Rocker vagyok, vállalom, jót és rosszat elbírom, a lármát, a fényt, a zajt és a bajt, azt, ami űz és fogva tart – csendült fel pénteken este a Szent György Napok nagyszínpadán, az Ossian együttes koncertjén, amelyen a szervezők jelentése szerint tizenötezren vettek részt. Koncert előtt Paksi Endre, a heavy metal zenekar énekese sajtóbeszélgetésen vett részt a sepsiszentgyörgyi B The Hotel konferenciatermében.
Az együttes frontembere leszögezte: a rockzene szeretete, a rockerség belülről jön. Ez nem családi örökség, szülei, nagyszülei régimódi tánczenéket szerettek. Őneki már nyolc-tíz évesen megtetszett a rock. A rádióban hallgatta Komjáthy György műsorait, magnószalagra rögzítette. Miután gitárja lett, lassítva hallgatta és tanulta meg a dalokat játszani – mesélte. Nagyon sokat köszönhet Sáfár Józsefnek, Öcsinek, akitől sokat tanult, hálás neki.
Paksi Endre úgy emlékezett vissza a 70-es évekre, mint jó korszakra. A gimnáziumban az összes fiúnak hosszú haja volt – kivéve egy-két Nyúl Bélát –, mindenki rockzenét hallgatott. Ez egyfajta ellenzékiség volt. A P. Mobilt imádta, Vikidál Gyula világszínvonalon énekelt, mondta. Ma már nem nagyon hallgat magyar zenét, de rengeteg 1970-es évekbeli jó rockzenét igen, említette a Deep Purple, Uriah Heep, Black Sabbath zenekart. És a maiak közül kiemelte a Five Finger Death Punch együttest, mivel ő maga is a merész, innovatív zenét szereti. A merészség a továbblépést jelenti, tette hozzá. Különben sokféle zenét szeret Vivalditól a jó popzenén át a rockig.
A mai társadalom és a média tudatosan butítja az embereket, a valóságshow-k azt sugallják, hogy nem kell tudni semmit, meg kell mutatnod a valamidet, és kapod a pénzt, véli a rocker, aki azért még hisz a szülői felelősségben.
A dalszövegek szerzéséről Paksi Endre kifejtette, azok belülről jönnek, aztán vagy megfogják az embert, vagy nem. A Gyönyörű bolond című dalát a szaksajtó lehúzta a sárga földig, az idő viszont igazolta, hogy mai napig szeretik, mondta, hozzátéve: nem kell mindenkinek megírni a rockballadát. Van kegyelmi állapota, amikor nagyon könnyen összejön a szöveg, de volt pánikhangulata is, amikor néhány hónapon át nem jött az ihlet. A szövegírás nem úgy történik, hogy leül írni. Kell jönnie az ihletnek. Ő régimódi ember, van egy füzete, s ha eszébe jut egy ötlet, szójáték vagy akár csak egy sor is, leírja. Az ötletnek spontán kell jönnie. Nagyon fontos, hogy a szójáték soha nem írhatja felül a nyelvtani szabályokat! – hangsúlyozta. Szövegei, zenéi saját gondolatainak, érzéseinek mindenkori lenyomatai. Ő mindig ilyen volt, ilyen, és ilyen is lesz, mondotta. „Olyannak és úgy fogadj el, ahogy én teszem” – énekeli az Acélszív című dalban.
Az Ossian egyébként Sepsiszentgyörgyön kezdte idei turnézását, s még visszatér Erdélybe. Ezt az esztendőt három évforduló határozza meg, mondta el az Ossian vezetője a sajtóbeszélgetésen, de a színpadon is. 25 éve játszik együtt Rubcsics Richárd gitárossal, két zenésztársa idén 50 éves, az említett Ricsi és Erdélyi Krisztián basszusgitáros, ő meg 65 éves lesz december 10-én. (Az együttes negyedik tagja Kálóczi Gergely dobos.)
Újságírói érdeklődésre, hogy van-e különbség a magyarországi és erdélyi rajongótábor között, Paksi Endre úgy kezdte, mindenütt vannak jó emberek és kevésbé jók. „Erdélyben az Ossian valahogy sokkal jobban betalál az emberek szívébe. Ez óriási élmény. A tisztesség, emberség, becsület, vendégszeretet, amit itt tapasztal, elképesztő, annyira fel tudja dobni, hogy mindenki mosolyog” – mondotta a zenész.
