Az már rosszabb ajánlat, hogy tanulj egyszerűen és gyorsan angolul 24 hét alatt. Ha ez így lenne, akkor már a lakosság nagy többsége beszélne angolul. Amikor megkérdeztek egy egyetemi tanárt, mennyi idő alatt tudna megtanulni kínaiul, azt válaszolta, hogy három év alatt. Az egyetemi asszisztensnek egy év is elég lett volna. A diák azt válaszolta, hogy szóljanak neki a vizsga előtt egy héttel, és a másik oldalára fordult az ágyban.

A tanulásra korábban azzal ösztökélték a gyerekeket, hogy elmondták: sajnos, nincs olyan tölcsér, amellyel a fejükbe lehetne tölteni a tudományt. Bár ahogy haladunk, még feltalálhatnak valami modern kütyüt, amelyet rákapcsolnak az ember fejére, és az másodpercek alatt feltölti az agyat mindenféle tudománnyal. Sajnos, itt még nem tartunk. Nem tudom, kiment-e divatból az a módszer, hogy ha a gyerek a párna alá teszi a könyvet, abból az ismeretek alvás közben átmennek a fejébe.

Vannak már fordítógépek is, de azok még nem olyan tökéletesek, hogy például államférfiak egymáshoz intézett beszédét pontosan lefordítsák. Egy ilyen fordítógép Máté evangéliumából azt a részt, hogy A lélek ugyan erős (kész), de a test, az erőtlen, valahogy úgy fordította le magyarra, hogy: A pálinka ugyan erős (ki van főzve), de a hús, az meg van puhulva. Valószínű, ezért nem hallottam még jó minőségű, gépen fordított irodalmi művekről. Egyelőre szükség van szinkrontolmácsokra is.

Az ukránok úgy akarják megtanítani és megszerettetni a más nemzetiségűekkel az ukrán nyelvet, hogy megtiltják anyanyelvű oktatásukat és annak használatát. Román honfitársaink meg nem szeretik azt, hogy a magyarok idegen hangsúllyal beszélnek románul. Ezért foglalkoztat az, hogy miként lehetne könnyen és helyesen megtanulni egy idegen nyelvet.

Érdeklődéssel olvastam, hogy Amerikában egy férfi, akinek prosztatarákja volt, húsz hónappal azután, hogy megkezdték az onkológiai kezelését, ír hangsúllyal kezdett beszélni, amit addig soha nem tett. 2006-ban egy brit hölgy, aki gutaütést szenvedett, úgy kezdett beszélni angolul, mint egy jamaicai, aki megtanult angolul. 1941-ben egy norvégiai nő, akit bombarepesz ért a második világháborúban, németes hangsúlyt vett fel. Azután kezdték kerülni a helybeliek, arra gondolván, hogy német kém. A brit Medical Journal szerint az ilyen emberek „idegen akcentusos tünetegyüttesben szenvednek”, amit egy neurológiai zavar okoz. Ezt 1907-ben azonosították, és 1941–2009 között 62 ilyen esetet jegyeztek fel.

De olyan esetek is történtek, amikor valaki kómából való felébredés után addig ismeretlen nyelven szólalt meg. Amikor egy agyhártyagyulladás miatt két hétre kómába esett magyar hölgy felébredt, újra kellett tanulnia járni és beszélni. Kiment Amerikába, és bár nem tanult angolul, megértette, amit ott beszéltek, és három hónap múlva letette a nyelvvizsgát. Egy 16 éves horvát kislány egynapi kóma után nem tudott megszólalni anyanyelvén, de németül folyékonyan beszélt, holott csak néhány németórán vett részt.

Az orvosok komolyan tanulmányozhatnák, hogy az agy melyik részébe kell belepiszkálni, amivel nyelvváltoztatást lehet előidézni. Ilyen módon megtehetnék azt, hogy a magyarnyelv-akcentust kicseréljék románra, mindenki megelégedésére. Aztán, ha mélyrehatóbban foglalkoznának ezzel a problémával, rájöhetnének esetleg arra is, hogy melyik nyelv helye hol van az agyban, hogy azt, amelyiket a páciens akarja, elő tudják hívni. Sokan bevállalnának egy ilyen nyelvelsajátítási akciót. Az ember befeküdne az elmeosztályra, ahol mesterséges kómát idéznének elő nála. És mire felébredne, máris egy (vagy több) idegen nyelven is tudna beszélni. Ha a román nyelvet ismeri, akkor kitörölnék agyából a székelyes hangsúlyt, és tökéletes román akcentussal szólalhatna meg. Esetleg kérhetné az oltyán vagy moldvai tájszólást is. De akár el is felejtethetnék vele a magyar nyelv ismeretét is.

Borítókép: Pixabay