„Ne sírj!”, „Ne szomorkodj!”, „Ne félj!”, „Ne bánkódj!” – hallani sokszor a jó tanácsot. Megannyi jó szándékú, vigasztaló javaslat, és fel sem tűnik, hogy mennyire nem helyénvalók. Mert ezek a tanácsok azt mondják, hogy ne foglalkozzunk a negatív és rossz érzéseinkkel, ne érezzük át ezeket, lépjünk gyorsan tovább.
Természetesen, a negatív érzések kellemetlenül hatnak, és arra is figyelnünk kell, hogy ne ragadjunk beléjük, hiszen akkor a mélybe húznak. Viszont megvan a létjogosultságuk, ha megjelennek, adjunk nekik teret, foglalkozzunk velük. Szükséges szembenézni, megérteni negatív érzéseinket, megvizsgálni, hogy melyik esemény, történés váltotta ki ezeket. Nem azért, hogy hibást nevezzünk meg vagy másra toljuk át a saját felelősségünket. Magunkban keressük meg a választ, hogy miért jelentkezik a negatív érzés – a szorongás, a félelem, a harag, a düh, irigység stb. Mert, ha foglalkozunk vele, tudatosítjuk, így megértjük azt, miért van jelen, leszűrhetjük azt, amire tanít. Mikor önmagunkban megtaláltuk a rossz érzés okát, dolgozhatunk vele, kijavíthatjuk, fejlődhetünk, hogy hasonló alkalommal már másként tudjunk reagálni, oly módon, ami nem okoz belső feszültséget vagy konfliktust, így egyensúlyban maradva kerülünk ki az adott helyzetből.
Csak akkor kell elengedni, átalakítani a negatív érzést, amikor megvan a „tanulság”. Ha nem játszódott le bennünk a teljes folyamat, ha a rossz érzéstől mielőbb szabadulnánk, akkor feldolgozatlanul lelkünk mélyére taszítjuk, ahonnan előbb-utóbb valamilyen tünet vagy betegség formájában – vagyis kerülő úton – előjön, és rákényszerít, hogy foglalkozzunk vele.
Mire taníthatnak negatív érzéseink? – Ha megbántva, mellőzve érzed magad, összetűzésbe kerültél valakivel vagy valamely versenyhelyzetben alulmaradtál: nézz őszintén és bátran szembe magaddal, és megtalálod a választ. Lehet, hogy a határaidat nem védted meg eléggé valakivel szemben, lehet, nem álltál ki magadért, vagy túl nagy elvárást támasztottál valakivel vagy magaddal szemben, talán a konfliktuskezelési képességedet kell fejlesztened stb.
Véletlenül semmi nem történik. Minden azért van, hogy tanuljunk, épüljünk belőle/általa. Merjünk érezni, merjünk tapasztalni, és mikor negatív érzéseinket sem taszítjuk el, hanem átformáljuk a szeretet segítségével, akkor az élet változásainak nemcsak szükségességét, hanem gazdagságát is megtapasztaljuk. Érzelmeink lehetnek tanítóink, ha figyelünk rájuk, vagy lehetnek démonjaink, amikkel harcolni kell – a döntés a miénk.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
