...elfogyott a regimentje — ez a közismert, ünnepeinken oly sokszor elénekelt forradalmi-szabadságharcos nótánk jut eszembe most, amikor az év utolsó napjaiban 365 napja minden huszonnégy órájának napfényes és árnyoldalait is leltározom kerítésemen belül. Az elfogyott regiment jut eszembe, mert a lepergett esztendőben is több csatát vesztett, mint nyert az erdélyi magyarság az unió ,,ultrademokratikus" Romániájában, mert magyar vezér támad orvul-galádul idegen zsoldban fizetve még meglévő magyar ,,végvárat".
A felvidéki magyarsághoz hasonlóan, de burkoltabban veszítünk talajt, fogyunk számbelileg és hitben, felszívódunk rendőr- és csendőrépületekkel körülvéve. És szemet szúr, nemzeti önérzetet sért a többségi, az uralkodó nemzetnek még az utca neve is! Sepsiszentgyörgyön, Háromszék fővárosában nem lehet Petőfiről fő- vagy sugárutat elnevezni, de román tábornokról, minket megalázó, nemzeti ünneppé avanzsált december 1-jéről igen. Marosvásárhelyen Kossuth apánk dicső neve került indexre, remélem, csak ideiglenesen. Tipikus és furcsa román demokráciánkban a nacionálkommunista és személyi diktatúra idején egy intésre kitalált és jóváhagyott utcanevet, mely semmit nem mond a tősgyökeres marosvásárhelyinek, nem lehet ,,diszkvalifikálni" huszonnégy esztendő teltével sem. Az egykori székely főváros felében még mindig magyar lakói Kossuth Lajos nevéért utazzanak fellebbezni Strasbourgba? A Maros Megyei Törvényszék bírói úgy éreznek és döntenek, mint bukaresti feletteseik: pusztuljon minden, mindenki, ami és aki ezeréves ittlétünk és történelmünk valóságát igazolja! Ezt mindközönségesen magyargyűlöletnek nevezik. Az 1300-ban írásban először említett, a ferences kolostor körül — 1492-ben Báthori István várrá alakíttatta — terebélyesedő vásárhelynek, mely 1616-ban szabad királyi város lett, ahol megtartották az első (1439) és a sokadik erdélyi országgyűlést, a mindenkori székely székvárosnak nem lehet Kossuth utcája? Így kívánja egy Ioan Sita nevű tanácstag, így a vátrások, nagyromániások... Ne hallottak volna ők Kossuth még éltében szerzett nemzetközi tekintélyéről, az amerikai kontinensen megjelent s azóta sem halványuló tiszteletről, elismerésről, emlékápolásról? Közel húsz évvel a forradalomnak titulált szekus államcsíny és rendszerváltás óta sem akarnak változtatni az államrezon politikusai-képviselői a homokba dugott fejek struccelméletén? Üzenem ,,Szita Jánoséknak", az Avram Iancu-soknak, szegezzék vissza régi helyére a Kossuth utcanévtáblát, ne szégyelljék, mert az Amerikai Egyesült Államokban, Mississippi államban létezik Kossuth County (megye), Ohióban, Kolumbusz városában Kossuth Street (utca), Pennsylvania államban Kossuth Village, azaz község, az ohiói Clevelandben és New Yorkban köztéri szobra áll! De neveztek el Mississippiben a szabadságharc politikai vezetőjéről települést, templomot, óvodát, elemi és középiskolát, fiú- és lánycserkészcsapatot, történelmi társaságot, művelődési egyletet, üzleteket, futballcsapatot is!
Kolozsvár magyar városi tanácstagjainak sikerült megvédeniük Kossuth utcájukat, Lăpuşan mester erőlködése nem sikerült februárban... Marosvásárhelyen élő véreim, kövessetek el mindent magatok is, hogy a semmit nem jelentő Lovasok (Călăraşilor) tábla helyére Kossuth Lajos neve kerüljön hivatalosan is.