Mihail Afanászjevics Bulgakov (Kijev, 1891 – Moszkva, 1940) több regénye után Ãrja meg fÅ‘művének tekintett, különleges témájú és hangulatú művét, amelyben szinte bábművészként játszik a szereplÅ‘ivel, és szabadon szárnyaló fantáziával viszi végig a több szálon futó történetet.
Ebben talán az a legérdekesebb, hogy Margarita az elsÅ‘ könyvben jóformán meg sem jelenik, hogy a második könyvben férjezett asszonyként a bÃrálatok miatt elkeseredett Mester bátorÃtó kedvese legyen.
A regény csodatevÅ‘ hÅ‘se a fekete mágiát gyakorló és több helyzetet megoldó Woland professzor, cselekedetei miatt a sátán képviselÅ‘je, aki fÅ‘szereplÅ‘ként irányÃtja a regény menetét mind Moszkvában, mind Judeában, Krisztus elÃtélése, megfeszÃtése kapcsán. A sötét erÅ‘ket uraló Woland legfÅ‘bb segÃtÅ‘társai az öltönyös mesterlövész Azazello és az emberi vonásokkal felruházott fekete macska, Behemót.
Az események egyik jelentÅ‘s helyszÃne a Varieté szÃnház, ahol Woland csúnyán megtréfálja a bemutatójára összegyűlt kÃváncsi moszkvaiakat a mennyezetrÅ‘l lehulló szebbnél szebb ruhákkal, amelyek késÅ‘bb szétfoszlanak, és a saját ruháikat levetÅ‘ kapzsi nézÅ‘k immár meztelenül szaladnak el. (Érdekesnek tartom, hogy a regénybÅ‘l készült film minden rejtegetés nélkül mutatja a teljesen meztelen nÅ‘ket és férfiakat. Ilyent még nem láttam.)
Egy másik szálon a MesterrÅ‘l van szó, akinek Poncius Pilátusról Ãrott regénye nem illeszkedik a diktatorikus kommunista rendszer felfogásához, ezért a Mester kényszerzubbonyos diliházba kerül. Sajátos módon ábrázolja a regény jeruzsálemi részében Jesuát, a vándor filozófust, Krisztus demitizált alakját. Margarita a Sátánnal szövetkezve keresi szerelmét, a Mestert, és menti meg az elkeseredett szerzÅ‘ regényét az elégetéstÅ‘l. Az örökös lemondás és remény között viszonylag kevés teret kap az akadályoztatott szerelem megvalósulása, de annál többet a szellem megnyilvánulásának elfojtása: ez mind a moszkvai, mind a jeruzsálemi eseményekben erÅ‘teljesen jelenik meg. A Hatalmat Woland és Poncius Pilátus képviseli, a zsarnokságot személyében hordozó Sztálin vagy Tiberius római császár alakja sehol nem jelenik meg.
A regény nem könnyű olvasmány, nagy odafigyelést igényel, mégis ajánlom, mert úgy szórakoztató, hogy közben szellemi táplálék is; magam is újra elolvastam, mert az elsÅ‘bÅ‘l csak a hatás maradt meg. Érdekes, hogy állÃtólag Sztálin kedvelt könyve volt. Film is készült belÅ‘le, a YouTube csatornán elérhetÅ‘, helyenként jól kiegészÃti az olvasottakat, képzeletünket.
