A Kovászna Megyei Vöröskereszt számára indított gyűjtés előtt Lázár Andrea projektmenedzser és Cezar Popescu orvos, a szervezet alelnöke beszélt arról, miért fontosak számukra ezek az otthongondozáshoz hozzájáruló fekvőhelyek.

Mint elhangzott, az elmúlt harminc évben végzett munkájuk során kórházi ágyakat vásároltak és bocsátottak a segítségüket kérők rendelkezésére, de az – számukra – nem volt megfelelő. Azok az ágyak sok helyet foglalnak és nehezek, szinte lehetetlen egy-egy tömb­házajtón bevinni, lépcsőkön felcipelni és bezsúfolni az apróbb szobákba. A gyakorlatban szerzett tapasztalatukat felhasználva alakították ki ezeket a könnyű, alig harminckilós, részenként motorikusan mozgatható ágyakat, ezekből ötvenet szeretnének megépíttetni. Harmincnégy költségét saját alapjaikból és partnereik segítségével már előteremtették, a fennmaradó tizenhat darab megrendeléséhez még 45 ezer lejre lenne szükség. Azt remélik, a bál résztvevőinek felajánlásai lehetővé teszik célkitűzésük megvalósítását – mondották. 

Szavaik megerősítéseképp rövid filmet mutattak be, amelyeken ápolók és ápoltak arról beszéltek, mennyire megkönnyíti feladatvégzésüket – a betegek öltöztetését, vetkőztetését, forgatását, mosdatását, tisztába tevését – az új eszköz.

Torma Vera, a Diakónia Keresztyén Alapítvány gyermek- és családsegítő szolgálatának vezetője és Bokor Orsolya önkéntes ismertetőjében elmondta: a program 2011-ben indult a Rotary segítségével, majd a svájci HEKS-EPER Romania Alapítvány és más partnerek is segítettek a szükséges anyagiak előteremtésében. A kezdetben szárnyaik alá vett tizenöt gyerek 515-re gyarapodott, tizennyolc helységben vannak jelen és harmincnégy pedagógus segíti a tanulók felzárkóztatását. Hogy miért szívügyük ezen magyar, román és cigány nemzetiségű gyerekek étkeztetése és taníttatása? Mert hiszik azt, a holnap nemzedéke olyan lesz, amilyennek ma nevelik – jelentették ki.

Az ötperces filmben gyerekek, szüleik és a velük foglalkozó tanítók vallottak röviden arról, mit is jelent számukra a Diakónia jelenléte életükben: a mélyszegénység határán élők számára a biztos meleg ebédet és az iskolai fejlődés lehetőségét. A filmben egy anya arról beszélt, hogy mennyivel nehezebb lenne a gyerek számára a tanulás, ha a szolgáltatás nem létezne: gyerekének a legalapvetőbb kérdésekben nem tudna segíteni, hiszen ő maga is írástudatlan. Egy fiatal fiú arról beszélt, a Diakóniának köszönhetően sikerült a Mihai Viteazul Főgimnáziumban leérettségiznie, szeretne tovább tanulni, hogy ő maga is segíthessen a rászorulókon.

A szervezők mintegy ezer embert szólítottak meg, közülük közel háromszázan jelentek meg a bálon – és ez meg is látszott a felajánlásokon. A civil licit során vállalkozások nevében és magánszemélyek tettek jelentős, akár ötezer lejt is el­érő ajánlásokat, és sokan vállalták, hogy kilenc hónapig havonta száz lejjel hozzájárulnak a gyerekek étkeztetési költségeihez. A Vöröskereszt kezdeményezését 53,2 ezer, a Diakónia programját 136,35 ezer lejjel támogatták a bál résztvevői. Az esemény sikeréhez minden bizonnyal hozzájárult a rutinos koncertező Back in time együttes fellépése, a világot már körbejáró, de itthon még nem annyira ismert Szőcs Botond zongoraművész és Mădălina Bourceanu, a brassói opera szólistájának előadása, Kovács Dalma és Marius Popa éneklése is.