Országos zavart keltett a Boc-kabinet igen populista ízű sürgősségi kormányrendelete, miszerint a közszférában dolgozóknak választaniuk kell nyugdíjuk, illetve fizetésük között. Eredetileg, mint kiderült, néhány kiscsoportot akartak móresre tanítani, a bírókat, ügyészeket, rendőr- és katonatiszteket, titkosszolgákat, parlamenti tisztviselőket.
Hamar kitűnt, az egészségügyet, a tanügyet, a tudomány és művészet világát lehetetlenítik el, ezeken a területeken ugyanis százával, ezrével dolgoznak nyugdíjas diplomások. Tízezer szakképzett pedagógusról, hatszáz orvosról, néhány száz művészről van szó, akik ha kikerülnek szakterületeik munkaerőpiacáról, óriási fennakadás lesz az iskolákban, kórházakban, színházakban, kutatóintézetekben stb. Ráadásul az elhamarkodott intézkedés más, kimondottan boldogtalan és igen szerény körülmények közt élő idős réteget is érint, a szociális munkásokat vagy a saját beteg családtagjaik fizetett ápolóit.
A habari, fuseráló, felületes kormány ellenben a meglehetősen nagy felháborodást kiváltó rendelet után sem hajlandó érdemben változtatni rendelkezésén, csak a nyugállományban lévő önkormányzati vezetők és parlamenti képviselők s más választott testületek esetében ígéri ― az alkotmányra hivatkozva ―, hogy hatályon kívül helyezi rendeletét, a többieknek azt ajánlja: dolgozzanak szerződéses alapon, a művészek meg a szerzőijogdíj-törvény alapján. Azt ugyanis ― harsogta Emil Boc, a kormány új feje ― nem tűrik el, hogy Romániában a közszférában dolgozók nyugdíjat is, fizetést is kapjanak. Rendben van, ne tűrjék, a mosdóvízzel együtt öntsék ki a csecsemőt is, lehetetlenítsék el az idősebb pedagógusok, orvosok életét, űzzék el a színpadokról a neves, nagy művészeket, számolják fel azt a minimálisnak nevezhető kutatómunkát, melyet az országban maradt idős tudósok végeznek, s reménykedjenek a ,,fiatal vérvonal" térhódításában. Álmodozni ugyanis lehet, de csak addig, míg a valóság fejbe nem fogja kólintani őket.
Gazdasági szakértők, de a volt munkaügyi miniszter, Mariana Câmpeanu szerint is ez az egyéni szerződésesdi, melyet be akarnak vezetni, több kárt okoz, mint amennyit használ. Őszerinte a különleges nyugdíjakat kellene megszüntetni, de míg erre sort kerítenek, dönthettek volna arról, hogy ezt a kategóriát állítsák választás elé, s ezzel elérték volna ama céljukat is, hogy helyet teremtsenek fiataljaiknak. Azt ellenben figyelmen kívül hagyták, hogy a nyugdíjas alkalmazottak mindenfajta társadalombiztosítást, nyugdíjalapot, betegbiztosítást fizettek, míg a szerződéssel vagy órabérben dolgozók nem. Ez meglehetősen nagy lyukat üt az említett pénztárak bevételén. Tehát nagyobb lesz a kár, mint a haszon, még anyagilag is. Hogy az erkölcsiekről ne beszéljünk.
