Vali Tomescu

Hidvégi, tehát Kovászna megyei. Harminckét évvel ezelőtt született értelmiségi családban. Brassóban érettségizett, Bukarestben szerzett testnevelő tanári oklevelet. A sportok rengetegéből mindenekelőtt a labdarúgás és az atlétika vonzotta. S mint minden sportolónak, neki is az volt az álma, hogy atlétaként részt vegyen az olimpiai játékokon, és ott érmet szerezzen. Nem sikerült.

De amit sportolóként elmulasztott, azt bepótolta edzőként. 1999-ben feleségül vette Constantina Diţăt. Alig egyéves együttlétüket nem kísérte sportsiker, ugyanis Constantina nem tudta teljesíteni az olimpiai kvótát, s ki kellett hagynia a sydneyi olimpiát. Ekkor váltott a család, megváltak a futónő edzőjétől, s Vali vette kezébe felesége felkészítését, irányítását. Kegyetlenül kemény évek következtek, minden apróságnak tűnő részlet kidolgozásával, következetes, kemény, kitartó munkával, sok-sok lemondással, csalódásokkal, sikerekkel tarkított esztendők. A közben az Egyesült Államokba költözött család — természetesen, nem mondta le állampolgárságát — közös erőfeszítése, Vali szakszerű irányítása, Constantina makacs kitartása, munkája meghozta gyümölcsét, s menetrendszerűen kezdte szaladni a 2:21 óra közeli időket. Ez pedig biztos olimpiai részvételt biztosított számukra. Azért nem a család számára is, mert 2007-ben elváltak.

Számukra, mondjuk mi, de nem ezt mondta a Román Atlétikai Szövetség is, így Valit, az edzőt — hiszen a válás után is Diţă ragaszkodott ahhoz, hogy volt férje maradjon az edzője — nem nevezték a hivatalos küldöttségbe. Természetesen, turistaként elkísérte Constantinát, hogy ott, a helyszínen segítse abban, hogy minél tökéletesebben ráhangoljanak a nagy vetélkedőre, melyet aztán egy csodálatos versenyzéssel meg is nyert.

Elvitathatatlan érdemeket szerzett a két sportember, Vali mint edző, Constantina mint versenyző. Leküzdve a válás okozta pszichikai nyomást, sikerült igazi sportembereknek maradva kitartóan dolgozni, küzdeni egy közösen megfogalmazott nemes célért. Ehhez csak gratulálni lehet.

S. D.