A szemerjai tömbházak ölelésében, a Domb utcában egy kis zöld sziget ad otthont Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész házának és műtermének. A Szent György Napok alkalmával a kapu kitárult az érdeklődők előtt, és betekintést nyerhettek a rendkívüli életútba, felvilágosítást kaphattak, miként is születnek a jelentős köztéri alkotások. Az udvaron felszolgált uzsonna jó alkalom volt arra, hogy folytatni lehessen a szobrok és rajzok közt elkezdett beszélgetést.
Petrovits István a nagy érdeklődéstől láthatóan megilletődve mesélt kökösi származásáról, a marosvásárhelyi művészeti iskolában eltöltött, a két évig tartó műépítészi, majd a bukaresti képzőművészeti egyetemi évekről, a Gyergyótölgyesen kezdett, a Gyergyószentmiklóson folytatott, majd a sepsiszentgyörgyi pionírháznál és a Plugor Sándor Művészeti Líceumban negyven évig tartó tanári munkájáról.
A művész rövid beavatást tartott arról is, miként készül a szobor: miért fontos a rajz, miként mintáz agyagból, mihez kell gipsz és homok, miként jön létre a negatív, hová kerül viasz, hol és ki önti ki bronzból. Nincs ebben semmi ördöngösség, régi technika ez, már az ókori görögök is így dolgoztak – mondotta.
Kérdésre válaszolva szólt arról, hogy pályafutása alatt kiket mintázott meg, hol található meg itthon, Erdélyben és az anyaországban közel negyven köztéri szobra, majd azt is elárulta, szívéhez legközelebb talán a meg nem született gyermekeknek a sepsiszentgyörgyi kórház udvarán elhelyezett emlékműve áll.
Érdekességképpen részletesebben kitért az 1974-ben diplomamunkaként készített, Orsován elhelyezett, eredetileg a Duna hullámai címet viselő, majd kényszerűségből Orsova zászlója névre keresztelt alkotásának történetére. Szerencsének nevezte, hogy Orsovát akkor emelték városi rangra, épült a vízi erőmű is, a hatóságok pedig készek voltak a képzőművészeti egyetemmel együttműködni. Így történhetett meg, hogy biztosították az alaphoz szükséges húsz teherautónyi betont, azontúl az erőmű építéséhez használt különleges, víz alatt is tartó betonból is kaptak, s megönthették a 35–40 centiméter vastagságú, négy méter magas és közel nyolc méter szélességű szobrot. „Általában nem szerencsés, ha betonból készül egy szobor, de ez még legalább száz évet ki fog bírni” – jelentette ki derűlátóan.
A Made in Sepsi ArtBrunch – Kóstolj bele a művészetbe! sorozat révén hétfőn és kedden műtermi uzsonnára nyílt lehetőség Vargha Mihály szobrászművész, Simó Enikő textilművész és Nicu Barb festőművész műtermében, a rendezvény ma délelőtti házigazdái Miklóssy Mária, Albert Levente és Éltes Barna képzőművészek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
