Zelenák József esperes házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, bevezető áhítatában a biblia és a költészet közös vonásairól beszélt. A kiállításról Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője elmondta, létrehozásakor az volt a cél, hogy fiatalos, meghökkentő grafikai kivitelezésű tárlat szülessen, és véleménye szerint ez sikerült is, hiszen a tablók első ránézésre is sokat mondanak, de a szövegek – még a Petőfi életét és életművét oly jól ismerő háromszékiek számára is – új információkat  tartalmaznak.

A kiállításmegnyitó a továbbiakban is Petőfiről szólt, a felütést Incze Melinda, a Váradi József Általános Iskola tanárának szavalata adta meg, s mintegy a tolmácsolásában elhangzott Jövendölés folytatásaként-magyarázataként dr. Péter Sándor tartott előadást Petőfiről: úgy, ahogy iskolai tanórákon nincs rá lehetőség, hisz nem csak a költő életének kevésbé ismert mozzanatairól beszélt, hanem halála máig tisztázatlan körülményeiről, a székelykeresztúri „sírjáról”, melyben – mindenki tudja – nem a költő teste fekszik, a nyughely fejfáján mégis Petőfi Sándor neve szerepel, és nemzeti ünnepünkön éppúgy megkoszorúzzák a sírt, mint Fehéregyházán az Ispán-kúti emlékművet. És így van ez jól, mert Petőfinek annyi sírja van, ahány magyar emlékszik rá, mert őt mindenki a magáénak érzi, mondta az alig egy hete Pro Urbe díjjal kitüntetett tanár, azzal zárva előadását, hogy Petőfi élt, él és – a templomban fellépésükre várakozó gyerekekhez intézve szavait – élni fog tovább: bennük s a következő nemzedékekben.

Az esemény zárómozza­nataként a Domokos Zsuzsa tanítónő által vezetett Kantate kórus mutatta be zenés-verses összeállítását, a jól összeállított műsor annyira magával ragadta a közönséget, hogy még egy közös éneklésre is hajlandóak voltak.