Sikerként robbant be tavaly Visky András Kitelepítés című regénye, lelkesen fogadta a kritika és az olvasóközönség egyaránt, nem csoda hát, hogy Sepsiszentgyörgyön a Sepsibookon is nagyon sokan kíváncsiak voltak a szombat esti beszélgetésre. Zsúfolásig megtelt a Porond, sokan állva követték a Juhász Anna által vezetett beszélgetést, mely kettejük között immár a sokadik révén éppen csak bepillantást nyújtott a regénybe, a szerző életébe, gondolataiba.
Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját, Visky Ferencet huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe. Az olvasó egy szovjet mintára létrehozott és fenntartott romániai munkatábor hétköznapjait, a soknemzetiségű közösség furcsa történeteit ismerheti meg, a legkisebb gyermek (a szerző) nézőpontjából – dióhéjban talán ennyi lehetne a történet összefoglalója, ám a Kitelepítés ennél sokkal több és nemcsak megrázó témája miatt rendkívüli.
Amint a találkozón is elhangzott, a könyv nyelve, szerkezete is különleges, Biblia-szerű, 822 passzusból, versből áll, és amint a szerző elmondta, tulajdonképpen e kötött forma megtalálása tette lehetővé, hogy valóban sikerüljön megírnia regényét. „Azt akartam, hogy ne nyomassza az olvasót a könyv nagysága, hogy bárhol felüthető, elkezdhető legyen, és abban bíztam, hátha így az elolvasott rövid részlet elvezeti majd a nagy történet egészéhez” – mondotta a szerző.
A beszélgetés során szó volt még a küzdelemről – nemcsak a kommunistákkal, fogalmazott Visky András, hanem elsősorban azzal, hogy mi a dolgunk a világban –, a szabadságról – miként lehet elveszíteni mindent, hogy minden megnyerhetővé váljék –, az önazonosság megtalálásáról, arról, hogy miként tehet ez boldoggá. És szó volt az édesapjáról, édesanyjáról, testvéreiről, a száműzetést önként velük együtt vállaló Nényuról, az otthonról, amelyet számos idegen helyen kellett újrateremteni és a hitről.
Nem sikeres könyvet akart írni, őt magát lepte meg a legjobban könyve utóélete – vallotta be Visky András – írt, mert meg kellett tennie. Húsz év munkája a Kitelepítés, és készül a folytatás (trilógiát jelentett be annak idején, igaz, csupán azért, mert ez jól hangzott), de minden alkalommal úgy ül le írni, hogy igyekszik visszajutni „ahhoz a bizonyos szabadsághoz, hogy nem sikeres könyvet kell írnom”. „Húsz év múlva találkozunk itt” – mondotta a beszélgetés végén, hozzáfűzve, az írás nem az időről szól, hanem a feladatról, annak öröméről, ő pedig mindenképpen jól jár, mert azt csinálja, amit tennie kell.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
