és a nemes mindenütt nagy lelkesedést és generositást fejt ki.
Isten áldja
Széchenyi István

Puchner Teleki József erdélyi kormányzónak
Nagyszeben, 1848 márc. 30.
Timoni (Casimir von Timoni) bukaresti csász. kir. ügyvivő értesítése szerint a franciaországi legutóbbi események, különösen pedig a császári birodalomban történtek híre Bukarestben és az egész fejedelemségben olyan mozgalmat idézett elő, amelyek a leginkább Párisban nevelkedett bojár ifjúság vezetése alatt minden románt egyesíteni akarnák s egy új dák birodalmat alapítani, melynek élére Bibesco (Gheorghe Bibescu) herceget szemelték ki.
Noha Bibesco az ügyben tanáccsal szolgáló Timoni udvari ügyvivőt és Kotzebue (Karl Evstafievici von Kotzebue) orosz főkonzult biztosította, hogy ezt az ajánlatot nemcsak, hogy visszautasította, hanem még az a szándéka, hogy az ismeretes vezetőket le is tartóztatja, amit viszont az orosz főkonzul nem tanácsolt, hanem inkább azt ajánlotta, hogy a vezetőket rendelje magához s magyarázza meg nekik, hogy tervükbe nem egyezhetik bele, mert ő a töröktől és orosztól függ, ez utóbbi hatalom pedig nem tűrné az ellenszegülés megnyilatkozását. Timoni iratának utolsó mondataitól kitűnik, hogy kételkedik abban, miszerint Bibesco herceg ezen nyilatkozata komolyan vehető-e.
Szomszédunknak bármily fontos is ez az ügy, még fontosabbá, válik az amiatt, mert éppen ezen fejedelemség lakosságának nagy része románokból áll és talán külföldi ügynökök meg onnan jövő proklamációk útján az itteni román lakosságot megkísérlik majd fellázítani.
Amennyiben szükségét látom, hogy Kegyelmességed a legszigorúbb szolgálati titoktartás mellett Bécsbe jelentett ezen tényállásról jelentést kapjon, legyen szabad kifejezni, hogy kölcsönös megbeszélések lesznek szükségesek, hogy olyan rendszabályokat lehessen alkalmazni, hogy az itteni nagyszámú román lakosság a felkeléstől és félrevezetéstől biztosíttassák, amire nézve kérem, hogy engedtessék meg nekem előterjeszteni, hogy a román határ mentén elhelyezett eső román határőrezred parancsnoka, valamint a vöröstoronyi és brassói határparancsnokság általam a szükséghez képest kitaníttassék és utasíttassék, hogy úgy az egészségügyi határvonal mentén, mint ezen szomszédos állam határállomásánál mindazon utasokról, akik Erdélybe jönnek, mint általában az ország minden ismeretes eseményére vigyázattal legyenek s az esetleges gyanús jelenségeket nekem mindjárt jelentsék.
Ezen alkalomból kifolyólag indítva érzem magam Excellenciádat figyelmeztetni arra, hogy a jelenlegi, több szempontból épannyira gondolkodóba ejtő, mint kritikus körülmények között főleg az itteni románokkal mindenütt, szóval és tettel egy bizonyos óvatossággal és fölényesen kellene bánni, minthogy arról értesültem, hogy valóban a legmeggondolatlanabb módon éppen Kolozsvárról lehetetlen és a közhangulatra felettébb veszedelmes híreket terjesztenek az országban – miért is a nyugalom és rend érdekében kívánatosnak látszik, a rémhírterjesztőknek és a lázító beszédűeknek elfogatása és megbüntetése, amellett azonban a polgári törvénykezésnél egy szigorúbb helyi rendőri felügyeletet kell megvalósítani.
Az ilyen meggondolatlan beszédek és cselekedetek következményei – mint Excellenciád bizonyára osztani fogja nézetemet, – fel sem mérhetők és sokszor egészen más eredményre vezetnek, mint amire gondolunk; az országban a nemesség által viselt unió-kokárdáknak s a románoknak nemzeti lobogó alatti felvonulásának – mint azt megbízható forrásból tudom – egészen más jelentőséget és célzatot tulajdonítottak, sőt a jóindulatú fejedelemmel szemben való ellenállás jelének tekintik úgy, hogy végül is az ilyen jelenségek az oláhok nyilt lázadását idézhetik elő.
Különösen a nyilt üzletekben való fegyver- és lőszerárusítást kell a jelenlegi körülmények között rendőri felügyelet és korlátozás alá vetni, mivel tudomásom van olyan esetekről, amikor románok üzletekben nyiltan vásároltak egyszerre 6-8 fegyvert és hozzávaló lőszert.
Amidőn Excellenciád bölcs megítélésére bízom a körülményekhez képest szükséges elővigyázatos intézkedéseket s azoknak módját, van szerencsém még hozzáfűzni, hogy katonai részről bizonyára semmit sem mulasztok el, ami a közrend és nyugalom fenntartása szempontjából szükséges.
Puchner altábornagy
(Báró Anton Puchner, Erdély katonai parancsnoka)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 756
szavazógép
2023-03-16: Elhalálozás - :

Elhalálozás

2023-03-16: Belföld - :

Kelemen Hunor: Van okunk bizakodásra

Az erdélyi magyarság sosem fogadta el a méltánytalanságot és elnyomást, egyetértésre törekedett a román többséggel, és olyan jövő építésén dolgozik, amelyben helye van minden etnikumnak – hangoztatta a magyar nemzeti ünnep alkalmából közzétett üzenetében tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.